Németh Zsolt: a kommunizmus sajátja a teljes társadalom elleni hadviselés volt (2. rész)
A kommunizmus sajátja volt a teljes társadalom elleni totális hadviselés, a kitelepítések ennek részét alkották - mondta Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szombaton Budapesten.
A budapesti kitelepítések kezdetének 65. évfordulója alkalmából a budafoki evangélikus templomnál tartott megemlékezésen Németh Zsolt beszédében kiemelte: a kitelepítések "minimális célja a középosztály megfélemlítése, maximális célja" a megsemmisítése volt, végül a középosztályt hosszú távon perifériára szorították.
Ma a középosztály felemelése a cél, hiszen ők adják a társadalom gerincét - hangsúlyozta a politikus, hozzátéve, ennek része a múlt feltárása, a bűnök és a bűnösök megnevezése, valamint "egyfajta kiengesztelődés". A kiengesztelődés "az elmaradt katarzis miatt" véleménye szerint ma már csak úgy valósulhat meg, ha a középosztály és az értelmiség visszakerül az őt megillető helyre, de ez a folyamat "fájdalmasan lassú".
Mint mondta, helyre kell állítani az értelmiség és a középosztály rangját, és ennek gazdasági alapjai ma kezdenek létrejönni. Németh Zsolt kifejtette: a kommunista diktatúrának annyi áldozata volt, hogy külön fel kell hívni figyelmet azokra, akikre kevésbé emlékeznek, köztük a budapesti kitelepítettekre.
Felidézte: a kitelepítés időtartamát a törvény hat hónapban maximálta, vagyis határt szabott az önkénynek, de csak papíron, mert mindig lehetett hosszabbítani. Később már a formaságokkal sem foglalkoztak, hanem minden indoklás nélkül húzódtak a kitelepítések - tette hozzá.
A kitelepítések alkalmával az állam által nem kívánatosnak nyilvánított embereket kényszerlakhelyre költöztették. A kitelepítési akciókkal országszerte emberek százezreinek életét tették tönkre, kiszakították őket környezetükből, családjuktól, megfosztották őket barátaiktól, megélhetésüktől.
Az internálásoknak és a kényszerlakhely-kijelöléseknek a Nagy Imre-kormány vetett véget 1953-ban, de az internáltak nem kaphatták vissza lakásaikat, ingatlanjaikat, és a legtöbb esetben még eredeti lakóhelyükre sem térhettek vissza.
2012. március 13-án az Országgyűlés határozatot fogadott el az ötvenes évek elején a kommunista diktatúra által elkövetett tömeges kitelepítések hatvanadik évfordulója alkalmából. A határozattal megemlékeztek az áldozatokról, és egyúttal tisztelettel adóztak azon települések lakosai előtt, akik befogadták a diktatúra által meghurcolt, kitelepített embereket.
A Budapestről kitelepítetteknek a budafoki evangélikus templom kertjében állítottak emlékművet.
(Forrás: MTI)
A budapesti kitelepítések kezdetének 65. évfordulója alkalmából a budafoki evangélikus templomnál tartott megemlékezésen Németh Zsolt beszédében kiemelte: a kitelepítések "minimális célja a középosztály megfélemlítése, maximális célja" a megsemmisítése volt, végül a középosztályt hosszú távon perifériára szorították.Ma a középosztály felemelése a cél, hiszen ők adják a társadalom gerincét - hangsúlyozta a politikus, hozzátéve, ennek része a múlt feltárása, a bűnök és a bűnösök megnevezése, valamint "egyfajta kiengesztelődés". A kiengesztelődés "az elmaradt katarzis miatt" véleménye szerint ma már csak úgy valósulhat meg, ha a középosztály és az értelmiség visszakerül az őt megillető helyre, de ez a folyamat "fájdalmasan lassú".
Mint mondta, helyre kell állítani az értelmiség és a középosztály rangját, és ennek gazdasági alapjai ma kezdenek létrejönni. Németh Zsolt kifejtette: a kommunista diktatúrának annyi áldozata volt, hogy külön fel kell hívni figyelmet azokra, akikre kevésbé emlékeznek, köztük a budapesti kitelepítettekre.
Felidézte: a kitelepítés időtartamát a törvény hat hónapban maximálta, vagyis határt szabott az önkénynek, de csak papíron, mert mindig lehetett hosszabbítani. Később már a formaságokkal sem foglalkoztak, hanem minden indoklás nélkül húzódtak a kitelepítések - tette hozzá.
A kitelepítések alkalmával az állam által nem kívánatosnak nyilvánított embereket kényszerlakhelyre költöztették. A kitelepítési akciókkal országszerte emberek százezreinek életét tették tönkre, kiszakították őket környezetükből, családjuktól, megfosztották őket barátaiktól, megélhetésüktől.
Az internálásoknak és a kényszerlakhely-kijelöléseknek a Nagy Imre-kormány vetett véget 1953-ban, de az internáltak nem kaphatták vissza lakásaikat, ingatlanjaikat, és a legtöbb esetben még eredeti lakóhelyükre sem térhettek vissza.
2012. március 13-án az Országgyűlés határozatot fogadott el az ötvenes évek elején a kommunista diktatúra által elkövetett tömeges kitelepítések hatvanadik évfordulója alkalmából. A határozattal megemlékeztek az áldozatokról, és egyúttal tisztelettel adóztak azon települések lakosai előtt, akik befogadták a diktatúra által meghurcolt, kitelepített embereket.
A Budapestről kitelepítetteknek a budafoki evangélikus templom kertjében állítottak emlékművet.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások