Meglátta és megmentette

Bálinger Tamás főtörzsőrmester, a Sárbogárdi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Alosztály helyszínelő és balesetvizsgálója a szolgálati autó volánjánál ülve figyelt fel egy kocsira, amely a főútvonal mellett szokatlanul srégen állt, az eleje egy ingatlan kerítéséhez ért, és ott két sors is összeért.Június 5-én sofőrök rémálma vált valósággá Sárbogárd déli, sárszentmiklósi részén, bár ez a férfi szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem éjszakai, magányos vezetés közben állt le a szíve, hanem egy város főutcájában a hétköznap délelőtti forgalomban, és Fortuna még rá is tett egy lapáttal.

– Pont arra mentem a szolgálati kocsival. Ahogy mondani szokás, jókor voltam jó helyen – idézte fel Bálinger Tamás, aki pár perccel azelőtt indult el a Sárbogárdi Rendőrkapitányságról, mivel közúti sebesség-ellenőrzésre készült a Fejér megyei város déli részén. – Azonnal lassítottam, ahogy megláttam a szlovák rendszámú személyautót az átellenes oldalon, és bekapcsoltam a megkülönböztető jelzést, majd megálltam előtte a műút és a járda között.

Tankönyvbe illő intézkedés.

– Az ügyeletes erősítést is küldött, és körülbelül öt perccel azután, hogy megkezdtem a mellkaskompressziót, megérkezett két körzeti megbízott, akik közösen láttak el járőrszolgálatot a Sárbogárdi Rendőrkapitányság illetékességi területén – folytatta a főtörzsőrmester, akit először Bali Iván őrmester, Igar körzeti megbízottja váltott le, őt pedig a társa, Gógán Richárd őrmester, Alap megbízottja. – Eközben átmentem az onnan úgy 100 méterre lévő háziorvosi rendelőbe, ahol az ügyeletes doktornő azon túl, hogy a rendelkezésünkre bocsátotta a defibrillátort és a kézi lélegeztetőkészüléket, kijött velem a helyszínre, és felügyelte a nála jóval fiatalabb kollégák életmentését. Néhány perccel később futottak be a mentősök, és ők már stabil állapotba tudták hozni, de ez csaknem egy órába telt.

Közben mentőhelikopter is érkezett, egy közeli udvarban landolt. A rohamkocsi és a mentőszolgálat helikopterének orvosa is megjegyezte, hogy az állapotstabilizálás az időben megkezdett mellkaskompressziónak köszönhető, de szerintem ebben dr. Csiszár Roland mentőtiszt profizmusa is nagy szerepet játszott, aki koordinálta az életmentést.

Sorsok, mikor összeérnek.

– Ez volt a második életmentésem, bár az elsőt nehezen tudom annak tekinteni. Több mint tíz éve történt, szintén itt, a sárkeresztúri részen. Bejelentésre reagálva érkeztem elsőként a helyszínre, egy családi házhoz, és rögtön felismertem, hogy az életjeleket nem mutató, idős férfi már túl van az ötperces időablakon. Természetesen megkezdtem a mellkaskompressziót, amit a kiérkező mentősök emelt szinten folytattak, de ők sem tudták visszahozni – emlékezett Bálinger Tamás, akinek baleseti helyszínelőként is volt már dolga életüket vesztett emberekkel. – Megelégedéssel tölt el, hogy ezúttal időben tudtam intézkedni, ami döntőnek bizonyult, és egyúttal csodálkozom is a férfi szerencséjén.

Az már csak adalék, hogy közvetve ismerem. Az életmentés közben ugyanis odajött hozzánk az egyik ismerőse, amikor a kocsit meglátta. Őt régebbről ismerem, azóta beszéltem is vele, és elmondta, hogy a férfi állapota stabil, de még altatásban tartják. Közben az is eszembe jutott, hogy ez a közös ismerős már korábban is beszélt nekem erről a férfiról. Az egyik környékbeli faluban él, és azért jár szlovák rendszámú kocsival, mert kettős állampolgár. Reménykedem benne, hogy felépül.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG