Miért utálják egymást a nők?
A lányok nem angyalok. Ha létezik pokol a nőknek, akik bántják egymást a munkahelyükön, akkor az a világ legsötétebb bugyra és tömve van a rosszakaró hölgyekkel.
Maureen Callahan a híres amerikai pszichológus felmérést készített a munkahelyükön egymást bántalmazó és egymással folyamatosan csatázó nőkről. A napokban egy híres feltörekvő amerikai hölgycsatának lehettek tanúi a "szerencsések", akik tagjai egy bizonyos Facebook oldalnak.
"Van egy különleges hely a számodra a pokol legmélyén!" - írta a hölgy egy női munkatársának Facebook oldalára.
De nem is kell messzire menni, hogy egy ma is híres sztártól is halljunk hasonlókat. Taylor Swift nem régi bejegyzése Twitter-én így hangzott: "A pokol egy sötét bugyra várja tárt karokkal azokat a nőket, akik nemhogy nem segítik, de még akadályozzák is szándékosan egymást."
Sheryl Sandberg, egy sikeres amerikai bizniszeket lebonyolító hölgy, aki létrehozott egy tézist, amiben mégpedig azt állítja, hogy egy nő akkor érzi magát igazán sikeresnek, ha a munkájában nincs vetélytársa, legfőképpen egy másik nő személyében, magyarán egyedül emelkedik ki a nők tömegéből, és a következő lépés az, hogy még a férfiaknál is nagyobb sikereket érjen el. Még akkor is ha ez egy undorító, szerencsétlen és nagyrészt kimondatlan igazság.
Meredith Fuller, a pszichológus és vállalti tanácsadó feltárja ezen titkokat legújabb könyvében, melynek címe eléggé magáért beszél: "Együtt dolgozni r*bancokkal: A nyolc fajta gonosz női minta és munkahelyi aljasságaik". Meredith ezzel a könyvével kívánja feltárni a puha erőszak eddig elhallgatott tényeit a nők között, a közös munkahelyeken.
"Az egyik, ami nagyon nehéz ebben a helyzetben, hogy általában akik a céltáblái ennek a fajta viselkedési formának a munkahelyeken, azok a nők csöndben tűrnek." - mondja Fuller. "A hölgyek nem jutnak egyről a kettőre, és elfogadják a borzasztó napok tényét, hogy ezért csakis ők a felelősek. Pedig durván megalázzák őket nap, mint nap, de erről nem beszélnek, inkább csak némán tűrnek."
Fuller több, mint 30 éve folytat magánpraxist, és ez idő alatt számos nővel találkozott, de elmondása szerint a helyzet csak súlyosbodott a pénzügyi válság ideje alatt. Leírta könyvében azt is, hogy sok nő fordul hozzá hasonló panaszokkal, mint például: "Minden nap rettegve megyek be dolgozni a munkahelyemre, egy bizonyos női munkatárs miatt, de nem tudom mi lehet a baja velem."
Könyvében 200 nőnek tapasztalatait használta fel, több, mint 2000 esettanulmányt végzett, s ügyfelei szíves örömest járultak hozzá könyve sikeréhez, sőt, külön kérték, hogy megszeretnék osztani tapasztalataikat, hogy a hasonló helyzetben lévő nő társaik érezhessék, hogy nincsenek egyedül ezen fajta problémáikkal a világon.
Természetesen Fuller nem állítja, hogy a férfi kollégák nem lennének kemények a hölgyekkel, de ők valahogy máshogy intézik ezeket a dolgokat. Ők nyíltan megmondják mivel van a bajuk, sokkal agresszívebben és lényegre törőbben, de a női kollégák megpróbálnak fű alatt cselekedni és sokkal durvább eszközökhöz is képesek folyamodni, hogy elérhessék, amit szeretnének. Nem egy nő életét tette már tönkre egy megalapozatlan, alattomos, de mégis mindenki által igaznak hitt pletyka. A helyzet ugyanez az iskolában is persze, de sajnos a munkahelyekre is kitolódott. A férfi főnökök, amikor meghallják az adatokat, mindig nagyon meglepődnek, hogy mik folynak irodájában az alkalmazottjaik között.
Könyvében több tippet is ad, hogyan ismerjük ki rosszakarónkat, és ha helyesen alkalmazzuk a technikákat, még meg is békíthetjük a hölgyet, aki ezután le is száll rólunk. Először a megértésükre szólít fel minket, hiszen a nők versengése nem új dolog, már a legősibb korokban is megvolt. Ezek az ősi ösztönök még mindig működnek a nők mindennapjaiban is.
Maureen Callahan a híres amerikai pszichológus felmérést készített a munkahelyükön egymást bántalmazó és egymással folyamatosan csatázó nőkről. A napokban egy híres feltörekvő amerikai hölgycsatának lehettek tanúi a "szerencsések", akik tagjai egy bizonyos Facebook oldalnak.
"Van egy különleges hely a számodra a pokol legmélyén!" - írta a hölgy egy női munkatársának Facebook oldalára.
De nem is kell messzire menni, hogy egy ma is híres sztártól is halljunk hasonlókat. Taylor Swift nem régi bejegyzése Twitter-én így hangzott: "A pokol egy sötét bugyra várja tárt karokkal azokat a nőket, akik nemhogy nem segítik, de még akadályozzák is szándékosan egymást."
Sheryl Sandberg, egy sikeres amerikai bizniszeket lebonyolító hölgy, aki létrehozott egy tézist, amiben mégpedig azt állítja, hogy egy nő akkor érzi magát igazán sikeresnek, ha a munkájában nincs vetélytársa, legfőképpen egy másik nő személyében, magyarán egyedül emelkedik ki a nők tömegéből, és a következő lépés az, hogy még a férfiaknál is nagyobb sikereket érjen el. Még akkor is ha ez egy undorító, szerencsétlen és nagyrészt kimondatlan igazság.
Meredith Fuller, a pszichológus és vállalti tanácsadó feltárja ezen titkokat legújabb könyvében, melynek címe eléggé magáért beszél: "Együtt dolgozni r*bancokkal: A nyolc fajta gonosz női minta és munkahelyi aljasságaik". Meredith ezzel a könyvével kívánja feltárni a puha erőszak eddig elhallgatott tényeit a nők között, a közös munkahelyeken.
"Az egyik, ami nagyon nehéz ebben a helyzetben, hogy általában akik a céltáblái ennek a fajta viselkedési formának a munkahelyeken, azok a nők csöndben tűrnek." - mondja Fuller. "A hölgyek nem jutnak egyről a kettőre, és elfogadják a borzasztó napok tényét, hogy ezért csakis ők a felelősek. Pedig durván megalázzák őket nap, mint nap, de erről nem beszélnek, inkább csak némán tűrnek."
Fuller több, mint 30 éve folytat magánpraxist, és ez idő alatt számos nővel találkozott, de elmondása szerint a helyzet csak súlyosbodott a pénzügyi válság ideje alatt. Leírta könyvében azt is, hogy sok nő fordul hozzá hasonló panaszokkal, mint például: "Minden nap rettegve megyek be dolgozni a munkahelyemre, egy bizonyos női munkatárs miatt, de nem tudom mi lehet a baja velem."
Könyvében 200 nőnek tapasztalatait használta fel, több, mint 2000 esettanulmányt végzett, s ügyfelei szíves örömest járultak hozzá könyve sikeréhez, sőt, külön kérték, hogy megszeretnék osztani tapasztalataikat, hogy a hasonló helyzetben lévő nő társaik érezhessék, hogy nincsenek egyedül ezen fajta problémáikkal a világon.
Természetesen Fuller nem állítja, hogy a férfi kollégák nem lennének kemények a hölgyekkel, de ők valahogy máshogy intézik ezeket a dolgokat. Ők nyíltan megmondják mivel van a bajuk, sokkal agresszívebben és lényegre törőbben, de a női kollégák megpróbálnak fű alatt cselekedni és sokkal durvább eszközökhöz is képesek folyamodni, hogy elérhessék, amit szeretnének. Nem egy nő életét tette már tönkre egy megalapozatlan, alattomos, de mégis mindenki által igaznak hitt pletyka. A helyzet ugyanez az iskolában is persze, de sajnos a munkahelyekre is kitolódott. A férfi főnökök, amikor meghallják az adatokat, mindig nagyon meglepődnek, hogy mik folynak irodájában az alkalmazottjaik között.
Könyvében több tippet is ad, hogyan ismerjük ki rosszakarónkat, és ha helyesen alkalmazzuk a technikákat, még meg is békíthetjük a hölgyet, aki ezután le is száll rólunk. Először a megértésükre szólít fel minket, hiszen a nők versengése nem új dolog, már a legősibb korokban is megvolt. Ezek az ősi ösztönök még mindig működnek a nők mindennapjaiban is.
Hozzászólások