Megmenthették volna Erőss Zsoltot és Kiss Pétert

„Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska/miákol és az eb vonít s a kis halacska/ ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én…” Radnóti Miklós, Második ecloga.

Erőss Zsolt és Kiss Péter – két tragikus hirtelenséggel elhunyt hegymászó. A „Magyarok a világ nyolcezresein” csapat csúcsmászói. Hősök, akik megvívták saját harcukat, nem egyszer, többször is, ám ezúttal alul maradtak. Barátok, akik megszegték a hegymászók íratlan törvényét: Kiss Péter visszament Erőss Zsoltért – az életébe került. Ma már nincs remény: bizonyos, hogy a két férfi nem élte túl Kancsendzönga hegy megmászását.

De mi is történt pontosan? Lehetséges, hogy megmenthették volna őket? Kollár Lajos állítja, nem tehettek semmit, a Sherpák nem másztak. Azonban feltűnt egy új hang, egy új vélemény: B. Adrienne ugyanis úgy véli, meg lehetett volna menteni őket – ha időben lépünk. 2013. 05. 21-én 10 óra magasságában a spanyol média 5 himalájai hegymászó haláláról adott hírül (megemlítve benne a két magyar mászót is) (http://desnivel.com/expediciones/grave-situacion-en-el-kangchenjunga-posibles-fallecidos-y-sos-en-c4). Ugyanezen a napon Kollár hazaüzent: „Baj van!”. Másnap, 2013. 05. 22-én kelt lábra a hír a hazai médiában: Erőss és Kiss eltűntek! – Egy napos csúszással adták hírül itthon a tragédia előszelét sejtető információkat.

A képen a spanyol lap híradása május 21-én 10 órakor (alul: 'utolsó frissítés: 16.32h)

Érdekes tény, hogy a spanyolok tábora nagyon is közel volt Kollárékhoz. Ha a spanyolok már 21-én tudták, hogy öt halott van, a magyarok erről hogyhogy nem értesültek?

Amint a hírek a magyar médiához is eljutottak, ismételten példátlan civil összefogás ütötte fel a fejét, hol máshol, mint a legnagyobb közösségi portálon. B. Adrienne segítségkérő felszólalására jó néhány ismerős-ismeretlen sereglett össze (igen rövid idő alatt), és ötleteket cserélve próbáltak, és tettek is meg mindent, amit itthonról meg lehetett tenni.

Vegyük sorra a történteket:
22-én délután B. Adrienne eszébe ötlött egy dokumentumfilm a nepáli hegyi mentő speciális helikopterekről, ezen felbuzdulva kisebb kutatások után rá is talált a Fishtail Air (http://www.fishtailair.com/) nevű mentőszolgálatra, akikkel azonnal fel is vette a kapcsolatot – lesz ami lesz alapon. Délután 6 óra magasságában hívta fel őket – legnagyobb meglepetésére nem hallottak az eltűnt magyar hegymászókról.

"Hello, ma beszéltünk egymással, Magyarországról keresem
A két férfi 8586 m-en volt Kancsendzongán. Nevük: Erőss Zsolt és Kiss Péter.
Reggel óta nincs hír se Zsoltról se a másikról, talán már meghaltak, küldöm az információkat. A linkent láthatnak képeket arról, hol is voltak.
Egy hónapja olvastam Önökről, és emlékeztem arra, hogy ez egy mentő csapat. Nem tudom megérteni, miért nem informálta ezidáig Önöket senki... Ez az este talán már a második. Azt hallottuk, 7000 és 8000 m között tűntek el. Nem a család tagjai vagyunk, hanem honfitársai, akik attól rettegnek, hogy meg fognak halni. Ő egy nagyon híres hegymászó.
Kérem segítsenek!'

Néhány szó a fishtailair-ről: a speciális légi mentő társaság 1997-ben alapult, főleg Nepálban tevékenykedik (de gyakran határon túl is mentenek). Speciális gépeikkel (AS 350 B3, AS 350 B2, Bell Jet Ranger 206 BIII) képesek 7000 m-es magasságig biztonságosan menteni.

A telefonbeszélgetés után Adrienne, és csapata minden rendelkezésére álló információt összeszedett, és emailben el is küldött Nepálba, amire hamarosan válaszoltak is. Természetesen a hírrel felhívták Hildát, Erőss Zsolt feleségét is, aki ezidáig még csak nem is hallott a Fishtail Air-ről, és bár nem fűzött sok reményt férje megmeneküléséhez, megállapodtak abban, hogy beszél Kollárral.

Május 22-én minden Kollár Lajostól függött. Ekkor azonban a lelkes akció megtorpant, Hilda nem jelentkezett. Másnap, május 23-án tudták meg, miért: nem tudta elérni az expedíció vezetőjét (ki volt kapcsolva).

Kedves A.
Köszönöm, hogy írt. Ha a biztosító társaság elküldi a fizetési garanciát, mi képesek vagyunk keresni és menteni 7000 m magasságig. 3 napja volt egy mentőakciónk a Mount Everest hármas táborában 7000 m magasan. Kérem tájékoztasson, melyik túratársaságot használják itt Nepálban?
Minden jót:
***

Ez a nap más szempontból is fontos: Kollár ugyanis ekkor küldte fel a Sherpákat. Sokat sejtet a válaszuk: „no connect” (nincs kapcsolat). Talán arra gondoltak, hogy 8200 m fölött nem voltak már kifeszítve kötelek? A lényegen azonban nem változtat: a Sherpák nem mentek – Kollár állítja, azért, mert az 1000 eurót már nem tudta kifizetni nekik.

Eközben itthon a reménykedő Adrienne-ék nem adták fel a harcot, továbbra is leveleztek a mentőhelikopteresekkel, próbálván kideríteni, mennyiért is vállalnák a segítséget – ez azonban nem derült ki, hiszen amíg nem tudják, pontosan hova is kell menniük, nem mondhatnak összeget. Ettől függetlenül az eseményeket aggódva figyelő, tenni vágyó civilek felkutatta a potenciális szponzorjelölteket, és nem hivatalos, szóban rábólintottak, így feltehetőleg ha úgy adódik, valóban támogatták volna a mentési költségek kifizetését.  Minderre azonban nem került sor, hiszen az idő előre haladtával egyre csökkentek a két hegymászó túlélésének esélyei, mígnem az expedíció vezetője bejelentette: megtalálták Kiss holttestét, 2 másik hegymászóéval együtt.

Az ezt dokumentáló képek – Kollár Lajossal együtt – ma érkeztek haza. Erőss azonban nem került elő – feltehetőleg föntebb maradt. Mi okozhatta a két profi, jó kondíciójú mászó tragédiáját? Az expedíció vezetője egyértelműen a vízhiányt nevezte meg. Szerinte a túl kevés folyadékot magához vevő Zsolt vére összesűrűsödött, ettől lett rosszul, lassult le, majd pedig halt meg. Kiss Péter végzete pedig hősiessége lett.

Van azonban egy másik lehetséges alternatíva – az oxigénhiány. Egyrészről túl sok ideig tartózkodtak a kritikus-, úgynevezett „halálzónában”. Másrészről pedig egy hirtelen fellépő légnyomásváltozás ilyen magasságban jelentősen befolyásolja a levegő oxigénszintjét – márpedig tudjuk, hogy ködös-felhős idő volt fent, Kollár emiatt vesztette többször is szem elől csapata tagjait. Azért említem ezt meg, mert a magyar olvasók jelentős része vádolja a vízhiány miatt Erőss Zsoltot. Természetesen a halál okát valószínűleg soha sem tudjuk majd meg.

A másik, közvetett ok, ami a halálukhoz vezetett az a pénzhiány – hiszen a pénz mindennél többet ér, még az emberi életnél is. Természetesen valahol érthető, hiszen a Sherpák is emberek, akik a mentőakcióval kockára teszik saját életüket (nem egy halt már meg közülük mentés közben), valamint a helikopteres mentés sem olyan egyszerű: volt már rá precedens, hogy lezuhant a gép, meghaltak mentés közben. Kollár, egy, a 4bakancs-nak adott telefonos interjújában felhívja a figyelmet arra, hogy csapatuk 10 év alatt megközelítőleg 10 millió forint állami támogatást kapott – ezzel egyszersmind eloszlatva a vádakat, melyek szerint Erőss és Kiss nagy pénzeket kapott a sikereikért.

