Nem engedik a ballagásra az Asperger-szindrómás fiút egy pesti iskolában
Egy budapesti iskolában nem engedik, hogy társaival elballagjon egy nyolcadikos Asperger-szindrómás fiú. Az édesanyja elkeseredésében megosztotta a történetét egy Facebook csoportban.
Az anyuka igazságtalannak érzi, hogy gyermekét megfosztják attól, hogy élete egyik fontos pillanatát átélje társaival. Szerinte az iskola vezetősége büntetni akarja őket és megvonta tőlük a részvételt ezen a fontos eseményen.
A fiú az autizmus enyhébb formájában, Asperger-szindrómában szenved. Most fejezi be a nyolcadik osztályt és már várta hogy a többiekkel együtt részt vehessen a ballagáson. Ám sajnos ezt az iskola megvonta tőle. A fiú anyukája nagyon elkeseredett emiatt és jogi útra tereli az ügyet.
"A legkiválóbb lehetne a társai között, de ha nem lennének kiváló adottságai, akkor is egy gyermek" – írta.
Ez az anyuka bejegyzése, amelyet már nagyon sokan megosztottak:
“A gyermekem 8 osztályos, végzős diák, nem kívánatos személy a saját ballagásán. Nincsenek erre szavak, józan ésszel fel nem fogható számomra. Nem verekszik, nem bánt másokat, tudomásom szerint sosem volt vele magatartásbeli gond, beilleszkedő, barátságos gyerek, mégis az iskola döntött így, ahol tanulói jogviszonnyal rendelkezik, megvonva tőle azt a jogot, hogy az osztálytársaival lehessen még utoljára, elvéve azt az egyszeri megismételhetetlen emléket, amit minden más gyerek megkaphat. Történik mindez Budapesten, egy jó nevű általános iskolában.”
“Okos, értelmes fiam, a legkiválóbb lehetne a társai között, de ha nem lennének kiváló adottságai, akkor is egy gyermek!
Az iskolával nem sikerült egyeztetnem, hiába reménykedtem ebben, hogy meg oldjuk közösen, és jobb belátásra bírhatóak. Teljesen egyértelművé vált, hogy retorzió jelleggel akarják büntetni, ezt nyíltan el is mondta az iskola igazgatója, hogy büntetni kell. Kérdésem, azért, amire valójában nem képes, ami az állapotából adódik, a segítségnyújtás helyett? Végül is, ha nagyon végig gondolom, ezek szerint a vak a hibás, amiért nem lát, a sánta meg, amiért biceg?
Kiderült, a fiamat okolják, hogy nem mutatott kellő érdeklődést, és nem akart saját magától bejárni iskolába, amióta magántanuló lett néhány hónapja. Hangsúlyozom, egy Aspergeres (autizmus enyhébb formája) gyermekről van szó, akinek a kapcsolatépítése eltér az átlagostól, és érzékenyebb is másoknál, egyéni elbánást érdemelne, sokkal több támogatást kellett volna kapnia, hogy valóban ne szigetelődjön el. Azt gondolom, ami csak tőlem tellett, mindent megtettem, ami egy szülőtől elvárható, a fiam érdekét képviseltem mindenkor. A magántanulóság sem jár számottevő előnnyel számunkra is teher, amit az iskola felelősséget ránk hárított, mi tanítjuk otthon.-, hiszen az iskolában sem kapacitás, sem szakértelem nincs egy sajátos nevelési igényű gyermekhez, aki egyéni bánásmódot igényelne valamiért.
Amikor szóvá tettem, hogy miért nem értesítenek egyetlen iskolai rendezvényről, kirándulásról, közös utolsó fotózásról miért marad le, amely a gyermekemet érintik, akkor azt a választ kaptam, hogy nem szokás a magántanulóknak részt venni az iskolai rendezvényeken. Miután jeleztem aggályaimat, és kértem, hogy a fiam is részt vehessen mindenben, hiszen a magántanuló is teljes jogú tanulói jogviszonnyal rendelkezik, elutasító választ kaptam, mellesleg a fiam osztálytársai írtak üzenetet facebookon, hogy az osztályban az hangzott el, hogy nem érti az osztályfőnök mit “erőlködők, hiszen magántanulóvá lettünk, minek akarunk bejárni. Azt is mondták az iskolában, örüljünk, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjuk mi még ballagást is.
A gyerek a hibás, nem integrálta saját magát az oktatásba. Az osztályfőnöke azzal „motiválta”. hogy a gyermeknek azt mondta, hogy minek is jár be egyáltalán, ha nem ér be pontban reggel 8 órára, akkor meg se próbálja. Megállapodás volt a KLIK, a vezetőség, a szakemberek és köztünk, hogy nem közli senki vele, hogy magántanuló lett, hiszen nem akarjuk, hogy elszigetelődjön. Természetesen ezt a megállapodást is felrúgták.
Nemhogy segítenék a beilleszkedését, de ellenkezőleg, az iskolától, sőt, most már az osztálytársaitól is elvágják, a bejárásról módszeresen leszoktatták, a társadalomtól elszakították.
A ballagáson való részvételtől való megvonás pedig beláthatatlan következményekkel járhat, hiszen ez tanulói jogviszonyát tekintve is joga lenne, és ha a többiek részt vesznek, ebben az esetben a számára kirekesztés, nagyon súlyos diszkrimináció, megítélésem szerint., amihez ráadásképp az iskola mindvégig tevékenyen részt vállalt. Az iskolát persze úgy tűnik, nem érdekli mit okoz. Az ügyében az elszenvedett sérelmek miatt jogi lépésekre szántam el magam, a gyermekem jogainak a többszörös megsértése miatt, és azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset sem egyetlen gyermekkel többé, mert ez a szégyen és gyalázat az iskolarendszeré, de semmiképp nem a gyermeké.”
Az anyuka nyilvános levelét a Facebookon a Szülői Összefogás Gyermekeink Jövőjéért csoportba írta Kik érdemlik meg a ballagást? címmel. Sorait már nagyon sokan megosztották, sok erőt és kitartást kívánnak a családnak.
Forrás: lajk.startlap.hu, fb.
Az anyuka igazságtalannak érzi, hogy gyermekét megfosztják attól, hogy élete egyik fontos pillanatát átélje társaival. Szerinte az iskola vezetősége büntetni akarja őket és megvonta tőlük a részvételt ezen a fontos eseményen.
A fiú az autizmus enyhébb formájában, Asperger-szindrómában szenved. Most fejezi be a nyolcadik osztályt és már várta hogy a többiekkel együtt részt vehessen a ballagáson. Ám sajnos ezt az iskola megvonta tőle. A fiú anyukája nagyon elkeseredett emiatt és jogi útra tereli az ügyet.
"A legkiválóbb lehetne a társai között, de ha nem lennének kiváló adottságai, akkor is egy gyermek" – írta.
Ez az anyuka bejegyzése, amelyet már nagyon sokan megosztottak:
“A gyermekem 8 osztályos, végzős diák, nem kívánatos személy a saját ballagásán. Nincsenek erre szavak, józan ésszel fel nem fogható számomra. Nem verekszik, nem bánt másokat, tudomásom szerint sosem volt vele magatartásbeli gond, beilleszkedő, barátságos gyerek, mégis az iskola döntött így, ahol tanulói jogviszonnyal rendelkezik, megvonva tőle azt a jogot, hogy az osztálytársaival lehessen még utoljára, elvéve azt az egyszeri megismételhetetlen emléket, amit minden más gyerek megkaphat. Történik mindez Budapesten, egy jó nevű általános iskolában.”
“Okos, értelmes fiam, a legkiválóbb lehetne a társai között, de ha nem lennének kiváló adottságai, akkor is egy gyermek!
Bármely iskolának büszkének kellene lennie rá, és nem megvonni tőle a ballagást, én anyaként igenis büszke vagyok rá!
