Soltész: Esterházy János élete vértanúság
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára szerint Esterházy János élete vértanúság.
Erről Soltész Miklós beszélt vasárnap a fővárosban, azon az ünnepségen, amelyet Esterházy János felvidéki mártír politikus emlékére rendezett a Rákóczi Szövetség.
Soltész Miklós párhuzamot vont Esterházy János és Márton Áron püspök életútja között és kiemelte: mindkettejük törekvése azonos volt, ahogy az is, hogy azonos hittel, szenvedéssel élték életüket.
Az államtitkár kiemelte: mindketten úgy határoztak, nem hagyják magukra a szlovák, illetve román területen maradt magyarságot. Mindketten kiálltak a kisebbségbe került magyarok érdekében, de tiltakoztak a magyarországi bűnök ellen is, amit akár szlovák, akár román emberek ellen követtek el a hatóságok, s felemelték a szavukat zsidók, lengyelek, vagy más népek meghurcolásával szemben. Ahol tudtak, menekítették az embereket, anyagi, adminisztratív segítséget nyújtottak.
A diktatúrák minden formáját – a nácizmust és a kommunizmust - egyaránt elítélték, azok ellen felszólaltak, és talán ez volt a legnagyobb bűnük legalábbis a diktatúrák kiszolgálói szemében. A szenvedés ugyanakkor a hitüket csak erősítette, még inkább táplálta, s mélységes katolikus hitük tetteikben is megnyilvánult – emelte ki.
Akik Esterházy Jánost életében ismerték, tetteit és bátorságát csodálták, csodálják, azok vallják, igaz, szent életű ember élt közöttünk a XX.században. Akik még mindig félnek kimondani, hogy nem háborús bűnös, hanem embermentő hős volt, azok is bevallják előbb-utóbb tévedésüket – mutatott rá az államtitkár, és hangsúlyozta: mi a szlovák népet a testvérünket tekintettük és tekintjük a jövőben is, az ezeréves sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.
Esterházy János mártírhalált szenvedett magyarságáért, hitét, kereszténységét vállalva, megőrizve, vértanúként távozott erről a világról – mondta, és köszönetet mondott mindazoknak, akik akár Magyarországon, akár Lengyelországban, Szlovákiában politikai rehabilitációjáért tesznek.
Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja EP-képviselője a felvidéki mártír politikus V.kerületi, Szép utcai emléktáblája előtt arról beszélt, hogy egyetlen nemzet sem állhat meg a világon a történelem előtt, amelyik nem becsüli önmagát. Rámutatott: olyan még nem volt, hogy a történelmet olyan nemzet élte volna túl, amelyiknek az önbecsülése megremegett, vagy eltűnt.
Kiemelte, azért jöttek, hogy azt üzenjék határon túlra és belülre: nem mindegy lesz-e magyarság és milyen lesz, nem mindegy lesz-e Magyarország és milyen lesz, és az sem mindegy lesz-e felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi magyar közösség és milyen lesz.
Utalva a magyar és lengyel történelem viszontagságaira, a két ország többszöri feldarabolására, rámutatott: ha van valami, ami több mint az állam, ami több mint a napi érdekek figyelembe vétele, az a jövőbe vetett hit. Az tudat, hogy tudjuk, összetartozunk, hogy ennek a népnek értékei vannak, és ezeket a jövőbe is át akarjuk menteni. Vállalások, személyes kiállások, bátorság, összeszedettség, szervezettség és víziók nélkül nincs jövő – hangoztatta a felvidéki magyar politikus, aki szerint ez az ünnep legszebb üzenete és ez az, amit Esterházy Jánostól megtanulhatnak.
A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta rendezi meg emlékünnepségét, amelynek keretében minden évben Esterházy-emlékplakettet és elismerő oklevelet adományoz olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért kiemelkedő munkát végeztek.
Az ünnepségen – amelyen megkoszorúzták a mártír politikus emléktábláját - elismerő oklevele adtak át Piotr Gasenica, a Lengyelselmeci Intézet igazgatója részére. A díjazott az elismerést megköszönve kiemelte: a magyar-lengyel barátság, nem a politika, hanem a két nép barátsága.
A rendezvényen Esterházy-emlékplakettet nyújtottak át Jan Ciechanowski, a lengyelországi Veteránok és Üldözöttek Kormányhivatala államtitkárának, valamint a Reviczky Társulás képviselőjének Léváról.
Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia legismertebb politikusa volt. A szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet titkosszolgálat, majd a csehszlovák hatóságok egyebek között azért hurcolták meg, mert Esterházy János nyilvánosan elítélte a szovjetek által 1940-ben elkövetett katinyi (katyni) vérengzést, amelyben több mint 20 ezer lengyelt mészároltak le. Esterházy János Csehszlovákia több börtönében raboskodott, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.
