Kiss J. László: Az EU folyamatos válság-üzemmódban volt
Folyamatos válság-üzemmódban volt az Európai Unió az elmúlt évben, olyan, fennmaradását fenyegető kihívásokkal nézett szembe, mint az államadóssági válság, a menekültváltság, valamint az ukrajnai és szíriai geopolitikai válságok, nem kevésbé az iszlám terrorizmus - mondta 2015-öt értékelve Kiss J. László külpolitikai szakértő az MTI-nek.
A Corvinus Egyetem tanára hangsúlyozta, hogy az egykori kelet-nyugati konfliktussal szemben ezek a válságok nem egyesítik, hanem megosztják Európa erőit. Ezért az unió nem képes arra, hogy egy többpólusú világban a tőle elvárható stabilizáló szerepet játssza.
Ebben a helyzetben a tagállamok "szétfejlődése" és a közös politikák hiánya, illetve a már elfogadott szerződéses szabályok ismétlődő megsértése a nemzeti opciók megerősödését segíti elő. A válságban egyre több döntést az állam- és kormányfők szintjén hoznak. A közösségi intézmények lopódzó hatalomvesztése, a kormányközi politika útjára való visszatérés egymást erősítő folyamat.
A csúcstalálkozók gyakorisága és eredménytelensége a konszenzusteremtés nehézségeit bizonyítja, továbbá azt, hogy az EU letért a mind szorosabbá váló intézményi integráció útjáról. Az összkép része, hogy a politikai elitek és a társadalom közötti szakadék szélesre tárult.
A centrifugális erők térnyerését tükrözi, hogy az unió politikai tájképén az euroszkeptikus, protekcionista, sőt az Európa-ellenes erők megerősödtek: "Délen" a baloldali-populista, "Északon" a jobboldali populista erők. Az egész kontinensen radikalizálódtak a társadalmak és a politikai közép kezdődő kiüresedése számos országban szembetűnő - vélekedett a szakértő.
A menekültválsággal és annak európai hatásaival kapcsolatban Kiss J. László kijelentette, hogy azzal nem önmagában, hanem az euróválsággal és a menekültválság egyik meghatározó okával, a szíriai polgárháborúval együtt célszerű foglalkozni.
Az euró- és a menekültválságban közös, hogy mindegyiknél - beleértve a válságkezelés módszereit is - a közösen elfogadott szerződéses szabályok - így a tagállamok közvetlen finanszírozásának tilalma és a schengeni rendszer - megsértéséről van szó és mindkettőben Görögország a kritikus, leggyengébb láncszem. Nem véletlen, hogy számosan úgy tartják: 2015 az uniós szabályok megsértésének éveként fog a történelembe bevonulni.
Az euróválság és a menekültválság további összefüggése, hogy a strukturális reformok teljesítésében elmaradó Franciaország és Olaszország vezető politikusai jelezték: a megnövekedett terrorveszély és a menekültválság költségei miatt nem képesek a maastrichti deficitkritériumoknak eleget tenni.
Ilyen módon Franciaország nagyobb biztonságának az "ára" a maastrichti szabályok teljesítésének további elmaradása lehet.
Ahogy az euróválságban az adós és hitelező országok, az európai szerződések szintjére emelt német takarékossági politika támogatói és annak ellenzői, úgy a menekültválságban a német kvótaautomatizmus hívei és annak elutasítói között éleződött ki az ellentét.
Kiss J. László szerint a menekültválság forrásai a regionálissá vált szíriai polgárháborúban és az iráni-szaúdi érdekellentétek nyomán az Iszlám Állam terrorszervezet térhódításában, még általánosabban a közel-és közép-keleti posztkoloniális rendszer felbomlásában rejlenek.
Az állam nélküli nemzetek és nemzet nélküli, működésképtelenné vált államok világában egyszerre két háború is, egymást átfedően folyik: egyfelől az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciós hadviselés, másfelől Oroszország, Irán és a Hezbollah támogatásával a szír kormány háborúja ellenzékével szemben. A helyzet komplexitását jelezi, hogy a regionális konfliktusban az egyes szereplők önmagukban is ellentétes célokat követnek. Törökország jobban tart a Szíriában esetlegesen létrejövő kurd államtól, mint a már létező militáns Iszlám Államtól.