Az iskolával nem sikerült egyeztetnem, hiába reménykedtem ebben, hogy meg oldjuk közösen, és jobb belátásra bírhatóak. Teljesen egyértelművé vált, hogy retorzió jelleggel akarják büntetni, ezt nyíltan el is mondta az iskola igazgatója, hogy büntetni kell. Kérdésem, azért, amire valójában nem képes, ami az állapotából adódik, a segítségnyújtás helyett? Végül is, ha nagyon végig gondolom, ezek szerint a vak a hibás, amiért nem lát, a sánta meg, amiért biceg?
Kiderült, a fiamat okolják, hogy nem mutatott kellő érdeklődést, és nem akart saját magától bejárni iskolába, amióta magántanuló lett néhány hónapja. Hangsúlyozom, egy Aspergeres (autizmus enyhébb formája) gyermekről van szó, akinek a kapcsolatépítése eltér az átlagostól, és érzékenyebb is másoknál, egyéni elbánást érdemelne, sokkal több támogatást kellett volna kapnia, hogy valóban ne szigetelődjön el. Azt gondolom, ami csak tőlem tellett, mindent megtettem, ami egy szülőtől elvárható, a fiam érdekét képviseltem mindenkor. A magántanulóság sem jár számottevő előnnyel számunkra is teher, amit az iskola felelősséget ránk hárított, mi tanítjuk otthon.-, hiszen az iskolában sem kapacitás, sem szakértelem nincs egy sajátos nevelési igényű gyermekhez, aki egyéni bánásmódot igényelne valamiért.
Amikor szóvá tettem, hogy miért nem értesítenek egyetlen iskolai rendezvényről, kirándulásról, közös utolsó fotózásról miért marad le, amely a gyermekemet érintik, akkor azt a választ kaptam, hogy nem szokás a magántanulóknak részt venni az iskolai rendezvényeken. Miután jeleztem aggályaimat, és kértem, hogy a fiam is részt vehessen mindenben, hiszen a magántanuló is teljes jogú tanulói jogviszonnyal rendelkezik, elutasító választ kaptam, mellesleg a fiam osztálytársai írtak üzenetet facebookon, hogy az osztályban az hangzott el, hogy nem érti az osztályfőnök mit “erőlködők, hiszen magántanulóvá lettünk, minek akarunk bejárni. Azt is mondták az iskolában, örüljünk, hogy egyáltalán bizonyítványt kap, és megkapja a ketteseket, ne akarjuk mi még ballagást is.
A gyerek a hibás, nem integrálta saját magát az oktatásba. Az osztályfőnöke azzal „motiválta”. hogy a gyermeknek azt mondta, hogy minek is jár be egyáltalán, ha nem ér be pontban reggel 8 órára, akkor meg se próbálja. Megállapodás volt a KLIK, a vezetőség, a szakemberek és köztünk, hogy nem közli senki vele, hogy magántanuló lett, hiszen nem akarjuk, hogy elszigetelődjön. Természetesen ezt a megállapodást is felrúgták.
Nemhogy segítenék a beilleszkedését, de ellenkezőleg, az iskolától, sőt, most már az osztálytársaitól is elvágják, a bejárásról módszeresen leszoktatták, a társadalomtól elszakították.
A ballagáson való részvételtől való megvonás pedig beláthatatlan következményekkel járhat, hiszen ez tanulói jogviszonyát tekintve is joga lenne, és ha a többiek részt vesznek, ebben az esetben a számára kirekesztés, nagyon súlyos diszkrimináció, megítélésem szerint., amihez ráadásképp az iskola mindvégig tevékenyen részt vállalt. Az iskolát persze úgy tűnik, nem érdekli mit okoz. Az ügyében az elszenvedett sérelmek miatt jogi lépésekre szántam el magam, a gyermekem jogainak a többszörös megsértése miatt, és azért, hogy ne történhessen meg hasonló eset sem egyetlen gyermekkel többé, mert ez a szégyen és gyalázat az iskolarendszeré, de semmiképp nem a gyermeké.”
Az anyuka nyilvános levelét a Facebookon a Szülői Összefogás Gyermekeink Jövőjéért csoportba írta Kik érdemlik meg a ballagást? címmel. Sorait már nagyon sokan megosztották, sok erőt és kitartást kívánnak a családnak.
Forrás: lajk.startlap.hu, fb.
Hozzászólások