Tüntetni szexi

Az a helyzet, hogy divat lett tüntetni. Meg szexi, bármennyire utálom is e szót.

Kint van majdnem mindenki a tereken, aki számítani akar, nem azért mert számító, hanem mert valamit el akar mondani magáról, a világról, a szüleiről, mit tudom én, valahogy meg akarja fogalmazni magát, például egy társadalmi problémán keresztül.

Mert a társadalom problémás, mindig is az volt, végül is csak a naiv sci-fikben valósul meg az, hogy mindenkinek jó, meg kommunizmusban, amely maga a naiv sci-fi, esetleg egy light-porno videó tömegjeleneteiben.

A tüntetés intézménye nem mai találmány, de a huszonöt éves málészájú demokráciánk történetében, nem volt még rá példa, hogy ilyen intenzíven meg hetekre lebontva szedje össze, és szervezze meg magát az elégedetlen ember. Azt ne tagadjuk le, hogy van, aki csak kíváncsiságból ruccan ki egy cseppnyit kiabálni – többnyire ők posztolják a fészen a tünti-szelfiket, van, aki csak a balhé kedvéért – mert mindig van ilyen, aki letagadja, hazudik –, de a legtöbbeket mégis csak az elvek és a felháborodás táltos paripája röpít ki az utcára. Az alapjaiban elhibázott orbáni politikának talán a legnagyobb erénye – mondhatnánk ironikusan–, hogy kvázi kiprovokálta a fiatalokból és a középkorúakból a közügyek iránti érdeklődést. Kicsit drasztikus útja az érzékenyítésnek, meg nem is ez volt a cél, sőt.

De hát Istenem, az élet már csak ilyen. Mintha most mentünk volna bele abba a történelmi kanyarba, mikor a fiatal nemzedék ki akar, és ki tud lépni szülei rendszerváltás-vesztes apátiájából, ez nem mindig szimpatikus és viszonylag sok körülöttük az én már minden segget kinyaltam típusú rosszarc, de ezek a gyerekek láthatóan rákaptak a véleményvállalás ízére, melynek okán egyre jobban tanulják a demokráciát. Elődeik ugyan kivívták a demokratikus berendezkedést, de a működtetésre még a legempatikusabb tanártól is maximum kettest kapnának.

Azért is rendkívül mulatságos, amikor azon sopánkodnak hitelüket vesztett politikusok, hogy el lettek küldve a picsába. Nem csak a baloldal meg a liberálisok, a jobb oldal is meg a szélsőségesek, cuzamenn az egész úgynevezett elit. Át lett húzva az a bizonyos huszonöt. Igaz ez nem értelmiségi álláspont, hanem az átlagember hangja az utcáról, a multinacionális nagyvállalatok gyártósorairól, és a munkaügyi központok véreres folyosóiról, amely egyre hangosabban szól, és mondja: tetszettek volna igaz forradalmat csinálni! Az a hang, melynek meghallására és megértésére, annyira büszkék becsületkancsa pártjaink, pláne választások környékén. És igen: tetszettek volna igaz rendszerváltást csinálni! Akkor most nem kellene remegni a kamerák előtt.

szerző: Cseri Pál