Kezdetét vette az országos madáretetési szezon
Magyarországon több mint száz éve december elején indul el az önkéntes madáretetési mozgalom, amelynek lényege, hogy az országban maradó, valamint Európa és Ázsia északi térségeiből telelni ide érkező énekesmadarak élelemszerzését a lakosság megkönnyítse.
Az etetési időszak nagy része Magyarországon az első fagyok tél elejei beköszöntétől ezek tartós megszűnéséig, többnyire decembertől márciusig tart. Bár az idei december szokatlanul enyhe időjárással indult, a várható lehűlés a madarakat is a településekre, az etetők közelébe vonzza majd - áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület keddi közleményében.
Az etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak, állati zsiradék és alma, amelyeket együtt érdemes alkalmazni.
A második eleségcsoport az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú, a nem sós vagy kifőzött szalonna, a harmadik pedig a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma. Nagyon fontos, hogy az etetőkön elhelyezett táplálék mellé az önkéntes madáretetők ivó- és fürdővizet is helyezzenek el, fagy esetén az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni.
Az állatvédők figyelmeztetnek arra is, hogy az etetőbe ne kerüljön kenyér és kenyérmorzsa, mert ez több napig, hétig is ott maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat a madaraknál.
Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett, vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is legyen elérhető az eleség.
Mivel a madarak gyorsan megszokják az etetőhelyek táplálékkínálatát és számítanak is rá, sőt évről-évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, a megkezdett etetést aki teheti lehetőleg ne hagyja abba, valamint az etetők közelébe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amelyben az olyan odúköltő madárfajok, mint a cinegék vagy a verebek akár csoportosan is éjszakázni tudnak.
Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár A hasznos madarak védelméről című ismereterjesztő, szemléletformáló könyve 1890-ben jelent meg Budapesten, amelyben a kutató a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta az olvasók, az ország lakosságának, különösképpen pedig a mező- és erdőgazdálkodók figyelmét. Ettől az évtől a lakosság körében mind nagyobb népszerűségnek örvendett az önkéntes madáretetés.
MTI
Az etetési időszak nagy része Magyarországon az első fagyok tél elejei beköszöntétől ezek tartós megszűnéséig, többnyire decembertől márciusig tart. Bár az idei december szokatlanul enyhe időjárással indult, a várható lehűlés a madarakat is a településekre, az etetők közelébe vonzza majd - áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület keddi közleményében.
Az etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak, állati zsiradék és alma, amelyeket együtt érdemes alkalmazni.
A legfontosabb téli madáreleség a napraforgó, amibe érdemes apró szemű magvakat, például kölest vagy muhart keverni.
A második eleségcsoport az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú, a nem sós vagy kifőzött szalonna, a harmadik pedig a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma. Nagyon fontos, hogy az etetőkön elhelyezett táplálék mellé az önkéntes madáretetők ivó- és fürdővizet is helyezzenek el, fagy esetén az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni.
Az állatvédők figyelmeztetnek arra is, hogy az etetőbe ne kerüljön kenyér és kenyérmorzsa, mert ez több napig, hétig is ott maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okozhat a madaraknál.
Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett, vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is legyen elérhető az eleség.
Mivel a madarak gyorsan megszokják az etetőhelyek táplálékkínálatát és számítanak is rá, sőt évről-évre akár több száz kilométerről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, a megkezdett etetést aki teheti lehetőleg ne hagyja abba, valamint az etetők közelébe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amelyben az olyan odúköltő madárfajok, mint a cinegék vagy a verebek akár csoportosan is éjszakázni tudnak.
Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanár A hasznos madarak védelméről című ismereterjesztő, szemléletformáló könyve 1890-ben jelent meg Budapesten, amelyben a kutató a madarak téli etetésének lehetőségére és fontosságára is felhívta az olvasók, az ország lakosságának, különösképpen pedig a mező- és erdőgazdálkodók figyelmét. Ettől az évtől a lakosság körében mind nagyobb népszerűségnek örvendett az önkéntes madáretetés.
MTI
Hozzászólások