Szaúd-Arábia ideológiailag az Iszlám Államtól lényegében nem különbözik, az Irán által képviselt síita erőkkel szemben nyugati fegyverekkel a muszlim szélsőségeseket támogatja és ezzel még közel sem teljes a térség ellentmondásos szereplőinek a köre.
A szakértő úgy vélekedett, hogy 2015 megoldatlan, egyidejű konfliktusai a menekültválságtól a szíriai konfliktusig az új esztendő politikai napirendjének is a részét képezik. Az egyes szereplők ellentmondásos helyzete idén sem lesz átláthatóbb. Oroszország katonai jelenlétével a szíriai válságban nélkülözhetetlen együttműködő partner, ám az ukrajnai konfliktusban politikai ellenfél és ellenség, amellyel szemben az Egyesült Államok és az EU újabb félévvel hosszabbította meg szankcióit.
Törökország az EU-val kötött akciótervben kötelezettséget vállalt arra, hogy a menekülteket megakadályozza a balkáni útvonal elérésében, ám ezzel egyidejűleg saját országának délkeleti részében pusztító háborús hadműveletekbe kezdett saját kurd lakosságával szemben, amely újabb menekülthullám kiváltója lehet.
Nem kérdéses, hogy 2016-ban az euróválság, de még inkább a menekültválság a nemzeti és közösségi hatáskörök vitájának újabb tápot ad. Kérdés, hogy a reformokat követelő Nagy- Britannia és a menekültpolitikában egységes tömböt alkotó V-4 országok képesek-e egymással és esetleg más tagállamokkal egy "blokkoló kisebbséget" létrehozni az unió fejlődésének befolyásolására.
Az uniós reformokat követelő Nagy-Britannia kilépése irányában mutató tendenciák nem lebecsülhető hatással járnának, Nagy-Britannia nélkül és a gyengébb, juniorpartnerré váló Franciaországgal az unió még inkább németközpontúvá válna.
A 2017-ben tartandó német és francia parlamenti választások előtt döntő lehet a 2016-os év, hiszen a német tartományi választásokon fény derül arra, hogy milyen nagyok a merkeli menekültpolitika politikai költségei. Továbbá arra is, hogy mennyire hatékony az EU és Törökország közötti akcióterv, továbbá a menedékpolitika európai és nemzeti szintű szigorítása - hangsúlyozta Kiss J. László.
MTI
A Corvinus Egyetem tanára hangsúlyozta, hogy az egykori kelet-nyugati konfliktussal szemben ezek a válságok nem egyesítik, hanem megosztják Európa erőit. Ezért az unió nem képes arra, hogy egy többpólusú világban a tőle elvárható stabilizáló szerepet játssza.
Ebben a helyzetben a tagállamok "szétfejlődése" és a közös politikák hiánya, illetve a már elfogadott szerződéses szabályok ismétlődő megsértése a nemzeti opciók megerősödését segíti elő. A válságban egyre több döntést az állam- és kormányfők szintjén hoznak. A közösségi intézmények lopódzó hatalomvesztése, a kormányközi politika útjára való visszatérés egymást erősítő folyamat.
A csúcstalálkozók gyakorisága és eredménytelensége a konszenzusteremtés nehézségeit bizonyítja, továbbá azt, hogy az EU letért a mind szorosabbá váló intézményi integráció útjáról. Az összkép része, hogy a politikai elitek és a társadalom közötti szakadék szélesre tárult.
A centrifugális erők térnyerését tükrözi, hogy az unió politikai tájképén az euroszkeptikus, protekcionista, sőt az Európa-ellenes erők megerősödtek: "Délen" a baloldali-populista, "Északon" a jobboldali populista erők.
A menekültválsággal és annak európai hatásaival kapcsolatban Kiss J. László kijelentette, hogy azzal nem önmagában, hanem az euróválsággal és a menekültválság egyik meghatározó okával, a szíriai polgárháborúval együtt célszerű foglalkozni.
Az euró- és a menekültválságban közös, hogy mindegyiknél - beleértve a válságkezelés módszereit is - a közösen elfogadott szerződéses szabályok - így a tagállamok közvetlen finanszírozásának tilalma és a schengeni rendszer - megsértéséről van szó és mindkettőben Görögország a kritikus, leggyengébb láncszem. Nem véletlen, hogy számosan úgy tartják: 2015 az uniós szabályok megsértésének éveként fog a történelembe bevonulni.
Az euróválság és a menekültválság további összefüggése, hogy a strukturális reformok teljesítésében elmaradó Franciaország és Olaszország vezető politikusai jelezték: a megnövekedett terrorveszély és a menekültválság költségei miatt nem képesek a maastrichti deficitkritériumoknak eleget tenni.
Ilyen módon Franciaország nagyobb biztonságának az "ára" a maastrichti szabályok teljesítésének további elmaradása lehet.
Ahogy az euróválságban az adós és hitelező országok, az európai szerződések szintjére emelt német takarékossági politika támogatói és annak ellenzői, úgy a menekültválságban a német kvótaautomatizmus hívei és annak elutasítói között éleződött ki az ellentét.
Kiss J. László szerint a menekültválság forrásai a regionálissá vált szíriai polgárháborúban és az iráni-szaúdi érdekellentétek nyomán az Iszlám Állam terrorszervezet térhódításában, még általánosabban a közel-és közép-keleti posztkoloniális rendszer felbomlásában rejlenek.
Az állam nélküli nemzetek és nemzet nélküli, működésképtelenné vált államok világában egyszerre két háború is, egymást átfedően folyik: egyfelől az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciós hadviselés, másfelől Oroszország, Irán és a Hezbollah támogatásával a szír kormány háborúja ellenzékével szemben. A helyzet komplexitását jelezi, hogy a regionális konfliktusban az egyes szereplők önmagukban is ellentétes célokat követnek. Törökország jobban tart a Szíriában esetlegesen létrejövő kurd államtól, mint a már létező militáns Iszlám Államtól.
Szaúd-Arábia ideológiailag az Iszlám Államtól lényegében nem különbözik, az Irán által képviselt síita erőkkel szemben nyugati fegyverekkel a muszlim szélsőségeseket támogatja és ezzel még közel sem teljes a térség ellentmondásos szereplőinek a köre.
A szakértő úgy vélekedett, hogy 2015 megoldatlan, egyidejű konfliktusai a menekültválságtól a szíriai konfliktusig az új esztendő politikai napirendjének is a részét képezik. Az egyes szereplők ellentmondásos helyzete idén sem lesz átláthatóbb. Oroszország katonai jelenlétével a szíriai válságban nélkülözhetetlen együttműködő partner, ám az ukrajnai konfliktusban politikai ellenfél és ellenség, amellyel szemben az Egyesült Államok és az EU újabb félévvel hosszabbította meg szankcióit.
Törökország az EU-val kötött akciótervben kötelezettséget vállalt arra, hogy a menekülteket megakadályozza a balkáni útvonal elérésében, ám ezzel egyidejűleg saját országának délkeleti részében pusztító háborús hadműveletekbe kezdett saját kurd lakosságával szemben, amely újabb menekülthullám kiváltója lehet.
Nem kérdéses, hogy 2016-ban az euróválság, de még inkább a menekültválság a nemzeti és közösségi hatáskörök vitájának újabb tápot ad. Kérdés, hogy a reformokat követelő Nagy- Britannia és a menekültpolitikában egységes tömböt alkotó V-4 országok képesek-e egymással és esetleg más tagállamokkal egy "blokkoló kisebbséget" létrehozni az unió fejlődésének befolyásolására.
Az uniós reformokat követelő Nagy-Britannia kilépése irányában mutató tendenciák nem lebecsülhető hatással járnának, Nagy-Britannia nélkül és a gyengébb, juniorpartnerré váló Franciaországgal az unió még inkább németközpontúvá válna.
A 2017-ben tartandó német és francia parlamenti választások előtt döntő lehet a 2016-os év, hiszen a német tartományi választásokon fény derül arra, hogy milyen nagyok a merkeli menekültpolitika politikai költségei. Továbbá arra is, hogy mennyire hatékony az EU és Törökország közötti akcióterv, továbbá a menedékpolitika európai és nemzeti szintű szigorítása - hangsúlyozta Kiss J. László.
MTI
Hozzászólások