Kevésbé ismert budapesti történetek

Ezeket a sztorikat lehet, hogy még nem ismered.Tudtad, hogy Széchenyi István egyszer beleesett a hideg Dunába? Hallottál már Szendrey Júlia és Andersen különleges kapcsolatáról, vagy Mátyás király oroszlánjairól? Ha nem, akkor ezeket a történeteket is megismerheted az alábbi budapesti sztorik között!

Mikor Széchenyi István hideg fürdőt vett a Dunában: Széchenyi István olyannyira a szívén viselte a Lánchíd építését, hogy lakást bérelt egy közeli Duna-parti házban, hogy le ne maradjon valamiről.

Ott volt 1840. július 28-án, amikor leverték a híd első cölöpjeit, és 1841. augusztus 24-én, amikor ünnepélyes keretek között megtörtént a Lánchíd alapkőletétele. Amikor csak ideje engedte, kilátogatott az építkezésre, ahol a munkások ismerték és szerették a figyelmes Széchenyit, aki rendszeresen ajándékkal lepte meg őket.

Természetesen Széchenyi azt sem hagyta ki, amikor 1848. július 18-án felhúzták az utolsó láncot a hídra. Mindenki izgatottan figyelte az emelődarut, ami azonban nem bírta a nyolcezer mázsás súly és hirtelen leszakadt, magával rántva a munkahidat is, amelyen Széchenyi, és az építkezés vezetője, Clark Ádám is állt.

Mind a ketten belezuhantak a hideg Dunába, de szerencsére sikerült kiúszniuk a partra, és ott helyben fogadást kötöttek, amit Clark Ádám nyert, ugyanis sikerült hat nap alatt kijavítani a hibát, ami a nagy ijedtséget okozó balesetet okozta.

Különleges kapcsolatok: Szendrey Júlia és Andersen: Igazi vagabund volt Hans Christian Andersen, aki beutazta Európát, és az első sikereit ezeknek az utaknak a leírásával aratta, nem pedig a meséivel.

Egyszer hazánkba is ellátogatott, és teljesen lenyűgözte, amit látott. 1841-ben a Dunán hajózva fordult meg Pest-Budán, majd később ellátogatott Mohácsra az egykori csatatérre. Élményeit az „Egy költő bazárja” című művében részletezte.

Andersent valósággal elkápráztatta a fővárosunk, amiről így írt:

„Micsoda kilátás! De hogy is lehetne szavakkal lefesteni? Hogy volna érzékeltethető a napfény, amelyben szemünk elé tárult e látvány?”

A híres meseíró látogatása alkalmából a korabeli sajtó „A császár új ruhája” című mese megjelentetésével kedveskedett neki. Andersen nagy rajongója volt Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége, aki németről magyarra fordította a meséit, amiket könyvként kiadott 1856-ban.

A második férjétől született gyerekeinek rendszeresen olvasott fel belőle, az egyik karácsonya pedig ajándékozott is nekik egy-egy saját példányt. Szendrey Júlia szobrot kapott a dán fővárosban a munkája iránti tiszteletből.

Oroszlánok Mátyás király kertjében: Mátyás király annyira szerette az oroszlánokat, hogy parancsba adta, hogy a Hunyadiak családi címerében a holló mellett szereplő oroszlán fejére tegyenek koronát.

Ennél érdekesebb, hogy Mátyás király egy oroszlán párt kapott Firenzéből diplomáciai ajándékként 1469 karácsonya előtt egy nappal. Az uralkodónak több díszes kertje és parkja is volt. Ezek egyike a budai vár nyugati oldalán volt, ahol valószínű, hogy a Janus Pannonius által verseiben többször is említett oroszlánok is éltek.

Az ajándéknak hála, a kőfaragóknak igazán könnyű dolga volt az oroszlánok modellezésével. A krónikások szerint a hím és nőstény oroszlán hűségesen követte a gazdáját mindenhova, így Bécsbe is, ha Mátyás királynak ott akadt dolga.

Bonfini elbeszélése szerint 1490. április 6-án, amikor a király meghalt a bécsi palotájában, akkor nemcsak a Duna áradt ki és tartoztatta fel a törököket, hanem a varjak sem károgtak, Budán pedig a gazdájuk után haltak az oroszlánok.6 krajcáros viteldíj és 20 krajcáros belépőjegy - ennyibe került a pihenés egykor a Margit-szigeten: Az idők során sokak kedvenc helyévé vált a Margit-sziget, ahol például Arany János minden nyarát töltötte, majd idős korában is sokszor ellátogatott oda, és a híres tölgyfák alatt írta verseit a bőrkötéses, kapcsos könyvébe.

A szigetre azonban nem mehetett be bárki, ugyanis sokáig belépőjegyet kellett venni. Amíg nem épült híd, addig csak vízi úton lehetett eljutni a szigetre, úgyhogy a viteldíjat is ki kellett fizetni. Az 1800-as évek közepén 6 ezüst krajcárba került az oda-vissza út a szigetre, ahol akkoriban indult meg az igazi fejlődés, amiről így írt a Hölgyfutár napilap:

„Margit szigetének érdekessége növekedik, már nemcsak szúnyogok vannak ott elegendő mennyiségben és minőségben…”

Miután 1790-ben az országgyűlés a Habsburg uralkodót képviselő nádornak ajándékozta a területet a bécsi Schönbrunn mintájára kezdték el parkosítani azt. Akkor épült majorság, konyhakert, gyümölcsös és néhány szőlőültetvény, úgyhogy, amikor a nádor 1814-ben meghívta I. Sándor cárt, III. Frigyes Vilmos porosz királyt és I. Ferenc magyar királyt a szigetre, akkor szüretet is tarthattak a tiszteletükre. A híres gyógyfürdő a XIX. század második felében épült.

Amikor a Margit-szigetet megnyitották a nagyközönség előtt, akkor a 10-20 krajcáros belépőjegyért cserébe bárki beléphetett a területre. A sziget 1908-ig volt magántulajdonban, ugyanis akkor az állam megvásárolta 11 millió koronáért, majd törvénybe foglalták, hogy: „...a Sziget örök időkre nyilvános kertként tartandó fenn.”

Ugyanakkor a belépődíj így is fennmaradt 1948-ig.

Ma irodaház áll a főváros legfényűzőbb magánrezidenciájának helyén: Ma már nehéz elképzelni azt a fényűző pompát, ami Gróf Karátsony Guidó budai otthonát jellemezte. A gróf imádta a luxust, és rendszeresen fordultak meg nála színházi dívák és királyi uralkodók, például Ferenc József, VII. Eduárd brit király, valamint XII. Alfonz spanyol király is.

A régi felvételek láttán aligha gondolná az ember, hogy ez a mesébe illő, romantikus kastély három év alatt felépült az akkori Krisztinaváros legnagyobb épületének helyén, mára viszont semmi sincs belőle, ugyanis ma már modern irodaház áll a helyén.

Az eredetileg az ötvenes években épült magánrezidenciát Balázs Mihály tervei alapján alakították át. Napjainkban senki sem emlékszik azokra a fényűző bálokra, farsangi mulatságokra, amelyekről gyakran írt a korabeli sajtó, de a pazar bálterem, és a háromszáz fős színház, ahol gyakran korabeli sztárok léptek fel, is a feledés homályába veszett. Koncertezett ott például Liszt Ferenc, de rendszeresen fellépett Blaha Lujza és Laborfalvi Róza is.

Természetesen a fényűzésnek magas ára volt, az örökösök két kézzel szórták a pénzt. Az épületet végül 1938-ban bontották le, hogy a helyére német birodalmi iskolát húzzanak fel, ám az soha nem valósult meg, ezért helyette a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda székháza épült fel.

Ez a szocreál stílusú épület, ami ma is ott áll a Krisztina körút 55-ös szám alatt. Bár se nem pompás, se nem fényűző, mégis védetté nyilvánították a 90-es években.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)