Soltész: kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is vállalták nemzetükért
Kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is bátran vállalták nemzetükért, országukért, a környezetért, amiben éltek - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára vasárnap Csákberényben.
A Fejér megyei településen Szikszai János református lelkész és Manszbarth Antal római katolikus plébános 1849-es mártírhalálára emlékeztek.
Soltész Miklós hangsúlyozta, hogy mindenki törekszik életének szebbé, könnyebbé tételére, de eközben akadnak nehézségek is, amelyeken a példaképeket követve könnyebb túllendülni.
Az államtitkár felidézte, hogy 1849 júliusában Haynau, Magyarország tejhatalmú katonai parancsnoka Csákberényben kezdte el a leszámolást, a vérbosszút, mert a magyarság kiállt a függetlenség és a trónfosztás mellett. A két lelkész nem készült mártírhalálra, mindössze a magyar függetlenségi nyilatkozatot hirdették ki templomaikban, így a bosszú őket érte elsőként - tette hozzá.
Soltész Miklós kitérve a jelenlegi ukrán-orosz konfliktusra elmondta, békétlenség miatt van háború két testvérnép között. Az emberek nem értik meg, hogy a béke a kereszténység üzenete, és az jóval fontosabb, mint a politikailag szított ellentétek mellé állni - mondta.
Az államtitkár fontosnak nevezte azt, hogy Csákberény felekezetei 166 éve közösen emlékeznek a két mártírra. Úgy vélte, nem tesznek ezzel mást, csak a kereszténység egységét ünneplik és hirdetik.
A 27 éves Manszbarth Antal római katolikus plébános és a 46 éves Szikszai János református lelkész Csákberényben végezték szolgálatukat. Miután a császári alakulatok a móri járást elfoglalták, a népfelkelésről prédikáltak, kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot és az egyházközségekben emelték fel szavukat a császári kormány ellen.
Letartóztatásuk után Nagyigmándra, Haynau főhadiszállására kisérték őket, ahol a főparancsnok jóváhagyta halálos ítéletüket, és 1849. július 12-én mindkettejüket kivégezték, testüket fél napig közszemlére tették, majd Nagyigmándon temették el őket.
MTI
A Fejér megyei településen Szikszai János református lelkész és Manszbarth Antal római katolikus plébános 1849-es mártírhalálára emlékeztek.
Soltész Miklós hangsúlyozta, hogy mindenki törekszik életének szebbé, könnyebbé tételére, de eközben akadnak nehézségek is, amelyeken a példaképeket követve könnyebb túllendülni.
Az államtitkár felidézte, hogy 1849 júliusában Haynau, Magyarország tejhatalmú katonai parancsnoka Csákberényben kezdte el a leszámolást, a vérbosszút, mert a magyarság kiállt a függetlenség és a trónfosztás mellett. A két lelkész nem készült mártírhalálra, mindössze a magyar függetlenségi nyilatkozatot hirdették ki templomaikban, így a bosszú őket érte elsőként - tette hozzá.
Soltész Miklós kitérve a jelenlegi ukrán-orosz konfliktusra elmondta, békétlenség miatt van háború két testvérnép között. Az emberek nem értik meg, hogy a béke a kereszténység üzenete, és az jóval fontosabb, mint a politikailag szított ellentétek mellé állni - mondta.
Az államtitkár fontosnak nevezte azt, hogy Csákberény felekezetei 166 éve közösen emlékeznek a két mártírra. Úgy vélte, nem tesznek ezzel mást, csak a kereszténység egységét ünneplik és hirdetik.
A 27 éves Manszbarth Antal római katolikus plébános és a 46 éves Szikszai János református lelkész Csákberényben végezték szolgálatukat. Miután a császári alakulatok a móri járást elfoglalták, a népfelkelésről prédikáltak, kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot és az egyházközségekben emelték fel szavukat a császári kormány ellen.
Letartóztatásuk után Nagyigmándra, Haynau főhadiszállására kisérték őket, ahol a főparancsnok jóváhagyta halálos ítéletüket, és 1849. július 12-én mindkettejüket kivégezték, testüket fél napig közszemlére tették, majd Nagyigmándon temették el őket.
MTI
Hozzászólások