Propaganda diákmunka - mert nálunk ezt is lehet

Amikor az ember azt hinné, nincs lejjebb, már semmivel nem lephetik meg, akkor - sorsszerűen - mindig találkozik valamivel, ami ebben az érzésében megcáfolja. Persze, tűrünk és tűrünk - egy darabig. Aztán az ember kifakad, ahogy az a bizonyos pattanás teszi az ülepen.

Csodálatos nyár eleji késődélután. Kellemes langymeleg árad a betonból. Ilyenkor még a fővárosban is öröm egy kis séta - főleg a II. kerületben. Az utcákon nyári ruhákba öltözött emberek: idősek, fiatalok. A város él és mosolyog. Sétára indultam én is, mert mondják: egészséges. Nos, egy biztos: az alacsony vérnyomás kezelésére alkalmas volt.



Történt ugyanis, hogy egy utcába bekanyarodva diáklányokat láttam a társasházak bejáratánál - serényen kaputelefonáltak. Kezükben zöld tábla, rajta papír, toll. Aláírást gyűjtenek. Mosolyogtam, gondolván, biztos a kisállatok megmentésére. Ekkora megcsapta a fülem az egyik lány bejelentkező szövege: aláírást gyűjtenek a rezsicsökkentésért.

És itt most megállnék. Kis áttekintés, hogy pontosan miről is van szó.
Mint tudjuk, a rezsicsökkentést már bevezették (aki nem tapasztalta személyesen, az is megcsodálhatta az országszerte elhelyezett óriásplakátokon - fontos, hogy mindenki tudja). A "zemberek" örülnek: csökken a gáz - és jótékonyan szemet hunynak az élelmiszer árak növekedése fölött.
A Fővárosi Törvényszék azonban nem volt ilyen elnéző, amikor a gázszolgáltatók perbe fogták a Magyar Energia Hivatalt: a bírók ugyanis - ha úgy tetszik - a rezsicsökkentés ellen ítéltek.

Ezt természetesen nem lehet szó nélkül hagyni, és - ki tudja, mekkora pénzből - aláírásgyűjtést kell szervezni, hogy megmutassuk az "aljas" bíróknak: nincs igazuk. Mit nekünk törvény, mit nekünk igazságszolgáltatás! Rezsicsökkentés. Az kell a népnek. No meg nem árt frissíteni a választói adatbázisokat sem - teszi hozzá néhány, az origo.hu által megkérdezett fideszes képviselő. (És persze Brüsszelben is lehet majd lobogtatni a papírokat.)

Summa summarum: a választókat meg kell mozgatni, hiszen nemsokára 2014, nemsokára szavaznak. És ez a nemes feladat minden pénzt megér. Hiszen az aláírásgyűjtő pontok asztalkái sem ingyenesek (ahogy az ott szobrozó "önkéntesek" sem). Nincs ingyen ma már semmi: papír, toll, egyen-mappák stb. Nem szóltam, tűrtem.



Elkeseredve tapasztaltam már, hogy egy ilyen aláírásgyűjtő pont, amely hatalmas, narancssárga betűkkel hirdette:  REZSICSÖKKENTÉS, nem egy helyen van kolduló, láthatóan mély szegénységben élő, a puszta földön ücsörgő emberekkel szemben. Szívszorító látni a megtört, szegénységbe beleroskadt, megalázkodó arcokat, amint sokat sejtető tekintettel néznek rá a velük szemközt álló, mosolygó "önkéntesre". Nem szóltam, tűrtem.



De az aláírást gyűjtögető diáklányok látványa mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. Felteszem tehát a nagy kérdést: hol élünk? Milyen ország az, ahol diákmunkában a gyerekek az aktuális rezsim propagandafeladatát látják el? Milyen ország az, ahol gyerekekkel végeztetik el azt a feladatot, amiért nem egy felnőtt társukat már alaposan elverték? Pattanásig feszült már a húr rengeteg embernél, és mégis kiteszik ennek a gyerekeket, a diákmunkák nevetségesen alacsony fizetéséért.

Persze, ne legyenek illúzióink: nem új keletű dolog ez. Régen a kollégiumi lakóknak adták ki ukázba a szórólapozást - lakhatásuk volt a tét. De akkor ez természetesen jól el volt kendőzve, hiszen akkor még tudták: gyerekeknek, diákoknak fizetni azért, hogy egy kis propaganda-munkát végezzenek nem pusztán etikátlan, de egyenesen vérlázító és tabu.

Ma azonban már minden tabu megtört: ma már diákokat dolgoztatnak, miközben társaik (talán munkán kívül ők maguk is) a minőségi köz- és felsőoktatásért küzdenek. Diákokat tesznek ki az emberekben felgyülemlett feszültségnek (hány ember van, aki a rezsicsökkentés szó puszta említésétől is dühbe gurul? És a dühöt le kell vezetni - erre az aláírásgyűjtő személy a legalkalmasabb). És tűrünk, egyre csak tűrünk. Na de meddig még?