Jó kommunisták, rossz kommunisták
A Fidesz soraiban tevékenykedő egykori pártállami funkcionáriusokat ért támadások kapcsán soha semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá a vádakat - állítja Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, aki a kormánypárt igazságtételi politikájának egyik katalizátora. Szerinte Pozsgay Imre azon kevesek közé tartozik, akikről őszintén elhiszi, hogy megfordultak a damaszkuszi úton. Úgy véli, hogy egy hiteles történészekből és kutatókból álló nemzetiemlékezet-bizottság hozzá tud járulni ahhoz, hogy ne a különféle vélelmek alapján ítélkezzünk emberek felett, hanem a valóság alapján ismerjük meg az egyes személyek történetét és felelősségét.
Szeretné börtönben látni Biszku Bélát?
- (hosszú csönd) A törvényjavaslat motivációja nem a bosszú volt. Azt szeretném, ha a kommunizmus kerülne börtönbe. S világos lenne az egész társadalom számára, hogy minden totalitárius diktatúra az emberi méltóságot alapjaiban sérti. Nincs különbség diktatúrák között. A törvényjavaslatom legfőbb célja nem az egyedi esetekben kiszabható büntetés, bár az a véleményem, hogy Biszku Bélának fennáll a büntetőjogi felelőssége az '56 utáni megtorlásban való irányító szerepe miatt, hiszen ő volt a belügyminiszter, amikor tömegesen zajlottak a kivégzések. Sőt, ő volt az, aki a fizikai megsemmisítések mértékét kevesellte.
Ha egymás mellé helyezzük a különféle törvényjavaslatokat, így a Lex Biszkut, az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szólót, illetve az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénytervezetet, ami kimondja, hogy az MSZMP és jogelődei felelnek az 1956-os forradalomnak a „szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbefojtásáért", akkor ezek nyomán bizonyos személyek akár börtönbe is kerülhetnek.
- Már a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat azt mondta, hogy az időmúlás tekintetében a bíróság bármit korlátlanul enyhíthet. Az tény, hogy a cselekedetek rendkívül súlyosak, de jó pár évtized is eltelt. A döntést én meghagyom a bíróságnak.
Az említett Zétényi-Takács-féle törvény, ami később elbukott az Alkotmánybíróságon, azt tűzte ki célul, hogy bíróság elé kell állítani a szocializmusban elkövetett legfőbb bűnösöket, a hazaárulókat, a gyilkosokat. Akkor a Fidesz ezt a törvényt ellenezte. Sőt, Orbán Viktor egy vidéki Fidesz-kongresszuson Kónya Imréről - az MDF akkori vezetőjéről, aki ugyancsak szorgalmazta az igazságtételt - mint „a gyűlölet karmesteréről" beszélt. Miért és mitől változott meg a Fidesz álláspontja húsz év múlva?
- A Fidesz mindig is antikommunista párt volt. Ebből a szempontból a Zétényi-Takács-törvény parlamenti vitája során képviselt álláspont szerintem még akkor sem helyeselhető, ha később az Alkotmánybíróság a törvényt megsemmisítette. Ettől függetlenül a Fidesz vezetői elismerték, hogy tévedtek az 1990-1992-es időszakban ebben a kérdésben.
Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénytervezet szövege érinti az MSZP-t is, mégpedig úgy, hogy kimondaná: „a szocialista párt az MSZMP jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető". Ez elvezethet, ahhoz, hogy elkobozzák az MSZP vagyonát mint bűnös szervezetét?
- A jogutódlást nem mi, hanem maga az MSZP mondta ki 1989-ben, és ennek tényét a kilencvenes évek elején alkotmánybírósági határozat is rögzítette.
A tervezet szövege csak egyszer említi az MSZP-t, elsősorban a kommunista rezsim bűneit veszi számba. A szöveg világos erkölcsi értékítéletet tükröz.
Úgy tűnik, hogy az MSZP eladja a Népszabadságban meglevő tulajdonrészét, amit a sajtóban a jó üzleti lehetőség mellett azzal is magyaráztak, hogy az előbb említett törvények miatt tartanak attól, hogy az állam zárolja a párt vagyonát.
- Az a szórakoztató a szocialistákban, hogy a saját propagandájukat is elhiszik. Ha a szöveg egészét elolvassuk, akkor abból egyértelműen következik, hogy jogi következménye a deklaráció MSZP-re vonatkozó részének nincs. Eleve már az is vitás, hogy az átmeneti rendelkezések preambulumának van-e közvetlen normatív tartalma, hiszen ami a jog területén az elvi alapállásból következik - elévülés nyugvása, kommunista vezetők nyugdíjcsökkentése -, az utána a normatív szövegben is szerepel.
Ha a diktatúra bűneiért az MSZMP felelős, annak pedig a jogutódja az MSZP, akkor ezzel nem azt állítják, hogy az MSZP felelős a Kádár-rendszer bűneiért? Tehát Mesterházy Attila, Tóbiás József vagy Bárándy Gergely - akik fiatalabbak a Fidesz vezetőinél, és nem voltak párttagok, lehet, hogy ifjúkommunisták sem - felelősek az MSZMP bűneiért a rendszerváltás után 22 évvel?
- Felnőtt fejjel nem éltem a kommunizmusban, ezért nincs jogom pálcát törni azok felett, akik a rendszerváltás előtt beléptek az MSZMP-be, mert nem kerülhettem hasonló döntési helyzetbe. Tudom, hogy karrierlehetőségek és állások múltak ezen a döntésen. Az tény, hogy személyesen nagyra értékelem azokat, akik ebben a helyzetben sem léptek be az állampártba. Az MSZMP- és a KISZ-elit egy része a rendszerváltáskor hirtelen MSZP-s lett. Akik ezt követően már a kommunizmus után felnőve szabad akaratukból beléptek az MSZP-be, azt is vállalták, hogy az MSZMP jogutódjával vállalnak közösséget. Én ezt elvi alapon helytelenítem.
A támadott preambulumtervezet úgy fogalmaz, hogy a „kommunista diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el". Tehát, mint említettem, a felelősséget az egyének szintjén lehet csak felvetni, ami az MSZP-re vonatkozik, az erkölcsi értékítélet.
„Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről" szóló javaslat viszont már jogi következményekkel járna. Az '56-os megtorlásban részt vevők megbüntetésére vagy a nyolcvanas évek MSZMP-vezetőinek elszámoltatására gondoltak?
- A kommunista bűntettek bírósági kivizsgálása kapcsán elterjedt vélekedés volt, hogy elévültek ezek az ügyek. Álláspontom szerint az ügyészség az elmúlt húsz évben a nemzetközi büntetőjog alapján több esetben indíthatott volna eljárást, mint ahányszor erre sor került, éppen ezért elismerés illeti azért, hogy a sortűzpereknél a genfi egyezmények alapján ezt sikerrel tette. A Gellért Ádám által készített és általam benyújtott törvénytervezet tiszta jogi helyzetet teremteni az ország nemzetközi jogi kötelezettségével kapcsolatosan. Ezenkívül az elévülés nyugvásának alkotmányos szintű rögzítésével azt is lehetővé tesszük, hogy a belső jog alapján is indulhassanak eljárások a legsúlyosabb esetekben.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága pedig egy olyan szakmai szervezetként jönne létre, amelynek feladata lenne a diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtoklók szerepét, tevékenységét feltárni, és erről jelentést közzétenni. A bizottság az ügyészség munkáját is nagyban segítené, mert a nyomozás ezekben az ügyekben valójában egy történészi feladat. Ez nem a nyolcvanas évek kommunistáit vagy az MSZP mai vezetőit érinti, hanem azokat, akik ártatlan emberek kivégzéséről döntöttek. Ezek a javaslatok azt a célt szolgálják, hogy minden területen, így a kultúrában, a történészszakmában, az ügyészségen induljon el egy olyan munka, amely a kommunizmus bűneit tudatosítja a társadalomban.
Ezzel szemben éppen a közelmúltban jelentette be a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, hogy a Kenedi-bizottság megszüntetésekor beígért nagyobb aktanyilvánosságot biztosító törvénykezéstől eltekintenek. A kommunista elnyomás lényegi eleme volt az állambiztonság működése, az elit részét képezték az SZT-tisztek és a titkos kapcsolatok hálózata. Jobboldali politikusok, publicisták rendszerint „belerúgnak" - például - Lendvai Ildikóba, hogy úgymond az előző érában az MSZMP cenzora volt. Könnyen vádolnak, mert nyilvános adat, hogy az MSZMP-ben ki milyen tisztséget töltött be, de - éppen a Kenedi-bizottság jelentéséből derül ki, hogy - az állambiztonsági rendszer korlátozottan kutatható. Baloldalon azzal revolverezik Önöket, hogy Schmitt Páltól Martonyi Jánosig sokan ugyancsak részei voltak a kommunista elitnek, de éppen a korlátozott kutathatóság miatt ez nem bizonyítható.
- Az említett személyek múltját ért támadások kapcsán soha semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá ezeket a vádakat.
Nem tőlem hallja először ezeket a prejudikációkat?
- Nem. Tényeket viszont soha nem hallottam.
Csak arra kívántam utalni, hogy az állambiztonsági múlt feltárásának a hiánya rothasztja a közéletet, mivel sem a hazugságot nem lehet cáfolni, sem az igazságot bizonyítani az elmaradott magyar jogszabályi környezet miatt. Az Önök szándékait az igazságtétellel is aláássa, ha ezen a területen elmarad a változás.
- A most létrejövő Nemzeti Emlékezet Bizottsága arra lesz alkalmas, hogy a ma nagyon sok helyen megtalálható, kommunista diktatúrára vonatkozó levéltári anyagot egységesen lehessen kezelni, felhasználni. A jogi akadály, ami akár a Kenedi-bizottság működése során, akár korábbi hasonló kísérletek során felmerült, mindig az volt, hogy a személyiségi jogi védelem ezekben az ügyekben ugyanúgy megillette a kommunista hatalom birtokosait is, mint az áldozatokat. Éppen Ungvári Krisztián történész mondta, hogy nehéz arról beszélni, hogy egy diktatúra feltárható, ha az, aki ezzel megpróbálkozik, tizenhárom esetben áll bíróság elé.
Az alaptörvény átmeneti rendelkezései értelmében szándékosan tett valótlan állításokért természetesen a személyiségi jogvédelem mindenkit megillet, de egyébként aki a kommunizmusban hatalmat gyakorolt, annak a tevékenysége feltárható, és az a személyiségi jogvédelemre nem hivatkozhat annak érdekében, hogy a diktatúra bűneinek bemutatását ellehetetlenítse.
Tehát ha jól értem, akkor az aktanyilvánosság kérdésében továbblépnek a nagyobb nyilvánosság felé.
- Feltétlenül. Bízom benne, hogy ez része lesz a további lépéseinknek.
Azt miként kívánják elkerülni, hogy az a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ne egy pártos, elfogult szervezet legyen, aki a MSZP „kommunistáira" ráhúzza a vizeslepedőt, míg a jobbra átigazolt MSZMP-seket felmenti. Hallotta a vádat: miközben „lendvaiildikóznak", addig Pozsgay Imre részt vehetett az alkotmányozásban.
- Pozsgay a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja volt e kérdésben, nem ő alkotmányozott.
Mégis ott volt a tűz közelében.
- Pozsgay Imre azon kevesek közé tartozik, akikről őszintén elhiszem, hogy megfordultak a damaszkuszi úton. Ez természetesen nem menti fel őt az alól, amit korábban leírt vagy mondott, de mégis azon kevesek közé tartozik, akik nem karrierizmusból változtattak a véleményükön. Abban bízom, hogy egy hiteles történészekből és kutatókból álló nemzetiemlékezet-bizottság hozzá tud járulni ahhoz, hogy ne a különféle vélelmek alapján ítélkezzünk emberek felett, hanem a valóság alapján ismerjük meg az egyes személyek történetét és felelősségét.
És kik lesznek ennek a bizottságnak a tagjai?
- Ott még nem tartunk, egyelőre a törvény sincs elfogadva.
Biszku Béla: keményvonalas kommunista politikus, a Magyar Kommunista Párt, majd az MSZMP tagja és vezetõje, belügyminiszterként (1957–1961) az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója, miniszterelnök-helyettes (1961–1962), az MSZMP KB titkára (1962–1978). 1989 óta a politikától visszavonultan él. Állítólag kiemelt nyugdíjban részesül.
Pozsgay Imre: a Kádár-korszak egyik jelentõs politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig mûvelõdési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1990 májusa és novembere között a MSZP országgyûlési frakciójának vezetõje. A politikai szintéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. A 2010-es országgyûlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte tanácsadóként az új alkotmány kidolgozására.
Kenedi-bizottság: Bajnai Gordon miniszterelnök 2009 áprilisában háromtagú bizottságot kért fel Kenedi János kutató vezetésével arra, hogy felügyelje a becslések szerint több mint ötven-ezer – 1944 és 1990 között tevékenykedõ – hálózati személy nevét, fedõnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó, 18 mágnesszalagon található információk feldolgozását, majd a titokminõsítés alól feloldott történeti források levéltárba adását. „A bizottságot megalakulása óta nem hagyták dolgozni a kormányszervek” – mondta Kenedi János történész, miután az Orbán-kormány tavaly úgy döntött, hogy megszünteti ezt a bizottságot.
A kormánypártok jelenlegi igazságtételi javaslatai: 1. Lex Biszku, azaz „Az emberiesség elleni bûncselekmények elévülhetetlenségérõl” (benyújtó: Gulyás Gergely). Tartalma: a bûnöket az elkövetésükkor hatályos jog alapján kellene megállapítani, és ezzel lehetõvé válna az 1956 utáni megtorlások közremûködõinek, megrendelõinek felelõsségre vonása is. 2. „Az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseirõl szóló törvény” (benyújtó: Gulyás Gergely többedmagával). Tartalma: A tervezet szerint a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bûneire. Ezután felsorolják, miért terheli felelõsség az MSZMP-t és jogelõdeit. A javaslat Nemzeti Emlékezet Bizottsága néven „a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megõrzése érdekében” szervezetet hozna létre.
Kónya–Petõ-vita: 1991. november 16-án a Magyar Televízió is közvetítette Kónya Imre, az MDF frakcióvezetõje és Petõ Iván, az SZDSZ frakcióvezetõje közötti vitát. A téma a kommunista diktatúra évtizedei alatt elkövetett bûnökkel kapcsolatos igazságtétel lehetõsége volt. Kónya az igazságtétel szükségességét hangsúlyozta.
Zétényi–Takács-féle törvényjavaslat: az 1991-ben elfogadott törvény az önkényuralom által nem üldözött szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés és hazaárulás büntethetõségét tette volna lehetõvé, de a törvényjavaslat akkor még elbukott a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságon, mely alkotmányellenesnek találta (többek között) a már elévült bûncselekmények ismételt büntethetõvé tételét. n
Szeretné börtönben látni Biszku Bélát?
- (hosszú csönd) A törvényjavaslat motivációja nem a bosszú volt. Azt szeretném, ha a kommunizmus kerülne börtönbe. S világos lenne az egész társadalom számára, hogy minden totalitárius diktatúra az emberi méltóságot alapjaiban sérti. Nincs különbség diktatúrák között. A törvényjavaslatom legfőbb célja nem az egyedi esetekben kiszabható büntetés, bár az a véleményem, hogy Biszku Bélának fennáll a büntetőjogi felelőssége az '56 utáni megtorlásban való irányító szerepe miatt, hiszen ő volt a belügyminiszter, amikor tömegesen zajlottak a kivégzések. Sőt, ő volt az, aki a fizikai megsemmisítések mértékét kevesellte.
Ha egymás mellé helyezzük a különféle törvényjavaslatokat, így a Lex Biszkut, az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szólót, illetve az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénytervezetet, ami kimondja, hogy az MSZMP és jogelődei felelnek az 1956-os forradalomnak a „szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbefojtásáért", akkor ezek nyomán bizonyos személyek akár börtönbe is kerülhetnek.
- Már a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat azt mondta, hogy az időmúlás tekintetében a bíróság bármit korlátlanul enyhíthet. Az tény, hogy a cselekedetek rendkívül súlyosak, de jó pár évtized is eltelt. A döntést én meghagyom a bíróságnak.
Az említett Zétényi-Takács-féle törvény, ami később elbukott az Alkotmánybíróságon, azt tűzte ki célul, hogy bíróság elé kell állítani a szocializmusban elkövetett legfőbb bűnösöket, a hazaárulókat, a gyilkosokat. Akkor a Fidesz ezt a törvényt ellenezte. Sőt, Orbán Viktor egy vidéki Fidesz-kongresszuson Kónya Imréről - az MDF akkori vezetőjéről, aki ugyancsak szorgalmazta az igazságtételt - mint „a gyűlölet karmesteréről" beszélt. Miért és mitől változott meg a Fidesz álláspontja húsz év múlva?