Kollár Lajos több interjújában is nyilatkozott a helikopteres mentés lehetetlenségéről: szerinte ugyanis 5500 m fölött nem lehet menteni, és a hegyekben sokkal inkább alkalmazható szállításra, mintsem mentésre egy ilyen gép. Erre rácáfol a fishtailair, akik 7000 m-t jelölnek meg a mentés felső határának, de volt már rá példa, hogy 8000 m környékéről mentettek. Mint azt már említettem, ez esetben a pénz sem lett volna akadály, hiszen B. Adrienne áldozatos munkája révén szponzort is találtak volna az akcióhoz.

Másik érdekes tény: az expedíció vezetője azt állítja, próbált helikopteres mentőket hívni, de „senkit sem értünk el”. Hogy lehet az, hogy a Nepálban tartózkodó Kollár nem tudta elérni azt a mentőszolgáltatót, akit a magyarországi Adrienne igen? Hogy lehet az, hogy a kritikus pillanatokban (amik valószínűleg már így is későnek számítanak) Kollár telefonja ki volt kapcsolva? Miért késett ennyit a sajtó tájékoztatása?

Számos kérdés, melyekre nincs válasz, és a többségükre soha nem is lesz talán. Soha nem fogjuk megtudni azt sem, hogy mi is történt valójában a hegyen, mik voltak Péter és Zsolt utolsó lépéseik?

Végezetül emlékezzünk meg a két hősről, a vádakat, a hibáztatást tegyük most félre, hiszen két fantasztikus ember ment el közülünk, két anya várja hiába haza a fiát.



 

A 26 éves Kiss Péter bátorságból, kitartásból, hűségből, akaraterőből és barátságból vizsgázott élete első 8000 m fölötti küldetésén. A vele együtt mászó spanyolok visszaemlékezése alapján nagyon gyors, ügyes mászó volt – márpedig ez az a két tulajdonság, ami megnöveli a hegymászó túlélési esélyeit. Lejuthatott volna, ám visszafordult (nem tudjuk, miért), ezzel kockára téve saját életét. Visszaért Zsolthoz, mesteréhez és barátjához, hogy átsegítse őt a kritikus időszakon. Ám amikor látta, hogy társa menthetetlen, életösztöneire hallgatva elindult lefelé – kicsúszott, és szörnyet hal. Testét nem föld, hanem hó, nem sírkereszt, hanem egy hatalmas hegy őrzi.



 

Erőss Zsolt, a 45 éves „veterán”, aki gyermekkora óta szenvedélyesen vonzódott a hegyekhez. Kemény küzdelemmel valósította meg azt, amire csak kevesen képesek: az álmát. Ám egy tragédia – melyet sokan intő jelként emlegetnek – örökre megváltoztatta életét: elveszítette fél lábát. Ám ő megtette azt, amit talán senki más nem tett volna meg: tovább folytatta. Még keményebben küzdött álmaiért, és meg is valósította azt. Erőss Zsolt magyar, erdélyi, aki megfogadta, felviszi a székely zászlót a csúcsra. Harcos, aki egy kis adathordozón magával vitte azoknak az embereknek az üzenetét a csúcsra (https://www.facebook.com/uzenetacsucsra?fref=ts), akik csak vágyakozhattak oda, ezzel feloldva az öncélúság vádját. Holttestét a hegy rejti. Talán ez a – borzalmas szó- „legideálisabb” halál számára: ott halt meg, ahol mindig is élt: a hegyen.

2013. 05. 21-e óta a magyar hegymászók új jelmondata: „Gyorsabban, magasabbra, Erőssebben!”

Újraértelmezve Radnóti Miklós sorait búcsúzom én is a két harcostól: „Másztam, mit is tehetnék?”