Ugat és harap
Letette esküjét a január elsejével felálló Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság - Orbán Viktor javaslatára - kinevezett vezetője. Megbízatása kilenc évre szól. A rendszerváltás óta az adatvédelem területén dolgozó Péterfalvi Attila úgy véli, többletjogosítványai lehetőséget teremtenek arra, hogy szükség esetén „direkt és erős" üzeneteket fogalmazzon meg a politika irányába, illetve lecsapja az önmagáról esetlegesen megfeledkező hatalomnak az ő térfelére hulló labdáit.
Voltak-e morális aggályai a kinevezés elfogadását illetően, ebben a már a látszatra sem ügyelő pozícióadományozási hullámban? Másképp: hogyan hárítja a politikai kötődés vádját?
- Nem tapasztaltam a politikai kötődésre utaló negatív megjegyzést. Amikor 1991-ben a NATO-ösztöndíjam lejártával hazajöttem az USA-ból, az országgyűlés éppen akkor tárgyalta a Személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt, és a Fidesz felkért szakértőnek a vitához. Vastagh Pál szocialista képviselő 2001-ben egy ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy akkor a Fidesz és az MSZP is ellenzékben volt, így amit 1992-ben tettem az adatvédelmi törvény ügyében, az a szocialistáknak is hasznos volt. Ennyi. Ezen túlmenően semmiféle politikai kötődést vagy kapcsolatrendszert firtató kérdéssel nem kívánok foglalkozni.
Mivel indokolta a miniszterelnök úr, hogy Önre esett a választása?
- 2001 és 2006 között adatvédelmi biztosként működtem, 2007-ben és 2008-ban Sólyom László köztársasági elnök úr kétszer is kísérletet tett az újraválasztatásomra. Számomra ez megfelelő minősítése volt a szakmai tevékenységemnek. Ezek után úgy gondolom, hogy különösebb indoklásra nem volt szükség.
Mit szól hozzá, hogy magyar jogvédő szervezetek az unióhoz fordultak az ombudsmani rendszer úgymond szétverése, illetve a jelenleg regnáló adatvédelmi biztos, Jóri András idő előtti elmozdítása miatt?
- A független szervezetek saját döntése, hogy kihez fordulnak. Nem feladatom ezekre a kritikákra reagálni, a szakmai kérdésekre azonban, ahogyan eddig, ezután is válaszolni fogok.
Akkor máshogy kérdezem: Nem inog a széke amiatt, hogy egy esetleges uniós koki legitimációs deficitet keletkeztet a pozíciója körül?
- Nem gondolom, hogy inogna a székem.
Mi a gyakorlati haszna az ombudsmani szisztéma átvarrásának? Az új rendszer mennyivel tudja jobban garantálni a jogok érvényesítését, védelmét?
- Gönczöl Katalin egy görög példa kapcsán korábban az ombudsmant egy olyan kutyához hasonlította, amelyik ugat, de nem harap. Az ombudsmannak eredetileg nem voltak erős hatósági jogkörei, így elsősorban személyes presztízsével tudta, vagy nem tudta kikényszeríteni ajánlásait, állásfoglalásait. Magyarország uniós csatlakozása után született döntés arról, hogy adjunk az adatvédelmi biztosnak olyan jogosítványokat is, amelyeknek köszönhetően kvázihatóságként kötelező érvényű döntéseket is hozhat. Az új alaptörvény az adatvédelem és az információszabadság érvényesülésének figyelemmel kísérésére független hatóságot hívott életre. Ezt követően fogadta el az országgyűlés az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényt, amely a hatósági jogköröket (például bírság kiszabásának jogával) tovább erősítette. A döntés azonban bíróság előtt megtámadható. Őszintén szólva ez a fajta jogvédelem nem illik az ombudsmani szerephez, hiszen ennek éppen az a lényege, hogy fölötte már nem áll olyan fórum, amelyik a döntéseit megváltoztathatja.
De azért annyi mégiscsak elmondható, hogy már nemcsak ugat, hanem harap is.
- Sőt, az új hatóságot továbbra is megilleti az a kétségkívül erős jogosítvány, hogy véleményezheti a jogszabálytervezeteket. Ezen keresztül direkt és erős üzeneteket lehet megfogalmazni a politika, a közvélemény és a szakma felé is, és bízom abban, hogy ezáltal még az előkészítés folyamatában előnyükre változhatnak a tervezetek. Persze nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy ez minden egyes esetben így lesz, de hát korábban sem mindig vették figyelembe az adatvédelmi biztos álláspontját.
Nemrég azt nyilatkozta, hogy az elmúlt tizenhét évben az adatvédelmi biztos ütközött a legtöbbször a hatalommal. Ön folytatja ezt a szép tradíciót? Elődje azt állítja, hogy kompromisszumkészségének hiánya okozta a vesztét.
- Az érem két oldala: adatvédelem vagy információszabadság egyaránt kínál felületet a konfrontációra, akár gyakorlati megvalósulásuk, akár a jogszabálytervezetek szintjén. Az államigazgatásban például még nem alakult át az a gondolkodásmód, hogy amit tesznek, az helyből nyilvános, és a titkosítás, az információ elzárása a kivétel. De az adatvédelem területe is egy ütközőzóna a jogvédő és a hatalom között.
Magyarán, ha lesz feldobott labda, akkor Ön leüti?
- Nyilvánvalóan, hiszen ez a feladata a hatóságnak. Ebből a szempontból nem csorbultak a jogosítványai.
Ha már a titkosítást említette, az új adatvédelmi törvényben mintha átalakult volna a titkosítás felügyelete.
- Igaz ugyan, hogy az ombudsman január elsejétől csak a jogszabálynak való megfelelést vizsgálhatja egy titkosítás kapcsán - vagyis azt, hogy az információ kiszivárgása, illetéktelen személyekhez kerülése milyen kárt okozhat Magyarországnak -, de szerintem nem szabad előre kongatni a vészharangot. Várjuk meg, milyen gyakorlata alakul ki az ellenőrzésnek, hiszen az új rendelkezés nem zárja ki a tartalmi körülmények vizsgálatát sem.
Ma is ledarálná az ügynöklistákat?
- Igen, ugyanis az adatvédelmi törvény az adatvédelmi biztosra is vonatkozik. Az ombudsman nem engedélyező fórum, aki kipipálja, hogy kinek az adatai hozhatók nyilvánosságra, és kiké nem. Ha pedig nincs ilyen mandátuma, akkor milyen alapon tárol információkat az irattárában? Azért daráltam le annó a feltételezett ügynökök adatait tartalmazó listákat, mert a küldő nem volt hajlandó visszavenni azokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetértenék az ügynökkérdés mai szabályozási rendszerével. Sokkal könnyebb lett volna bizonyos lépéseket a rendszerváltáskor megtenni. Ki kell mondani, hogy ez a kérdés alaposan el lett szúrva, nem olyan módon lett szabályozva, ahogyan az egy diktatúrából egy jogállamba való átmenetnél indokolt lett volna. Mi pedig már csak hozott anyagból tudunk dolgozni, még akkor is, ha a törvény véleményezésekor megfogalmaztuk averzióinkat.
Amennyiben viszont a januártól felálló hatósághoz ilyen irányú megkeresés érkezik, akkor ennek kapcsán a biztos javasolhat változtatási irányokat, akár a jelenlegi szabályozásokon belül, akár az új szabályozás irányába. Eleve nonszensz, hogy máig nincs rendesen definiálva, ki a közszereplő, és mi az eljárás akkor, ha valaki nem ismeri el magáról, hogy ő az. Létező példámban egy parlamenti képviselő tagadta a közszereplőségét, mondván, hogy nem szokott felszólalni a plenáris üléseken.