- A Fidesz mindig is antikommunista párt volt. Ebből a szempontból a Zétényi-Takács-törvény parlamenti vitája során képviselt álláspont szerintem még akkor sem helyeselhető, ha később az Alkotmánybíróság a törvényt megsemmisítette. Ettől függetlenül a Fidesz vezetői elismerték, hogy tévedtek az 1990-1992-es időszakban ebben a kérdésben.
Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénytervezet szövege érinti az MSZP-t is, mégpedig úgy, hogy kimondaná: „a szocialista párt az MSZMP jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető". Ez elvezethet, ahhoz, hogy elkobozzák az MSZP vagyonát mint bűnös szervezetét?
- A jogutódlást nem mi, hanem maga az MSZP mondta ki 1989-ben, és ennek tényét a kilencvenes évek elején alkotmánybírósági határozat is rögzítette.
A tervezet szövege csak egyszer említi az MSZP-t, elsősorban a kommunista rezsim bűneit veszi számba. A szöveg világos erkölcsi értékítéletet tükröz.
Úgy tűnik, hogy az MSZP eladja a Népszabadságban meglevő tulajdonrészét, amit a sajtóban a jó üzleti lehetőség mellett azzal is magyaráztak, hogy az előbb említett törvények miatt tartanak attól, hogy az állam zárolja a párt vagyonát.
- Az a szórakoztató a szocialistákban, hogy a saját propagandájukat is elhiszik. Ha a szöveg egészét elolvassuk, akkor abból egyértelműen következik, hogy jogi következménye a deklaráció MSZP-re vonatkozó részének nincs. Eleve már az is vitás, hogy az átmeneti rendelkezések preambulumának van-e közvetlen normatív tartalma, hiszen ami a jog területén az elvi alapállásból következik - elévülés nyugvása, kommunista vezetők nyugdíjcsökkentése -, az utána a normatív szövegben is szerepel.
Ha a diktatúra bűneiért az MSZMP felelős, annak pedig a jogutódja az MSZP, akkor ezzel nem azt állítják, hogy az MSZP felelős a Kádár-rendszer bűneiért? Tehát Mesterházy Attila, Tóbiás József vagy Bárándy Gergely - akik fiatalabbak a Fidesz vezetőinél, és nem voltak párttagok, lehet, hogy ifjúkommunisták sem - felelősek az MSZMP bűneiért a rendszerváltás után 22 évvel?
- Felnőtt fejjel nem éltem a kommunizmusban, ezért nincs jogom pálcát törni azok felett, akik a rendszerváltás előtt beléptek az MSZMP-be, mert nem kerülhettem hasonló döntési helyzetbe. Tudom, hogy karrierlehetőségek és állások múltak ezen a döntésen. Az tény, hogy személyesen nagyra értékelem azokat, akik ebben a helyzetben sem léptek be az állampártba. Az MSZMP- és a KISZ-elit egy része a rendszerváltáskor hirtelen MSZP-s lett. Akik ezt követően már a kommunizmus után felnőve szabad akaratukból beléptek az MSZP-be, azt is vállalták, hogy az MSZMP jogutódjával vállalnak közösséget. Én ezt elvi alapon helytelenítem.
A támadott preambulumtervezet úgy fogalmaz, hogy a „kommunista diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el". Tehát, mint említettem, a felelősséget az egyének szintjén lehet csak felvetni, ami az MSZP-re vonatkozik, az erkölcsi értékítélet.
„Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről" szóló javaslat viszont már jogi következményekkel járna. Az '56-os megtorlásban részt vevők megbüntetésére vagy a nyolcvanas évek MSZMP-vezetőinek elszámoltatására gondoltak?
- A kommunista bűntettek bírósági kivizsgálása kapcsán elterjedt vélekedés volt, hogy elévültek ezek az ügyek. Álláspontom szerint az ügyészség az elmúlt húsz évben a nemzetközi büntetőjog alapján több esetben indíthatott volna eljárást, mint ahányszor erre sor került, éppen ezért elismerés illeti azért, hogy a sortűzpereknél a genfi egyezmények alapján ezt sikerrel tette. A Gellért Ádám által készített és általam benyújtott törvénytervezet tiszta jogi helyzetet teremteni az ország nemzetközi jogi kötelezettségével kapcsolatosan. Ezenkívül az elévülés nyugvásának alkotmányos szintű rögzítésével azt is lehetővé tesszük, hogy a belső jog alapján is indulhassanak eljárások a legsúlyosabb esetekben.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága pedig egy olyan szakmai szervezetként jönne létre, amelynek feladata lenne a diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtoklók szerepét, tevékenységét feltárni, és erről jelentést közzétenni. A bizottság az ügyészség munkáját is nagyban segítené, mert a nyomozás ezekben az ügyekben valójában egy történészi feladat. Ez nem a nyolcvanas évek kommunistáit vagy az MSZP mai vezetőit érinti, hanem azokat, akik ártatlan emberek kivégzéséről döntöttek. Ezek a javaslatok azt a célt szolgálják, hogy minden területen, így a kultúrában, a történészszakmában, az ügyészségen induljon el egy olyan munka, amely a kommunizmus bűneit tudatosítja a társadalomban.
Ezzel szemben éppen a közelmúltban jelentette be a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, hogy a Kenedi-bizottság megszüntetésekor beígért nagyobb aktanyilvánosságot biztosító törvénykezéstől eltekintenek. A kommunista elnyomás lényegi eleme volt az állambiztonság működése, az elit részét képezték az SZT-tisztek és a titkos kapcsolatok hálózata. Jobboldali politikusok, publicisták rendszerint „belerúgnak" - például - Lendvai Ildikóba, hogy úgymond az előző érában az MSZMP cenzora volt. Könnyen vádolnak, mert nyilvános adat, hogy az MSZMP-ben ki milyen tisztséget töltött be, de - éppen a Kenedi-bizottság jelentéséből derül ki, hogy - az állambiztonsági rendszer korlátozottan kutatható. Baloldalon azzal revolverezik Önöket, hogy Schmitt Páltól Martonyi Jánosig sokan ugyancsak részei voltak a kommunista elitnek, de éppen a korlátozott kutathatóság miatt ez nem bizonyítható.
- Az említett személyek múltját ért támadások kapcsán soha semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá ezeket a vádakat.
Nem tőlem hallja először ezeket a prejudikációkat?
- Nem. Tényeket viszont soha nem hallottam.
Csak arra kívántam utalni, hogy az állambiztonsági múlt feltárásának a hiánya rothasztja a közéletet, mivel sem a hazugságot nem lehet cáfolni, sem az igazságot bizonyítani az elmaradott magyar jogszabályi környezet miatt. Az Önök szándékait az igazságtétellel is aláássa, ha ezen a területen elmarad a változás.
- A most létrejövő Nemzeti Emlékezet Bizottsága arra lesz alkalmas, hogy a ma nagyon sok helyen megtalálható, kommunista diktatúrára vonatkozó levéltári anyagot egységesen lehessen kezelni, felhasználni. A jogi akadály, ami akár a Kenedi-bizottság működése során, akár korábbi hasonló kísérletek során felmerült, mindig az volt, hogy a személyiségi jogi védelem ezekben az ügyekben ugyanúgy megillette a kommunista hatalom birtokosait is, mint az áldozatokat. Éppen Ungvári Krisztián történész mondta, hogy nehéz arról beszélni, hogy egy diktatúra feltárható, ha az, aki ezzel megpróbálkozik, tizenhárom esetben áll bíróság elé.
Az alaptörvény átmeneti rendelkezései értelmében szándékosan tett valótlan állításokért természetesen a személyiségi jogvédelem mindenkit megillet, de egyébként aki a kommunizmusban hatalmat gyakorolt, annak a tevékenysége feltárható, és az a személyiségi jogvédelemre nem hivatkozhat annak érdekében, hogy a diktatúra bűneinek bemutatását ellehetetlenítse.
Tehát ha jól értem, akkor az aktanyilvánosság kérdésében továbblépnek a nagyobb nyilvánosság felé.
- Feltétlenül. Bízom benne, hogy ez része lesz a további lépéseinknek.
