Kivégzés előtt álló rabok utolsó szavai
Két pszichológus vizsgálta meg a halálraítéltek mondatait, amelyek legtöbbször pozitívak voltak.
Ha tisztában lennénk vele, hogy ezek az utolsó szavaink, akkor mit mondanánk? Ezzel a kérdéssel foglalkozott két amerikai pszichológus, amikor megvizsgálták azt a több, mint 400, 1982 és 2015 között dokumentált szövegeket, amelyeket egy texasi börtönben gyűjtöttek össze, és a kivégzés előtt álló rabok utolsó szavait tartalmazták.
Sarah Hirschmüller és Boris Egloff azt a következtetést vonta le a vizsgálat után, hogy a legtöbb halálraítélt, függetlenül attól, hogy 24 vagy 67 éves volt, pozitív gondolatokat osztott meg utoljára a világgal, és jellemzően a családjukról, Istenről vagy a szeretetről beszéltek.
A szakemberek úgy gondolják, hogy ennek oka az, hogy a rabok tudata ezzel próbálta megvédeni a kivégzés előtt állókat a krízishelyzetben.
Íme, néhány véletlenszerűen kiválasztott példa, amely mégis alátámasztja a pszichológusok véleményét:
David Long, 1999. augusztus 12. – „Bocsánatot kérek mindenkitől. Mindent megpróbáltam, hogy kapcsolatba kerüljek veletek, és elmondja, hogy mennyire sajnálom. Az incidens után soha sem voltam teljesen magamnál. Írtam egy levelet valakinek, tudjátok, egy levelet, amiben benne volt, hogy mit érzek. Csak bocsánatot akartam kérni azután.
A kaliforniai gyerekvédelemnél nőttem fel, de nem tudom, hogy mikor kezdődött ez az egész, mi történt valójában, de biztos vagyok benne, hogy ez csak a teteje volt mindennek, és az egész Kaliforniában kezdődött. Javítóintézetben voltam, de ott szörnyetegeket nevelnek. Ennyi, nincs más, amit mondhatnék. Köszönöm, Jack, hogy eljöttél.”
Charlie Brooks, 1982. december 7. – „A médiának tett nyilatkozat: Ebben a pillanatban nincs bennem félelem. Csak Allahtól, az Istentől félek, mert az ő kezében van elég hatalom ahhoz, hogy eldöntse, éljek-e vagy haljak meg.
Hithű muzulmánként arra tanítottak, és hiszek is ebben, hogy az anyagi lét célja az eljövendő életre való felkészülés. Amióta muzulmán vagyok, Allah akarata szerint akartam élni. Igen, szeretlek. Asdadu an la ilah illa Allah. Nincs más Isten, csak Allah és Mohamed, az Ő prófétája. Allahhoz tartozunk és hozzá lesz visszatérésünk. Legyetek erősek!”
Alexander Martinez, 2005. július 6. – „Az áldozat családja nincs itt, így hozzájuk nem szólok. A családomnak, barátaimnak szeretnék mindent megköszönni. A feleségemnek, Ailsának, a sógornőmnek, Laurának köszönöm, hogy mindig mellettem álltak. Szeretlek benneteket.
A Polunsky körletben (a halálraítéltek körlete) élő barátaimnak köszönöm, hogy átsegítettek ezen a nehéz időszakon, és úgy is a barátaim maradtam, hogy nem értettek egyet a döntésemmel. Köszönet nekik. Őr…”
Granville Riddle, 2003. január 30. – „Mindenkit szeretek. Szeretlek, Lundy, Levi, apám. Nem haragszom senkire, és azokért a dolgokért sem haragszom, amelyek félrementek. Azt akarom üzenni a világnak, hogy jó ember voltam. Sosem voltam gonosz, kegyetlen. Mindenkinek minden jót kívánok.”
Adolph Hernandez, 2001. augusztus 2. – „Köszönöm a családomnak a segítségüket, erkölcsi támogatásukat, küzdelmüket. Az ő szeretetük nélkül sokkal nehezebb lett volna. Megyek haza, és egyszer újra látlak titeket, de ne siessétek el!
Én mindig ott leszek, mindig vigyázni fogok rátok. Szeretlek! Oké? Erősek lesztek. Az Isten áldjon meg titeket. Odamegyek. Mindannyitokat szeretem. Találkozunk Slaytonban, Texasban. Dios te mandas contigo mi espiritu. (Isten, neked ajánlom a lelkemet.) Alabamos a Dios todos. (Mindannyian imádjuk az istent.) Amen Cuida mi familia. (Vigyázz a családomra!) Szeretlek. Ennyi.”
