Rétvári: a málenkij robot a 20. századi rabszolgaság (2. rész)
A 20. század rabszolgaságának nevezte a málenkij robotot Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyén rendezett állandó kiállítás szombati megnyitóján. Az emlékhelyet idén február végén avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények.
Rétvári Bence emlékeztetett arra: a lakosság tizenkettedét elhurcolták, ez akkora tömeg, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc és Nyíregyháza mai teljes lakossága. "A magyar családok többsége elvesztett valakit" és csak a szerencsésebbek térhettek vissza - mondta.
Közülük több százezren nem kerültek haza élve, de áldozatokká váltak az elhurcoltak családjai is, amelynek tagjait másodrendű állampolgárként kezelték; "a múltat át akarták írni, a hagyományokat el akarták törölni, aki a nemzethez vagy keresztény hitéhez ragaszkodott, azt ki akarták rekeszteni" - mondta Rétvári Bence.
Ártatlan embereket ítéltek pusztulásra, milliószámra - mutatott rá az államtitkár, megemlékezve arról is, hogy a szovjet hadvezetés a vártnál hevesebb ellenállással indokolta, miért nyomulnak előbbre lassabban Kelet-Európában, ezt viszont "óriási hadifogoly-tömeggel" kellett később igazolni. Rétvári Bence kitért arra is: az emlékhely - egy egykori óvóhely - a szűk tereivel a kommunista diktatúra nyomasztó levegőjét is idézi, hiszen az ember csak lehajtott fejjel, behúzott nyakkal tudja végigjárni.
Azért is fontos emlékhely ez a számunkra, mert mi nem fogadjuk el, hogy mások azt mondják nekünk: tűrnünk kell a vörös csillagot, mert az nem egy diktatúra jelképe, hanem egy szakszervezeti szimbólum - fogalmazott. Hozzátette: "nem fogadjuk el, hogy valaha is ne mi döntsünk a saját sorsunkról, hanem más országokból próbálják meghatározni Magyarország történelmi lépéseit. És mi nem fogadjuk el, hogy kettős mérce legyen a 20. századi diktatúrák áldozatai között".
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a 60-70 éven keresztül kibeszéletlen traumák a közbeszédben, azaz birtokba vesszük történelmünket. A most megnyitott, A pokol bugyrai... - Málenkij robot - Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás a hazai és a külföldi közönségnek is szól, célzottan megrázó erejű, hogy kézzelfogható közelségbe hozza, átélhetővé tegye a látogató számára az elhurcoltak által túlélt szenvedéseket - mondta a főigazgató.
Az emlékhelyet idén február végén avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények.
(Forrás: MTI)
Rétvári Bence emlékeztetett arra: a lakosság tizenkettedét elhurcolták, ez akkora tömeg, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc és Nyíregyháza mai teljes lakossága. "A magyar családok többsége elvesztett valakit" és csak a szerencsésebbek térhettek vissza - mondta.
Rámutatott arra, hogy nincs olyan kommunista diktatúra, amelyiknek ne lenne meg a maga gulágja, hiszen amint ezek az erők hatalomra jutottak, kezdődött az emberek lágerekbe zárása.
Ezért is elfogadhatatlan, ha bárki relativizálni akarja a kommunizmus bűneit - fogalmazott az államtitkár. Az államtitkár azt mondta, a málenkij robotnak már a neve is hazugság volt, hiszen az utcán összefogdosott embereknek azt mondták, pár órányi, napnyi, esetleg hétnyi munkára viszik őket, majd évekre nyomuk veszett a teljes létbizonytalanság uralta földi pokolban.
Közülük több százezren nem kerültek haza élve, de áldozatokká váltak az elhurcoltak családjai is, amelynek tagjait másodrendű állampolgárként kezelték; "a múltat át akarták írni, a hagyományokat el akarták törölni, aki a nemzethez vagy keresztény hitéhez ragaszkodott, azt ki akarták rekeszteni" - mondta Rétvári Bence.
Ártatlan embereket ítéltek pusztulásra, milliószámra - mutatott rá az államtitkár, megemlékezve arról is, hogy a szovjet hadvezetés a vártnál hevesebb ellenállással indokolta, miért nyomulnak előbbre lassabban Kelet-Európában, ezt viszont "óriási hadifogoly-tömeggel" kellett később igazolni. Rétvári Bence kitért arra is: az emlékhely - egy egykori óvóhely - a szűk tereivel a kommunista diktatúra nyomasztó levegőjét is idézi, hiszen az ember csak lehajtott fejjel, behúzott nyakkal tudja végigjárni.
Azért is fontos emlékhely ez a számunkra, mert mi nem fogadjuk el, hogy mások azt mondják nekünk: tűrnünk kell a vörös csillagot, mert az nem egy diktatúra jelképe, hanem egy szakszervezeti szimbólum - fogalmazott. Hozzátette: "nem fogadjuk el, hogy valaha is ne mi döntsünk a saját sorsunkról, hanem más országokból próbálják meghatározni Magyarország történelmi lépéseit. És mi nem fogadjuk el, hogy kettős mérce legyen a 20. századi diktatúrák áldozatai között".
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a 60-70 éven keresztül kibeszéletlen traumák a közbeszédben, azaz birtokba vesszük történelmünket. A most megnyitott, A pokol bugyrai... - Málenkij robot - Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás a hazai és a külföldi közönségnek is szól, célzottan megrázó erejű, hogy kézzelfogható közelségbe hozza, átélhetővé tegye a látogató számára az elhurcoltak által túlélt szenvedéseket - mondta a főigazgató.
Az emlékhelyet idén február végén avatták fel a ferencvárosi vasútállomáson, ahonnan a Szovjetunióba indultak az elhurcoltakat szállító vonatszerelvények.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások