Fedezzük fel a személyiségünk árnyoldalát!

Mi az, amit nem mutatunk meg magunkból másoknak?A világon nincs tökéletes ember, de olyanból több milliárd akad, aki szeretné elhitetni másokkal, hogy ő tökéletes, hiszen még a legnyitottabb személyiségre is igaz, hogy vannak olyan oldalai, amelyet senkinek sem akar megmutatni, sőt, talán még önmaga elől is rejtegeti a gyengeségeit.

A most következő képes önismereti teszt azonban mindenkit lebuktat, mert kegyetlenül rávilágít a személyiségünk árnyoldalára. Válasszunk a fenti képről egy ábrázolást, ami a leginkább megfog, majd nézzük meg, hogy mi az, amit próbálunk titkolni!

1. A sebezhetőség, amit senki sem láthat: A külvilág számára úgy tűnik, hogy lendületes, drámai és feltűnő személyiségű emberek vagyunk, de azt már kevesen tudják rólunk, hogy rendkívül sebezhetőek és sértődékenyek vagyunk.

Nekünk óriási szükségünk van mások figyelmére, elfogadására, ezért bármire képesek vagyunk, hogy ezt megszerezzük. Amikor társaságban tartózkodunk, akkor gyakori, hogy mások felhőtlenül jól érzik magukat, de mi bizonytalannak, féltékenynek érezzük magunkat.

2. A belső félelem, amit senki sem láthat: A környezetünk úgy látja, hogy kiegyensúlyozottság, béke és őszinteség jellemző ránk. Aki először lát, az azt hiheti, hogy mi még a jég hátán is képesek vagyunk megélni, és bárhol, bármilyen helyzetben feltaláljuk magunkat.

Azt már kevesen tudják, hogy valójában belső félelmekkel kell örök harcot vívnunk. Sokszor úgy érezzük magunkat, mintha egy imbolygó csónakban ülnénk a nyílt tengeren. Rettegünk, hogy a világunk széthullik, és egy olyan helyzetbe keveredünk, amelyet nem tudunk megváltoztatni. Emellett attól is félünk, hogy semmi sem fog változni, de ezt sokan kihasználják.

3. A belső zaklatottság, amit senki sem láthat: A legtöbben úgy látják, hogy együtt érző, gondoskodó, megnyugtató személyiséggel vagyunk megáldva, de azzal már kevesen vannak tisztában, hogy valójában mennyire zaklatottak vagyunk.

Kedvünkre van, ha mások függnek tőlünk, mert csak akkor tudjuk jól érezni magunkat, ha segíthetünk az embereken, ugyanis ezzel próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy fontosak vagyunk.

Ez a megerősítés az, ami miatt szeretnénk elhitetni mindenkivel azt, hogy a világ összedőlne az útmutatásunk nélkül. Örömet okoz az ilyen szituáció, de ugyanakkor egyfajta belső stresszt is szül, aminek egyik oka az, hogy nem lehetünk ott mindenki mellett, akinek szüksége lenne ránk.4. A túlzott ítélkezés, amit senki sem láthat: A környezetünk szerint bölcs, megfontolt, szellemes emberek vagyunk, de a humorunk néha bántó, sértő, mert mások úgy értelmezik, hogy megvetjük őket.

Nagyon jól tudjuk, hogy melyik a világ szebbik oldala, de az se titok előttünk, hogy ezt olykor beárnyékolja a rossz. Ilyenkor látnak arrogánsnak mások, mert őszintén elmondjuk a véleményünket, amivel nem egyszer megbántunk másokat. A túlzott ítélkezésünk miatt képtelenek vagyunk észrevenni másokban a szépet.

5. A belső bizonytalanság, amit senki sem láthat: Sokan úgy látják, hogy romantikus, szenvedélyes, igazán érzelmes emberek vagyunk, de azt már kevesen tudják, hogy számunkra létszükség, hogy mindenki szeressen. Ha ez nem valósul meg, akkor úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég szerethetők.

Valószínűleg sok kapcsolatunk végét a belső bizonytalanságunk okozta, mert egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy a másik viszonozza az érzéseinket. Titokban attól félünk, hogy egyedül maradunk, és nincs merszünk szembenézni a bizonytalanságunk tárgyával, mert ez fájdalmas lenne a számunkra.

6. A magányosság, amit senki sem láthat: A környezetünk szerint egyedi, szellemes és kicsit sznob emberek vagyunk. Nagyon büszkék vagyunk arra, akik vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy minket senki se próbáljon megváltoztatni.

Jellemző ránk, hogy úgy érezzük, hogy nem tudunk egy hullámhosszra kerülni az emberekkel, és szinte nem találunk olyan személyt, akivel összeillenénk. Emellett a világtól elzárva érezzük magunkat, mert a családunk, barátaink világi érdeklődése untat, depresszióssá tesz.7. A távolságtartás, amit senki sem láthat: A külvilág zárkózott, rejtélyes személynek tart, emiatt úgy érzik, hogy nem ismerik a valódi énünket. Ennek ellenére mágnesként vonzzuk az embereket, mert nem tudnak ellenállni a kisugárzásunknak.

Az, hogy a környezetünk nem ismer, nem meglepő, hiszen még önmagunk előtt is rejtély, hogy kik vagyunk valójában. Úgy gondoljuk, hogy a határozottság megjátszása egyszerűbb, mint elgondolkodni az életcélunkon. Ez az oka, hogy kérkedőnek, nagyhangúnak tűnhetünk, pedig csak szeretnénk távol tartani magunktól az embereket.

8. A ravaszság, amit senki sem láthat: Amit a környezetünk belőlünk lát az az ártatlan, édes, fiatalos felszín. A gyermeki tisztaságunk sokakat vonz. Bár élvezzük a babusgatást, kényeztetést, mégis sokszor fáraszt, hogy gyerekként kezelnek.

Azt kevesen tudják rólunk, hogy csak megjátsszuk a tapasztalatlanságunkat azért, hogy kihúzzuk magunkat egy kellemetlen szituáció alól. Tudat alatt rettegünk, hogy egyszer megöregszünk és elveszítjük a gyermeki bájunkat.

9. A döntésképtelenség, amit senki sem láthat: A környezetünk szerint erősek, dominánsak, szenvedélyesek vagyunk. Nekünk pontos elképzelésünk van arról, hogy minek és hogyan kellene működnie, és ez alapján próbáljuk kihozni magunkból a maximumot.

A belőlünk áradó erő miatt az emberek vakon megbíznak bennünk, sokan pedig egyfajta sziklaként támaszkodnak ránk. Ők azok, akik nem tudják, hogy valójában semmiben sem vagyunk biztosak. Az életben nagyon sok dolog képes felkelteni az érdeklődésünket, ám nagyon nehezen választjuk ki ezek közül a legjobb lehetőséget.

Esetünkben a döntésképtelenség a személyiségünk árnyoldala és a legnagyobb gyengeségünk. Képesek vagyunk teljes erővel kergetni az életcéljainkat, mit sem törődve azzal, hogy ezek milyen nagy őrültségek, és az sem érdekel, hogy mi fog kisülni belőlük.

(Forrás: noiportal.hu)