G.W. Green, 1991. november 12. – „Csináljuk, ember! Tölts és tűz! Hát nem (káromkodás) az élet?”
Jessie Gutierrez, 1994. szeptember 16. – „Csak annyi, hogy mindenkit szeretek.”
Tyrone Fuller, 1999. július 7. – „A családomnak üzenem, hogy szeretlek benneteket. Ne gyászoljátok a halálomat és az életemet. Éljetek tovább úgy, ahogy szeretném. Senki iránt sem érzek keserűséget. Emlékezzetek a fényre, amit éltetni fogok, hogy ragyogjon. Ragyogjon a fény.”
Elkie Taylor, 2008. június 11. – „Helló, nincs ok a félelemre. Hazamegyek. Remélem, egy napon találkozom veletek ott. Legyen Isten irgalmas a lelkemhez. A Flake családnak üzenem, hogy maradjanak erősek, mert rossz érzés lehet egy olyan ember kivégzését végignézni, aki nem követte el azt a bűnt, amivel megvádolták, de férfiként, egy harcosként nézek szembe a halállal. Hazamegyek Jézushoz. Mindannyitokat szeretem, béke legyen veletek. Készen állok, uram… Ne felejtsétek el felhívni a lányomat… Készen állok, őr…”
Johnny Pyles, 1998. június 15. – „Csak annyit akarok mondani, emberek… Szeretet van a szívemben irántatok. Remélem, hogy se vigaszt, se kielégülést, se békét nem kerestek a kivégzésemben. Jézus Krisztus az én megváltóm, és azt akarom, hogy magatokhoz vegyétek őt.
Sajnálom azt a kínt és szívfájdalmat, amit a családotoknak okoztam. Sok-sok évig a saját családomnak is problémát, szívfájdalmat okoztam. Sajnálom. Szeretném, ha tudnátok, hogy az Úrjézus az életem, indulni akarok. Elalszom, és hamarosan veletek leszek. Van okom örvendeni, és imádkozom, hogy egy napon találkozzunk.”
Anthony Williams, 1987. május 28. – „Anyám, bocsánatot kérek tőled minden fájdalomért, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg, és nagyon vigyázz magadra! Ernest és Otis, vigyázzatok a családra. Köszönöm mindenkinek, aki segített.”
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Ha tisztában lennénk vele, hogy ezek az utolsó szavaink, akkor mit mondanánk? Ezzel a kérdéssel foglalkozott két amerikai pszichológus, amikor megvizsgálták azt a több, mint 400, 1982 és 2015 között dokumentált szövegeket, amelyeket egy texasi börtönben gyűjtöttek össze, és a kivégzés előtt álló rabok utolsó szavait tartalmazták.Sarah Hirschmüller és Boris Egloff azt a következtetést vonta le a vizsgálat után, hogy a legtöbb halálraítélt, függetlenül attól, hogy 24 vagy 67 éves volt, pozitív gondolatokat osztott meg utoljára a világgal, és jellemzően a családjukról, Istenről vagy a szeretetről beszéltek.
A szakemberek úgy gondolják, hogy ennek oka az, hogy a rabok tudata ezzel próbálta megvédeni a kivégzés előtt állókat a krízishelyzetben.
Íme, néhány véletlenszerűen kiválasztott példa, amely mégis alátámasztja a pszichológusok véleményét:
David Long, 1999. augusztus 12. – „Bocsánatot kérek mindenkitől. Mindent megpróbáltam, hogy kapcsolatba kerüljek veletek, és elmondja, hogy mennyire sajnálom. Az incidens után soha sem voltam teljesen magamnál. Írtam egy levelet valakinek, tudjátok, egy levelet, amiben benne volt, hogy mit érzek. Csak bocsánatot akartam kérni azután.
A kaliforniai gyerekvédelemnél nőttem fel, de nem tudom, hogy mikor kezdődött ez az egész, mi történt valójában, de biztos vagyok benne, hogy ez csak a teteje volt mindennek, és az egész Kaliforniában kezdődött. Javítóintézetben voltam, de ott szörnyetegeket nevelnek. Ennyi, nincs más, amit mondhatnék. Köszönöm, Jack, hogy eljöttél.”
Charlie Brooks, 1982. december 7. – „A médiának tett nyilatkozat: Ebben a pillanatban nincs bennem félelem. Csak Allahtól, az Istentől félek, mert az ő kezében van elég hatalom ahhoz, hogy eldöntse, éljek-e vagy haljak meg.
Hithű muzulmánként arra tanítottak, és hiszek is ebben, hogy az anyagi lét célja az eljövendő életre való felkészülés. Amióta muzulmán vagyok, Allah akarata szerint akartam élni. Igen, szeretlek. Asdadu an la ilah illa Allah. Nincs más Isten, csak Allah és Mohamed, az Ő prófétája. Allahhoz tartozunk és hozzá lesz visszatérésünk. Legyetek erősek!”
Alexander Martinez, 2005. július 6. – „Az áldozat családja nincs itt, így hozzájuk nem szólok. A családomnak, barátaimnak szeretnék mindent megköszönni. A feleségemnek, Ailsának, a sógornőmnek, Laurának köszönöm, hogy mindig mellettem álltak. Szeretlek benneteket.A Polunsky körletben (a halálraítéltek körlete) élő barátaimnak köszönöm, hogy átsegítettek ezen a nehéz időszakon, és úgy is a barátaim maradtam, hogy nem értettek egyet a döntésemmel. Köszönet nekik. Őr…”
Granville Riddle, 2003. január 30. – „Mindenkit szeretek. Szeretlek, Lundy, Levi, apám. Nem haragszom senkire, és azokért a dolgokért sem haragszom, amelyek félrementek. Azt akarom üzenni a világnak, hogy jó ember voltam. Sosem voltam gonosz, kegyetlen. Mindenkinek minden jót kívánok.”
Adolph Hernandez, 2001. augusztus 2. – „Köszönöm a családomnak a segítségüket, erkölcsi támogatásukat, küzdelmüket. Az ő szeretetük nélkül sokkal nehezebb lett volna. Megyek haza, és egyszer újra látlak titeket, de ne siessétek el!
Én mindig ott leszek, mindig vigyázni fogok rátok. Szeretlek! Oké? Erősek lesztek. Az Isten áldjon meg titeket. Odamegyek. Mindannyitokat szeretem. Találkozunk Slaytonban, Texasban. Dios te mandas contigo mi espiritu. (Isten, neked ajánlom a lelkemet.) Alabamos a Dios todos. (Mindannyian imádjuk az istent.) Amen Cuida mi familia. (Vigyázz a családomra!) Szeretlek. Ennyi.”
G.W. Green, 1991. november 12. – „Csináljuk, ember! Tölts és tűz! Hát nem (káromkodás) az élet?”
Jessie Gutierrez, 1994. szeptember 16. – „Csak annyi, hogy mindenkit szeretek.”
Tyrone Fuller, 1999. július 7. – „A családomnak üzenem, hogy szeretlek benneteket. Ne gyászoljátok a halálomat és az életemet. Éljetek tovább úgy, ahogy szeretném. Senki iránt sem érzek keserűséget. Emlékezzetek a fényre, amit éltetni fogok, hogy ragyogjon. Ragyogjon a fény.”Elkie Taylor, 2008. június 11. – „Helló, nincs ok a félelemre. Hazamegyek. Remélem, egy napon találkozom veletek ott. Legyen Isten irgalmas a lelkemhez. A Flake családnak üzenem, hogy maradjanak erősek, mert rossz érzés lehet egy olyan ember kivégzését végignézni, aki nem követte el azt a bűnt, amivel megvádolták, de férfiként, egy harcosként nézek szembe a halállal. Hazamegyek Jézushoz. Mindannyitokat szeretem, béke legyen veletek. Készen állok, uram… Ne felejtsétek el felhívni a lányomat… Készen állok, őr…”
Johnny Pyles, 1998. június 15. – „Csak annyit akarok mondani, emberek… Szeretet van a szívemben irántatok. Remélem, hogy se vigaszt, se kielégülést, se békét nem kerestek a kivégzésemben. Jézus Krisztus az én megváltóm, és azt akarom, hogy magatokhoz vegyétek őt.
Sajnálom azt a kínt és szívfájdalmat, amit a családotoknak okoztam. Sok-sok évig a saját családomnak is problémát, szívfájdalmat okoztam. Sajnálom. Szeretném, ha tudnátok, hogy az Úrjézus az életem, indulni akarok. Elalszom, és hamarosan veletek leszek. Van okom örvendeni, és imádkozom, hogy egy napon találkozzunk.”
Anthony Williams, 1987. május 28. – „Anyám, bocsánatot kérek tőled minden fájdalomért, amit okoztam neked. Kérlek, bocsáss meg, és nagyon vigyázz magadra! Ernest és Otis, vigyázzatok a családra. Köszönöm mindenkinek, aki segített.”
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások