Hogy működik az átok és hogyan lehet tőle megszabadulni?
Az átok, csupán egy szó, ám az átokba vetett hit az, ami romba dönt életeket.
Az ősi kultúrákban az emberek annyira féltek az átoktól, hogy könnyebben kordában tartható volt vele a bűnözés, mint bármi mással. Még az életfogytig tartó ítélettől sem féltek annyira, mint ettől a négy betűs szótól. Oly sok hiedelem, rettegés és negatív energia szövi körbe ezt a jelenséget. Napjainkban is gyakran lehet hallani, hogy mikor egy emberrel sorozatosan történnek rossz dolgok, azt mondja, hogy biztosan átok ül rajta. Akadnak olyanok is, akik annyira meg vannak győződve arról, hogy valaki ártó sorokat olvasott rájuk, hogy készek lennének tetemes összegek kifizetésére, csak hogy valaki levegye róluk ezt a fojtogató, elkeserítő, akadályozó fekete varázslatot.
A valóság azonban, hogy senki sem képes a másiknak ártani ilyen szinten. Minden, ami belőlünk indul ki, az hozzánk tér vissza. Akár áldunk, akár átkozódunk. Ha rosszat kívánunk valakinek, az a mi életünkben fog megmutatkozni, ha pedig jót, akkor szintén. De hogy lehet az, hogy akkor mégis rossz dolgok történnek azokkal, akik azt hiszik, hogy átok alá kerültek? A válasz egyszerű. A hit. Elhiszik, hogy képtelenné váltak életük irányítására, hogy korlátozva vannak és feladják a reményt. Már pedig, ha valaki feladja a reményt, akkor nem számíthat sok jóra, hiszen ez az, ami élteti az embert, amiért mindennap fel kel és útnak indul. Az egyetlen megoldás tehát, ha az ember megérti, hogy a saját hite az, ami meghatározza leginkább az élete kimenetelét és megérti, hogy az egyetlen személy, aki leginkább felemelheti, vagy a sötétségbe taszíthatja, az nem más, mint saját maga.
(forrás: boldsky)
Az ősi kultúrákban az emberek annyira féltek az átoktól, hogy könnyebben kordában tartható volt vele a bűnözés, mint bármi mással. Még az életfogytig tartó ítélettől sem féltek annyira, mint ettől a négy betűs szótól.
A valóság azonban, hogy senki sem képes a másiknak ártani ilyen szinten. Minden, ami belőlünk indul ki, az hozzánk tér vissza. Akár áldunk, akár átkozódunk. Ha rosszat kívánunk valakinek, az a mi életünkben fog megmutatkozni, ha pedig jót, akkor szintén. De hogy lehet az, hogy akkor mégis rossz dolgok történnek azokkal, akik azt hiszik, hogy átok alá kerültek? A válasz egyszerű. A hit. Elhiszik, hogy képtelenné váltak életük irányítására, hogy korlátozva vannak és feladják a reményt. Már pedig, ha valaki feladja a reményt, akkor nem számíthat sok jóra, hiszen ez az, ami élteti az embert, amiért mindennap fel kel és útnak indul. Az egyetlen megoldás tehát, ha az ember megérti, hogy a saját hite az, ami meghatározza leginkább az élete kimenetelét és megérti, hogy az egyetlen személy, aki leginkább felemelheti, vagy a sötétségbe taszíthatja, az nem más, mint saját maga.
(forrás: boldsky)
Hozzászólások