Azt miként kívánják elkerülni, hogy az a Nemzeti Emlékezet Bizottsága ne egy pártos, elfogult szervezet legyen, aki a MSZP „kommunistáira" ráhúzza a vizeslepedőt, míg a jobbra átigazolt MSZMP-seket felmenti. Hallotta a vádat: miközben „lendvaiildikóznak", addig Pozsgay Imre részt vehetett az alkotmányozásban.
- Pozsgay a miniszterelnök tanácsadó testületének tagja volt e kérdésben, nem ő alkotmányozott.
Mégis ott volt a tűz közelében.
- Pozsgay Imre azon kevesek közé tartozik, akikről őszintén elhiszem, hogy megfordultak a damaszkuszi úton. Ez természetesen nem menti fel őt az alól, amit korábban leírt vagy mondott, de mégis azon kevesek közé tartozik, akik nem karrierizmusból változtattak a véleményükön. Abban bízom, hogy egy hiteles történészekből és kutatókból álló nemzetiemlékezet-bizottság hozzá tud járulni ahhoz, hogy ne a különféle vélelmek alapján ítélkezzünk emberek felett, hanem a valóság alapján ismerjük meg az egyes személyek történetét és felelősségét.
És kik lesznek ennek a bizottságnak a tagjai?
- Ott még nem tartunk, egyelőre a törvény sincs elfogadva.
Kiskáté
Biszku Béla: keményvonalas kommunista politikus, a Magyar Kommunista Párt, majd az MSZMP tagja és vezetõje, belügyminiszterként (1957–1961) az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója, miniszterelnök-helyettes (1961–1962), az MSZMP KB titkára (1962–1978). 1989 óta a politikától visszavonultan él. Állítólag kiemelt nyugdíjban részesül.
Pozsgay Imre: a Kádár-korszak egyik jelentõs politikusa. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig mûvelõdési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1990 májusa és novembere között a MSZP országgyûlési frakciójának vezetõje. A politikai szintéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. A 2010-es országgyûlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte tanácsadóként az új alkotmány kidolgozására.
Kenedi-bizottság: Bajnai Gordon miniszterelnök 2009 áprilisában háromtagú bizottságot kért fel Kenedi János kutató vezetésével arra, hogy felügyelje a becslések szerint több mint ötven-ezer – 1944 és 1990 között tevékenykedõ – hálózati személy nevét, fedõnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazó, 18 mágnesszalagon található információk feldolgozását, majd a titokminõsítés alól feloldott történeti források levéltárba adását. „A bizottságot megalakulása óta nem hagyták dolgozni a kormányszervek” – mondta Kenedi János történész, miután az Orbán-kormány tavaly úgy döntött, hogy megszünteti ezt a bizottságot.
A kormánypártok jelenlegi igazságtételi javaslatai: 1. Lex Biszku, azaz „Az emberiesség elleni bûncselekmények elévülhetetlenségérõl” (benyújtó: Gulyás Gergely). Tartalma: a bûnöket az elkövetésükkor hatályos jog alapján kellene megállapítani, és ezzel lehetõvé válna az 1956 utáni megtorlások közremûködõinek, megrendelõinek felelõsségre vonása is. 2. „Az új alaptörvény átmeneti rendelkezéseirõl szóló törvény” (benyújtó: Gulyás Gergely többedmagával). Tartalma: A tervezet szerint a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bûneire. Ezután felsorolják, miért terheli felelõsség az MSZMP-t és jogelõdeit. A javaslat Nemzeti Emlékezet Bizottsága néven „a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megõrzése érdekében” szervezetet hozna létre.
Kónya–Petõ-vita: 1991. november 16-án a Magyar Televízió is közvetítette Kónya Imre, az MDF frakcióvezetõje és Petõ Iván, az SZDSZ frakcióvezetõje közötti vitát. A téma a kommunista diktatúra évtizedei alatt elkövetett bûnökkel kapcsolatos igazságtétel lehetõsége volt. Kónya az igazságtétel szükségességét hangsúlyozta.
Zétényi–Takács-féle törvényjavaslat: az 1991-ben elfogadott törvény az önkényuralom által nem üldözött szándékos emberölés, halált okozó súlyos testi sértés és hazaárulás büntethetõségét tette volna lehetõvé, de a törvényjavaslat akkor még elbukott a Sólyom László vezette Alkotmánybíróságon, mely alkotmányellenesnek találta (többek között) a már elévült bûncselekmények ismételt büntethetõvé tételét. n
Hozzászólások