Mit szól ahhoz, hogy az új szupertitkos szolgálat a parlament előtt fekvő tervezet értelmében előzetes bejelentés és célhoz rendeltség nélkül gyűjthet és készletezhet adatokat más hatóságok adatbázisából?
- Személyes adatok kezelésére a törvény szerint akkor kerülhet sor, ha megfelel a szükségesség, arányosság, alkalmasság hármas feltételrendszerének. Ehhez kell igazítani a személyes adatkezelésnek a módját, és ebbe beleértem azt is, hogy az adatokhoz, információkhoz való hozzáférés tulajdonképpen adatkérésen alapuló adattovábbítás-e, vagy - ahogy a 2001. szeptember 11-e után a légiutasok adatainak hozzáférése kapcsán felmerült - a kérés nélküli hozzáférés esetköre. Megjegyzem, nem ez utóbbi valósult meg. Egy ilyen szabályozás esetén a jogalkotónak Magyarországon is nagyon alaposan meg kellene indokolnia, hogy miért ezt a megoldást választotta, miért nem járható út a másik.
A tényfeltáró újságírók forrásvédelmével kapcsolatban komoly meccsek várhatók a médiaalkotmánynak köszönhetően. Van is már egy kolléga, aki azért jár kihallgatásokra, mert nem hajlandó elárulni, kitől kapta az információt. Ön hogyan értékeli a sajtószabadságnak ezt a korlátját?
- A közfeladatot ellátó személyek feladatával kapcsolatos adatok nyilvánosak, ugyanakkor a sajtó sincs felmentve a személyiségi jogok tiszteletben tartása alól. Ugyanoda jutunk, mint az ügynökkérdésnél: amíg nincs meghatározva, ki a közszereplő, addig nagyobb mozgástér marad az ügyeskedésre. Nekem van egy olyan idealista, ám a végletekig ellentétekkel terhelt közállapotok között szinte megvalósíthatatlannak tűnő kívánalmam, hogy a média önszabályozó jelleggel, magától oldja meg ezt a kérdést. Addig is a jogszabályi környezetből kell kiindulni, és a hasonló esetekben alkalmazott eljárási modelleket kell figyelembe venni.
Voltak-e morális aggályai a kinevezés elfogadását illetően, ebben a már a látszatra sem ügyelő pozícióadományozási hullámban? Másképp: hogyan hárítja a politikai kötődés vádját?
- Nem tapasztaltam a politikai kötődésre utaló negatív megjegyzést. Amikor 1991-ben a NATO-ösztöndíjam lejártával hazajöttem az USA-ból, az országgyűlés éppen akkor tárgyalta a Személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt, és a Fidesz felkért szakértőnek a vitához. Vastagh Pál szocialista képviselő 2001-ben egy ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy akkor a Fidesz és az MSZP is ellenzékben volt, így amit 1992-ben tettem az adatvédelmi törvény ügyében, az a szocialistáknak is hasznos volt. Ennyi. Ezen túlmenően semmiféle politikai kötődést vagy kapcsolatrendszert firtató kérdéssel nem kívánok foglalkozni.
Mivel indokolta a miniszterelnök úr, hogy Önre esett a választása?
- 2001 és 2006 között adatvédelmi biztosként működtem, 2007-ben és 2008-ban Sólyom László köztársasági elnök úr kétszer is kísérletet tett az újraválasztatásomra. Számomra ez megfelelő minősítése volt a szakmai tevékenységemnek. Ezek után úgy gondolom, hogy különösebb indoklásra nem volt szükség.
Mit szól hozzá, hogy magyar jogvédő szervezetek az unióhoz fordultak az ombudsmani rendszer úgymond szétverése, illetve a jelenleg regnáló adatvédelmi biztos, Jóri András idő előtti elmozdítása miatt?
- A független szervezetek saját döntése, hogy kihez fordulnak. Nem feladatom ezekre a kritikákra reagálni, a szakmai kérdésekre azonban, ahogyan eddig, ezután is válaszolni fogok.
Akkor máshogy kérdezem: Nem inog a széke amiatt, hogy egy esetleges uniós koki legitimációs deficitet keletkeztet a pozíciója körül?
- Nem gondolom, hogy inogna a székem.
Mi a gyakorlati haszna az ombudsmani szisztéma átvarrásának? Az új rendszer mennyivel tudja jobban garantálni a jogok érvényesítését, védelmét?
- Gönczöl Katalin egy görög példa kapcsán korábban az ombudsmant egy olyan kutyához hasonlította, amelyik ugat, de nem harap. Az ombudsmannak eredetileg nem voltak erős hatósági jogkörei, így elsősorban személyes presztízsével tudta, vagy nem tudta kikényszeríteni ajánlásait, állásfoglalásait. Magyarország uniós csatlakozása után született döntés arról, hogy adjunk az adatvédelmi biztosnak olyan jogosítványokat is, amelyeknek köszönhetően kvázihatóságként kötelező érvényű döntéseket is hozhat. Az új alaptörvény az adatvédelem és az információszabadság érvényesülésének figyelemmel kísérésére független hatóságot hívott életre. Ezt követően fogadta el az országgyűlés az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényt, amely a hatósági jogköröket (például bírság kiszabásának jogával) tovább erősítette. A döntés azonban bíróság előtt megtámadható. Őszintén szólva ez a fajta jogvédelem nem illik az ombudsmani szerephez, hiszen ennek éppen az a lényege, hogy fölötte már nem áll olyan fórum, amelyik a döntéseit megváltoztathatja.
De azért annyi mégiscsak elmondható, hogy már nemcsak ugat, hanem harap is.
- Sőt, az új hatóságot továbbra is megilleti az a kétségkívül erős jogosítvány, hogy véleményezheti a jogszabálytervezeteket. Ezen keresztül direkt és erős üzeneteket lehet megfogalmazni a politika, a közvélemény és a szakma felé is, és bízom abban, hogy ezáltal még az előkészítés folyamatában előnyükre változhatnak a tervezetek. Persze nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy ez minden egyes esetben így lesz, de hát korábban sem mindig vették figyelembe az adatvédelmi biztos álláspontját.
Nemrég azt nyilatkozta, hogy az elmúlt tizenhét évben az adatvédelmi biztos ütközött a legtöbbször a hatalommal. Ön folytatja ezt a szép tradíciót? Elődje azt állítja, hogy kompromisszumkészségének hiánya okozta a vesztét.
- Az érem két oldala: adatvédelem vagy információszabadság egyaránt kínál felületet a konfrontációra, akár gyakorlati megvalósulásuk, akár a jogszabálytervezetek szintjén. Az államigazgatásban például még nem alakult át az a gondolkodásmód, hogy amit tesznek, az helyből nyilvános, és a titkosítás, az információ elzárása a kivétel. De az adatvédelem területe is egy ütközőzóna a jogvédő és a hatalom között.
Magyarán, ha lesz feldobott labda, akkor Ön leüti?
- Nyilvánvalóan, hiszen ez a feladata a hatóságnak. Ebből a szempontból nem csorbultak a jogosítványai.
Ha már a titkosítást említette, az új adatvédelmi törvényben mintha átalakult volna a titkosítás felügyelete.
- Igaz ugyan, hogy az ombudsman január elsejétől csak a jogszabálynak való megfelelést vizsgálhatja egy titkosítás kapcsán - vagyis azt, hogy az információ kiszivárgása, illetéktelen személyekhez kerülése milyen kárt okozhat Magyarországnak -, de szerintem nem szabad előre kongatni a vészharangot. Várjuk meg, milyen gyakorlata alakul ki az ellenőrzésnek, hiszen az új rendelkezés nem zárja ki a tartalmi körülmények vizsgálatát sem.
Ma is ledarálná az ügynöklistákat?
- Igen, ugyanis az adatvédelmi törvény az adatvédelmi biztosra is vonatkozik. Az ombudsman nem engedélyező fórum, aki kipipálja, hogy kinek az adatai hozhatók nyilvánosságra, és kiké nem. Ha pedig nincs ilyen mandátuma, akkor milyen alapon tárol információkat az irattárában? Azért daráltam le annó a feltételezett ügynökök adatait tartalmazó listákat, mert a küldő nem volt hajlandó visszavenni azokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetértenék az ügynökkérdés mai szabályozási rendszerével. Sokkal könnyebb lett volna bizonyos lépéseket a rendszerváltáskor megtenni. Ki kell mondani, hogy ez a kérdés alaposan el lett szúrva, nem olyan módon lett szabályozva, ahogyan az egy diktatúrából egy jogállamba való átmenetnél indokolt lett volna. Mi pedig már csak hozott anyagból tudunk dolgozni, még akkor is, ha a törvény véleményezésekor megfogalmaztuk averzióinkat.
Amennyiben viszont a januártól felálló hatósághoz ilyen irányú megkeresés érkezik, akkor ennek kapcsán a biztos javasolhat változtatási irányokat, akár a jelenlegi szabályozásokon belül, akár az új szabályozás irányába. Eleve nonszensz, hogy máig nincs rendesen definiálva, ki a közszereplő, és mi az eljárás akkor, ha valaki nem ismeri el magáról, hogy ő az. Létező példámban egy parlamenti képviselő tagadta a közszereplőségét, mondván, hogy nem szokott felszólalni a plenáris üléseken.
Mit szól ahhoz, hogy az új szupertitkos szolgálat a parlament előtt fekvő tervezet értelmében előzetes bejelentés és célhoz rendeltség nélkül gyűjthet és készletezhet adatokat más hatóságok adatbázisából?
- Személyes adatok kezelésére a törvény szerint akkor kerülhet sor, ha megfelel a szükségesség, arányosság, alkalmasság hármas feltételrendszerének. Ehhez kell igazítani a személyes adatkezelésnek a módját, és ebbe beleértem azt is, hogy az adatokhoz, információkhoz való hozzáférés tulajdonképpen adatkérésen alapuló adattovábbítás-e, vagy - ahogy a 2001. szeptember 11-e után a légiutasok adatainak hozzáférése kapcsán felmerült - a kérés nélküli hozzáférés esetköre. Megjegyzem, nem ez utóbbi valósult meg. Egy ilyen szabályozás esetén a jogalkotónak Magyarországon is nagyon alaposan meg kellene indokolnia, hogy miért ezt a megoldást választotta, miért nem járható út a másik.
A tényfeltáró újságírók forrásvédelmével kapcsolatban komoly meccsek várhatók a médiaalkotmánynak köszönhetően. Van is már egy kolléga, aki azért jár kihallgatásokra, mert nem hajlandó elárulni, kitől kapta az információt. Ön hogyan értékeli a sajtószabadságnak ezt a korlátját?
- A közfeladatot ellátó személyek feladatával kapcsolatos adatok nyilvánosak, ugyanakkor a sajtó sincs felmentve a személyiségi jogok tiszteletben tartása alól. Ugyanoda jutunk, mint az ügynökkérdésnél: amíg nincs meghatározva, ki a közszereplő, addig nagyobb mozgástér marad az ügyeskedésre. Nekem van egy olyan idealista, ám a végletekig ellentétekkel terhelt közállapotok között szinte megvalósíthatatlannak tűnő kívánalmam, hogy a média önszabályozó jelleggel, magától oldja meg ezt a kérdést. Addig is a jogszabályi környezetből kell kiindulni, és a hasonló esetekben alkalmazott eljárási modelleket kell figyelembe venni.
Hozzászólások