Régen népszerű szakmák, amelyek mára eltűntek

Leginkább a fejlődés az oka annak, hogy már nincs szükség telefonközpont-kezelőre, kopogtatóra vagy lámpagyújtóra.Bár azt mondják, hogy az emberek munkájára mindig szükség lesz, mégis sokan aggódnak, hogy a technológia fejlődése miatt szükségtelenné válik a munkájuk. Talán a félelmek nem teljesen alaptalanok, hiszen nem egy korábban népszerű szakmáról elmondható, hogy a világ fejlődésével szükségtelenné vált.

Telefonközpont-kezelő: A múltban a telefonközpontokban dolgozók feladata az volt, hogy kapcsolják azokat a telefonszámokat, amelyeket az emberek fel akartak hívni. A technika fejlődése miatt már nincs szükség telefonközpont-kezelőre.

Tejesember: Amíg nem találták fel a hűtőszekrényt, addig az emberek számára komoly gondot okozott a tej tárolása, hiszen nem tudták megfelelő hőmérsékleten tartani, ezért rendszeresen megsavanyodott.

Ebben az időben a tejesember dolga az volt, hogy minden reggel friss tejet szállítson. A tejből mindenki csak annyit vett, amennyi aznap elfogyott, úgyhogy nem volt szükség tárolásra.

Hírmondó: Régen a hírmondóknak kellett tudatniuk a városok életét érintő híreket, így például a bírósági ítéleteket. Akkoriban ez nem úgy működött, mint ma, hogy elég bekapcsolni a tévét, ugyanis a hírmondó kiabálva és harangozva járta a várost, hogy mindenkit értesítsen a legfrissebb hírekről.

Kopogtató: Ébresztőnek is nevezték a kopogtatót. Mivel régen nem léteztek ébresztőórák, ezért a kopogtatónak kellett bekopogtatnia az emberek ablakán, hogy felkeltse őket. A szolgáltatás néhány fillérbe került, a munkát pedig akkor lehetett elintézettnek tekinteni, ha az ügyfél felébredt és kiszólt az ablakon.

Piócagyűjtő: A múltban gyógyításra használták a piócákat, amiknek begyűjtésére piócagyűjtőket alkalmaztak. A piócagyűjtő összeszedte a piócákat, majd elvitte azokat az orvosokhoz vagy a kórházakba.

Gandy dancer: Azokat a munkásokat nevezték így a múltban, akik a vasúti sínek lefektetésével és a karbantartással foglalkoztak. A különleges nevet azért kapták, mert miközben dolgoztak, folyton énekeltek.

Patkányvadász: Abban az időben, amikor a patkányvadász szakma létezett, nagyon veszélyes munkának számított, mivel a rágcsálók fertőzéseket hordoztak, a harapásuk pedig gyakran az emberek halálához vezetett. A munkájukkal azonban több betegség terjedését is sikerült megakadályozniuk.

Széndaráló: Általában 8 és 12 év közötti gyerekek végezték a fárasztó széndaráló munkát, ugyanis akkoriban még nem léteztek gyerekmunkát szabályozó törvények, ezért a megélhetésért a gyerekeket is munkára fogták.

A széndaráló szakma az 1920-as években volt népszerű, majd a szénfeldolgozási technika fejlődése miatt megszűnt.

Lámpagyújtogató: Nagyon egyszerű munkáról volt szó, ugyanis a lámpagyújtogató dolga abból állt, hogy este gyújtsa meg az utcai lámpákat, majd reggel oltsa el azokat. Ahogy egyre több lámpa lett, úgy vált egyre nehezebbé a szakma, ami akkor vált feleslegessé, amikor megjelentek az elektromos lámpák.

Felolvasó: A régi időkben élt emberek közül nagyon sokan voltak analfabéták, ezért szükségük volt a felolvasóra, akitől irodalmi műveket és a nap híreit hallhatták.

Rönkhúzó vagy faúsztató: Amíg nem találták fel a teherautókat, és állították be azokat szállításra, addig az embereknek kellett kihúzniuk a rönköket az erdőben és leúsztatniuk a folyón.

Jégvágó: Amikor még nem léteztek a hűtőszekrények, akkor volt szükség olyan emberekre, akik arra szakosodtak, hogy a tavak jegét felvágják, majd azt az emberek pincéjébe szállították, hogy hűtőként használhassák.

Bábuállító: Jellemzően gyerekek dolgoztak bábuállítóként, hogy keressenek némi zsebpénzt. A feladat abból állt, hogy a bowling pályákon vissza kellett állítani a bábukat.

Nyomdász: Régen a könyveket és az újságokat írógéppel gépelték le az erre kitanított emberek, akiknek munkáját a nyomdaipar digitalizálódása tette feleslegessé.

(Forrás: vilagunk.hu)