MTI
Erről Soltész Miklós beszélt vasárnap a fővárosban, azon az ünnepségen, amelyet Esterházy János felvidéki mártír politikus emlékére rendezett a Rákóczi Szövetség.Soltész Miklós párhuzamot vont Esterházy János és Márton Áron püspök életútja között és kiemelte: mindkettejük törekvése azonos volt, ahogy az is, hogy azonos hittel, szenvedéssel élték életüket.
Az államtitkár kiemelte: mindketten úgy határoztak, nem hagyják magukra a szlovák, illetve román területen maradt magyarságot. Mindketten kiálltak a kisebbségbe került magyarok érdekében, de tiltakoztak a magyarországi bűnök ellen is, amit akár szlovák, akár román emberek ellen követtek el a hatóságok, s felemelték a szavukat zsidók, lengyelek, vagy más népek meghurcolásával szemben. Ahol tudtak, menekítették az embereket, anyagi, adminisztratív segítséget nyújtottak.
A diktatúrák minden formáját – a nácizmust és a kommunizmust - egyaránt elítélték, azok ellen felszólaltak, és talán ez volt a legnagyobb bűnük legalábbis a diktatúrák kiszolgálói szemében.
Akik Esterházy Jánost életében ismerték, tetteit és bátorságát csodálták, csodálják, azok vallják, igaz, szent életű ember élt közöttünk a XX.században. Akik még mindig félnek kimondani, hogy nem háborús bűnös, hanem embermentő hős volt, azok is bevallják előbb-utóbb tévedésüket – mutatott rá az államtitkár, és hangsúlyozta: mi a szlovák népet a testvérünket tekintettük és tekintjük a jövőben is, az ezeréves sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.
Esterházy János mártírhalált szenvedett magyarságáért, hitét, kereszténységét vállalva, megőrizve, vértanúként távozott erről a világról – mondta, és köszönetet mondott mindazoknak, akik akár Magyarországon, akár Lengyelországban, Szlovákiában politikai rehabilitációjáért tesznek.
Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja EP-képviselője a felvidéki mártír politikus V.kerületi, Szép utcai emléktáblája előtt arról beszélt, hogy egyetlen nemzet sem állhat meg a világon a történelem előtt, amelyik nem becsüli önmagát. Rámutatott: olyan még nem volt, hogy a történelmet olyan nemzet élte volna túl, amelyiknek az önbecsülése megremegett, vagy eltűnt.
Kiemelte, azért jöttek, hogy azt üzenjék határon túlra és belülre: nem mindegy lesz-e magyarság és milyen lesz, nem mindegy lesz-e Magyarország és milyen lesz, és az sem mindegy lesz-e felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és erdélyi magyar közösség és milyen lesz.
Utalva a magyar és lengyel történelem viszontagságaira, a két ország többszöri feldarabolására, rámutatott: ha van valami, ami több mint az állam, ami több mint a napi érdekek figyelembe vétele, az a jövőbe vetett hit. Az tudat, hogy tudjuk, összetartozunk, hogy ennek a népnek értékei vannak, és ezeket a jövőbe is át akarjuk menteni. Vállalások, személyes kiállások, bátorság, összeszedettség, szervezettség és víziók nélkül nincs jövő – hangoztatta a felvidéki magyar politikus, aki szerint ez az ünnep legszebb üzenete és ez az, amit Esterházy Jánostól megtanulhatnak.
A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta rendezi meg emlékünnepségét, amelynek keretében minden évben Esterházy-emlékplakettet és elismerő oklevelet adományoz olyan embereknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért kiemelkedő munkát végeztek.
Az ünnepségen – amelyen megkoszorúzták a mártír politikus emléktábláját - elismerő oklevele adtak át Piotr Gasenica, a Lengyelselmeci Intézet igazgatója részére. A díjazott az elismerést megköszönve kiemelte: a magyar-lengyel barátság, nem a politika, hanem a két nép barátsága.
A rendezvényen Esterházy-emlékplakettet nyújtottak át Jan Ciechanowski, a lengyelországi Veteránok és Üldözöttek Kormányhivatala államtitkárának, valamint a Reviczky Társulás képviselőjének Léváról.
Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia legismertebb politikusa volt. A szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet titkosszolgálat, majd a csehszlovák hatóságok egyebek között azért hurcolták meg, mert Esterházy János nyilvánosan elítélte a szovjetek által 1940-ben elkövetett katinyi (katyni) vérengzést, amelyben több mint 20 ezer lengyelt mészároltak le. Esterházy János Csehszlovákia több börtönében raboskodott, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.
MTI
Hozzászólások