Víz világnapja - Áder: közös a felelősségünk a vízkincs megőrzésében
Közös a felelősségünk azért, hogy Magyarország továbbra is a vizek országa legyen, hogy mindannyian védjük természetes vízkincseinket - jelentette ki Áder János vasárnap Hévízen.
A köztársasági elnök a víz világnapja alkalmából látogatott el az egykori nyirádi bauxitbánya egyik külszíni fejtéséhez, a Darvas-tó kiapadt medréhez, majd innen Hévízre utazott.
Látogatása összefoglalásaként egyebek mellett arról beszélt újságíróknak, hogy a vízkincs megőrzése a világban egyre nagyobb problémákat okoz, leginkább Ázsiában, a fejlődő országokban, ahol nemcsak a szennyvízkezelés, hanem a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz is hiányzik, és ez több mint kétmilliárd ember életét nehezíti meg nap mint nap.
"Örüljünk, hogy Magyarországon ilyen problémával nem kell küszködnünk" - mondta az államfő. Ugyanakkor megjegyezte azt is, mindenkinek dolgoznia kell azért, hogy ez így is maradjon a következő évtizedekben, hogy ezt a természeti adottságot megőrizzük és továbbadjuk gyermekeinknek.
Felidézte, hogy 26 évvel ezelőtt "néhány bátor ember" kezdeményezte a hévízi tó megmentését, a nyirádi bauxitbányászat és az azzal járó karsztvízszivattyúzás leállítását követelve. "Ha nem kapaszkodnak össze, politikai nézetkülönbségeket félretéve, ha nem tettek volna meg mindent azért, hogy a hévízi tó megmaradjon", akkor valószínűleg eltűnt volna a víz, megszűnt volna a gyógyforrás.
Évente egymillió ember veszi igénybe a tófürdőt, és a kórház mintegy 400 ezer járó és hatezer fekvő betegen segít a tó adottságaira épülő gyógyászattal - emelte ki.
Ami az 1989 előtti évtizedekben történt, "az jó példája az emberi önhittségnek, nagyravágyásnak, a természettel szembeni alázat hiányának" - hangsúlyozta Áder János. Példaként említette, hogy a bauxitbányászat idején egyetlen köbméter érc kitermeléséhez 200 köbméter vizet kellett kiemelni, ami nemcsak a hévízi tavat illetően, hanem a bányászat mintegy 60 kilométeres sugarú térségében is óriási károkat okozott.
"Ha nem vesszük figyelembe a természet jelzéseit, akkor folyamatosan rossz döntéseket hozunk, és annak az árát nekünk kell megfizetnünk vagy a gyermekeinknek" - mondta a köztársasági elnök.
Igaz ez a vízbázisvédelemre, a termálvizek és a vízminőség védelmére, illetve a szennyvízkezelésre is. Dicsérte ugyanakkor azt a hozzáállást, hogy Hévízen és térségében a gyógyturizmus profitszempontjait alárendelik a környezeti fenntarthatóság szempontjainak, vagyis a környezet védelme a lényeg.
Áder János a hévízi tófürdőnél tett nyilatkozatát megelőzően az egykori bauxitbányászat máig ható kedvezőtlen következményeit taglaló kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Mások mellett Papp Gábor polgármesterrel (Fidesz-KDNP), Juhász Árpád geológussal, Gyarmati József nyugalmazott főorvossal - az 1989-ben alakult Hévízi Tóvédő Egyesület elnökével -, illetve Kvarda Attilával, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház igazgatójával felidézték a 26 évvel ezelőtti demonstrációt és annak hatásait.
Az államfő kiemelte, hogy akkoriban teljes összefogás mutatkozott a tó megmentéséért, és az országos hírt jelentő megmozdulások még Nagy Imre újratemetése előtt, olyan időszakban történtek, amikor sok politikai kérdés még nyitott volt.
A Németh-kormány azonban - vállalva a negatív következményeket is - döntött a bauxitbányászat leállításáról, ezzel pedig a tó megmentéséről.
Juhász Árpád részletesen beszámolt arról, hogy 30 év alatt a bauxitbányászat miatt mintegy 30 milliárd köbméter vizet szivattyúztak ki a Bakonyban, és emiatt a hegységben a karsztvíz szintje 60 métert csökkent. Ennek következménye volt a Lesence-patak forrásának, a tapolcai Malom-tónak, illetve a tapolcai tavasbarlangnak az elapadása.
A geológus arról is beszélt, hogy a világon egyedülálló, tőzegalapú hévízi tó forrását kettős vízrendszer táplálja: a felszínről a karsztkőzetbe beszivárgó és évezredek alatt melegedő víz, valamint a törésvonalak mentén a mélyből feltörő markáns meleg víz keveredése.
A karsztvíz szintjének csökkenése okozta végül az 1980-as évekre a tó lehűlését, a feltörő vízmennyiség drasztikus csökkenését, illetve a tó vízszintjének 35 centiméteres süllyedését.
Gyarmati József a veszélybe került tó érdekében történt összefogással kapcsolatban felidézte, hogy váratlan volt számukra is az a hatalmas publicitás, amelyet a tiltakozások kiváltottak.
Ezek után pedig sem a helyi és országos politika, de még a Magyar Alumínium Tröszt részéről sem tapasztaltak ellenállást, a legkiválóbb szakértők is melléjük álltak, még a Magyar Tudományos Akadémia addig titkosított jelentéseit is sikerült nyilvánossá tenni.
A bakonyi bauxitbányászat leállítása után pedig mintaszerűen tették rendbe az elhagyott bányaterületeket, és csupán néhány, az ivóvízellátást szolgáló kút maradt azóta is működésben, a hévízi tó így ismét magához tért - foglalta össze a nyugalmazott főorvos.
MTI
A köztársasági elnök a víz világnapja alkalmából látogatott el az egykori nyirádi bauxitbánya egyik külszíni fejtéséhez, a Darvas-tó kiapadt medréhez, majd innen Hévízre utazott.
Látogatása összefoglalásaként egyebek mellett arról beszélt újságíróknak, hogy a vízkincs megőrzése a világban egyre nagyobb problémákat okoz, leginkább Ázsiában, a fejlődő országokban, ahol nemcsak a szennyvízkezelés, hanem a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz is hiányzik, és ez több mint kétmilliárd ember életét nehezíti meg nap mint nap.
"Örüljünk, hogy Magyarországon ilyen problémával nem kell küszködnünk" - mondta az államfő. Ugyanakkor megjegyezte azt is, mindenkinek dolgoznia kell azért, hogy ez így is maradjon a következő évtizedekben, hogy ezt a természeti adottságot megőrizzük és továbbadjuk gyermekeinknek.
Felidézte, hogy 26 évvel ezelőtt "néhány bátor ember" kezdeményezte a hévízi tó megmentését, a nyirádi bauxitbányászat és az azzal járó karsztvízszivattyúzás leállítását követelve. "Ha nem kapaszkodnak össze, politikai nézetkülönbségeket félretéve, ha nem tettek volna meg mindent azért, hogy a hévízi tó megmaradjon", akkor valószínűleg eltűnt volna a víz, megszűnt volna a gyógyforrás.
Évente egymillió ember veszi igénybe a tófürdőt, és a kórház mintegy 400 ezer járó és hatezer fekvő betegen segít a tó adottságaira épülő gyógyászattal - emelte ki.
Ami az 1989 előtti évtizedekben történt, "az jó példája az emberi önhittségnek, nagyravágyásnak, a természettel szembeni alázat hiányának" - hangsúlyozta Áder János. Példaként említette, hogy a bauxitbányászat idején egyetlen köbméter érc kitermeléséhez 200 köbméter vizet kellett kiemelni, ami nemcsak a hévízi tavat illetően, hanem a bányászat mintegy 60 kilométeres sugarú térségében is óriási károkat okozott.
"Ha nem vesszük figyelembe a természet jelzéseit, akkor folyamatosan rossz döntéseket hozunk, és annak az árát nekünk kell megfizetnünk vagy a gyermekeinknek" - mondta a köztársasági elnök.
Igaz ez a vízbázisvédelemre, a termálvizek és a vízminőség védelmére, illetve a szennyvízkezelésre is. Dicsérte ugyanakkor azt a hozzáállást, hogy Hévízen és térségében a gyógyturizmus profitszempontjait alárendelik a környezeti fenntarthatóság szempontjainak, vagyis a környezet védelme a lényeg.
Áder János a hévízi tófürdőnél tett nyilatkozatát megelőzően az egykori bauxitbányászat máig ható kedvezőtlen következményeit taglaló kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Mások mellett Papp Gábor polgármesterrel (Fidesz-KDNP), Juhász Árpád geológussal, Gyarmati József nyugalmazott főorvossal - az 1989-ben alakult Hévízi Tóvédő Egyesület elnökével -, illetve Kvarda Attilával, a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház igazgatójával felidézték a 26 évvel ezelőtti demonstrációt és annak hatásait.
Az államfő kiemelte, hogy akkoriban teljes összefogás mutatkozott a tó megmentéséért, és az országos hírt jelentő megmozdulások még Nagy Imre újratemetése előtt, olyan időszakban történtek, amikor sok politikai kérdés még nyitott volt.
A Németh-kormány azonban - vállalva a negatív következményeket is - döntött a bauxitbányászat leállításáról, ezzel pedig a tó megmentéséről.
Juhász Árpád részletesen beszámolt arról, hogy 30 év alatt a bauxitbányászat miatt mintegy 30 milliárd köbméter vizet szivattyúztak ki a Bakonyban, és emiatt a hegységben a karsztvíz szintje 60 métert csökkent. Ennek következménye volt a Lesence-patak forrásának, a tapolcai Malom-tónak, illetve a tapolcai tavasbarlangnak az elapadása.
A geológus arról is beszélt, hogy a világon egyedülálló, tőzegalapú hévízi tó forrását kettős vízrendszer táplálja: a felszínről a karsztkőzetbe beszivárgó és évezredek alatt melegedő víz, valamint a törésvonalak mentén a mélyből feltörő markáns meleg víz keveredése.
A karsztvíz szintjének csökkenése okozta végül az 1980-as évekre a tó lehűlését, a feltörő vízmennyiség drasztikus csökkenését, illetve a tó vízszintjének 35 centiméteres süllyedését.
Gyarmati József a veszélybe került tó érdekében történt összefogással kapcsolatban felidézte, hogy váratlan volt számukra is az a hatalmas publicitás, amelyet a tiltakozások kiváltottak.
Ezek után pedig sem a helyi és országos politika, de még a Magyar Alumínium Tröszt részéről sem tapasztaltak ellenállást, a legkiválóbb szakértők is melléjük álltak, még a Magyar Tudományos Akadémia addig titkosított jelentéseit is sikerült nyilvánossá tenni.
A bakonyi bauxitbányászat leállítása után pedig mintaszerűen tették rendbe az elhagyott bányaterületeket, és csupán néhány, az ivóvízellátást szolgáló kút maradt azóta is működésben, a hévízi tó így ismét magához tért - foglalta össze a nyugalmazott főorvos.
MTI
Hozzászólások