Konferencia a mohácsi csatáról és II. Lajos haláláról
A mohácsi csatában elhunyt II. Lajos halálának titokzatos körülményeiről tartanak konferenciát történészek, antropológusok, igazságügyi orvosszakértők részvételével az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) augusztus 29-én.
A korabeli hiteles források szerint a magyar uralkodó a vesztes csata napján, 1526. augusztus 29-én menekülés közben fulladt a megáradt Csele patakba. A történettudományban egyetértés alakult ki arról is, hogy II. Lajos október közepén megtalált holttestét a középkori magyar királyok hagyományos temetkezési helyén, Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra 1526 novemberében. Mindez az iskolai oktatásban és a köztudatban is így rögzült.
Ezt a hagyományos konszenzust kérdőjelezte meg két szombathelyi orvos tavaly publikált írásában.
A szakemberek ugyanis az 1526 októberében megtalált holttestről szóló, fél évezreddel ezelőtti forrásokat orvosszakmai szempontból áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy az ott leírt tetem külső jegyei alapján legfeljebb csak néhány napos lehetett. Ebből pedig az következik, hogy II.
Farkas Gábor Farkas, az OSZK osztályvezetője, a konferencia szervezője az MTI-nek elmondta: az orvosok által felvetett kérdések alaposan felforgathatják a Mohácsot követő időszakról eddig kialakult képet, hiszen ha beigazolódna, hogy II. Lajos nem augusztus 29-én vesztette életét, akkor vajon hogyan, mikor és miért halt meg néhány héttel később Mohács környékén. Ha viszont nem az uralkodó holttestét temették el Székesfehérvárott, akkor felvetődik az 1526 novemberében királlyá választott, megkoronázott, 1540-ig uralkodó Szapolyai János szerepe a különös történetben.
A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: a történettudomány eddig elért eredményeit csak akkor indokolt megkérdőjelezni, ha annak alátámasztására kellő súlyú bizonyítékokat, érveket, hiteles korabeli forrásokat lehet felsorakoztatni. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az orvostudomány II. Lajos halálával összefüggő új kérdésfelvetéseit miképp lehet a történettudomány eddigi eredményeivel összeegyeztetni.
A feladat nem egyszerű, hiszen a rendelkezésre álló információk nagyon hiányosak: középkori királyaink túlnyomó többségéhez hasonlóan még II. Lajos földi maradványai sem sikerült azonosítani mind a mai napig - jegyezte meg Farkas Gábor Farkas.
A korabeli források szerint a székesfehérvári királysírokba elsőként Szent Istvánt és a fiát, Imre herceget temették. Az ő csontjaikat azonban mint ereklyéket még a középkorban, szentté avatásukkor kivették a sírhelyből. Továbbá a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Székesfehérvárott temették el az 1116-ban elhunyt Könyves Kálmántól kezdve az Árpád házi, illetve azt követő középkori királyaink többségét, köztük például az 1342-ben eltemetett Károly Róbertet, az 1382-ben meghalt Nagy Lajost, az 1490-ben elhunyt Mátyás királyt és végül az utolsó nemzeti királyunkat, a II. Lajos után uralkodott Szapolyai Jánost, összesen több mint tucatnyi középkori magyar királyt. A Mohács utáni Habsburg uralkodókat már nem Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra - ismertette a részleteket a szakember.
A székesfehérvári temetkezési helyet azonban már a törökkorban feldúlták, és még a 19. században is előfordult, hogy szakszerűtlen rendezték át, így jelenleg nem azonosíthatók teljes bizonyossággal az ott eltemetett uralkodók földi maradványai. A legerősebbnek tekinthető szakmai egyetértés abban van, hogy egy 1848-ban véletlenül felszínre került székesfehérvári királysír az ott talált csontok és tárgyak alapján feltehetően az 1196-ban elhunyt III. Béla és felesége végső nyughelye lehetett, bár vannak, akik ezt is vitatják - mondta az OSZK kutatója.
A II. Lajos halálával foglalkozó konferencián előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia több kutatója, egyetemi oktatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum antropológusa, a vitát kirobbantó szombathelyi orvosok, illetve a Semmelweis Egyetem igazságügyi orvostani intézetének egyik szakértője. Az OSZK épületében a mohácsi csata 489. évfordulóján, augusztus 29-én szombaton délután sorra kerülő félnapos konferencia nyilvános.
MTI
A korabeli hiteles források szerint a magyar uralkodó a vesztes csata napján, 1526. augusztus 29-én menekülés közben fulladt a megáradt Csele patakba. A történettudományban egyetértés alakult ki arról is, hogy II. Lajos október közepén megtalált holttestét a középkori magyar királyok hagyományos temetkezési helyén, Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra 1526 novemberében. Mindez az iskolai oktatásban és a köztudatban is így rögzült.
Ezt a hagyományos konszenzust kérdőjelezte meg két szombathelyi orvos tavaly publikált írásában.
A szakemberek ugyanis az 1526 októberében megtalált holttestről szóló, fél évezreddel ezelőtti forrásokat orvosszakmai szempontból áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy az ott leírt tetem külső jegyei alapján legfeljebb csak néhány napos lehetett. Ebből pedig az következik, hogy II.
Lajos vagy nem augusztus 29-én, hanem mintegy másfél hónappal később vesztette életét, vagy nem az ő holttestét temették 1526 novemberében a székesfehérvári királysírba.
Farkas Gábor Farkas, az OSZK osztályvezetője, a konferencia szervezője az MTI-nek elmondta: az orvosok által felvetett kérdések alaposan felforgathatják a Mohácsot követő időszakról eddig kialakult képet, hiszen ha beigazolódna, hogy II. Lajos nem augusztus 29-én vesztette életét, akkor vajon hogyan, mikor és miért halt meg néhány héttel később Mohács környékén. Ha viszont nem az uralkodó holttestét temették el Székesfehérvárott, akkor felvetődik az 1526 novemberében királlyá választott, megkoronázott, 1540-ig uralkodó Szapolyai János szerepe a különös történetben.
A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: a történettudomány eddig elért eredményeit csak akkor indokolt megkérdőjelezni, ha annak alátámasztására kellő súlyú bizonyítékokat, érveket, hiteles korabeli forrásokat lehet felsorakoztatni. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az orvostudomány II. Lajos halálával összefüggő új kérdésfelvetéseit miképp lehet a történettudomány eddigi eredményeivel összeegyeztetni.
A feladat nem egyszerű, hiszen a rendelkezésre álló információk nagyon hiányosak: középkori királyaink túlnyomó többségéhez hasonlóan még II. Lajos földi maradványai sem sikerült azonosítani mind a mai napig - jegyezte meg Farkas Gábor Farkas.
A korabeli források szerint a székesfehérvári királysírokba elsőként Szent Istvánt és a fiát, Imre herceget temették. Az ő csontjaikat azonban mint ereklyéket még a középkorban, szentté avatásukkor kivették a sírhelyből. Továbbá a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Székesfehérvárott temették el az 1116-ban elhunyt Könyves Kálmántól kezdve az Árpád házi, illetve azt követő középkori királyaink többségét, köztük például az 1342-ben eltemetett Károly Róbertet, az 1382-ben meghalt Nagy Lajost, az 1490-ben elhunyt Mátyás királyt és végül az utolsó nemzeti királyunkat, a II. Lajos után uralkodott Szapolyai Jánost, összesen több mint tucatnyi középkori magyar királyt. A Mohács utáni Habsburg uralkodókat már nem Székesfehérvárott helyezték végső nyugalomra - ismertette a részleteket a szakember.
A székesfehérvári temetkezési helyet azonban már a törökkorban feldúlták, és még a 19. században is előfordult, hogy szakszerűtlen rendezték át, így jelenleg nem azonosíthatók teljes bizonyossággal az ott eltemetett uralkodók földi maradványai. A legerősebbnek tekinthető szakmai egyetértés abban van, hogy egy 1848-ban véletlenül felszínre került székesfehérvári királysír az ott talált csontok és tárgyak alapján feltehetően az 1196-ban elhunyt III. Béla és felesége végső nyughelye lehetett, bár vannak, akik ezt is vitatják - mondta az OSZK kutatója.
A II. Lajos halálával foglalkozó konferencián előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia több kutatója, egyetemi oktatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum antropológusa, a vitát kirobbantó szombathelyi orvosok, illetve a Semmelweis Egyetem igazságügyi orvostani intézetének egyik szakértője. Az OSZK épületében a mohácsi csata 489. évfordulóján, augusztus 29-én szombaton délután sorra kerülő félnapos konferencia nyilvános.
MTI
Hozzászólások