Szent Miklós legendája - ismerd meg közelebbről a Mikulást!
Számtalan mende monda övezi a Mikulás életútját, aki gyermekek millióit tartja lázban évezredek óta.
A Mikulás téma köre mindig is egy nagy csokor kérdést és annál több titokzatosságot ölelt magába. Ki is ő? Honnan származik? Miért teszi, amit tesz és létezik-e egyáltalán? A gyermekeknek örömteli várakozásban, izgatottságban és természetesen finomságokban boldog éveket adományoz már időtlen idők óta. Noha létezését már évezredek óta a szülők, nagyszülők, óvónénik, tanárnénik tartják fent, a varázs még mindig törhetetlen és pontosan ez az, ami miatt mindig is létezni fog. Ha érdekel pontosan ki is volt az a személy, akinek köszönhetjük gyermekkorunk legszebb éveit, akkor tarts velünk és ismerd meg az igazi Mikulást!
A Kis-Ázsiai származású Szent Miklós, Patarában látta meg a napvilágot, Krisztus után 270-ben.
Szent Miklós iskolás évei után a papi lét mellett döntött. Jósága, segítőkészsége az évek során kontinenseket lengett át, imák, fohászok jelentek meg, melyben az ő neve csengett vissza. Püspökké avatása után 52 éven át teljesítette feladatát. Azonban egy ideig kikerült a hivatal bűvköréből, amikor is nagy éhínség idején az egyház vagyonát, értékeit, tartalékait osztotta a szegény emberek között.
A piros ruha és a téli adakozás közötti párhuzamot akkor húzták az emberek, mikor egy szegény család lányait évről évre mentette meg attól, hogy csupán a jólét érdekében házasodjanak olyan helyre, ahol méltatlanul bántak volna velük. Egy esti sétája során lett figyelmes a szomorú eszmecserére, mely az ablakon szűrődött ki. Ekkor lámpa oltás után egy nagy zsák aranyat dobott be az ablakon. Következő évben a második lánynál is megismételte ezt, ekkor már várták és látták is, hogy egy piros ruhás alak tette velük a csodád, mely Szent Miklós püspöki ruhája volt. Harmadik évben zárt ablakok fogadták a hideg miatt, így a kéményen át juttatta be a zsák aranyat, így mentve meg a harmadik lányt is a szörnyű sorstól.
Később egyre több háznál tapasztalták, hogy december elején adománnyal lepi meg őket a kedves, jószívű piros ruhás alak, kinek a jöttét már hónapokkal előtt várták. Hatására a gyerekek jól viselkedtek, kedvesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Leveleket írtak neki. Ekkor született az a hagyomány is, hogy a kandallóba dobják a levelet, úgy vélték így jut el az üzenetük a Mikulás számára, akinek a címét, kilétét senki sem ismerte igazán, talán csak sejtették.
Szent Miklós Krisztus után 343-ban tért végleg nyugovóra, csodálatos életútja során, ám a mai napig létezik, hiszen megszámlálhatatlan hány ember sorsát tette könnyebbé, szebbé és teszi is ezt a mai napig, egészen addig, amíg tovább visszük, tovább viszik hírét és hagyományát a csodatévő, pirospozsgás arcú, nagy szakállú, szeretetteljes Mikulásnak.
(forrás: történelmicikkek)
A Mikulás téma köre mindig is egy nagy csokor kérdést és annál több titokzatosságot ölelt magába. Ki is ő? Honnan származik? Miért teszi, amit tesz és létezik-e egyáltalán? A gyermekeknek örömteli várakozásban, izgatottságban és természetesen finomságokban boldog éveket adományoz már időtlen idők óta. Noha létezését már évezredek óta a szülők, nagyszülők, óvónénik, tanárnénik tartják fent, a varázs még mindig törhetetlen és pontosan ez az, ami miatt mindig is létezni fog. Ha érdekel pontosan ki is volt az a személy, akinek köszönhetjük gyermekkorunk legszebb éveit, akkor tarts velünk és ismerd meg az igazi Mikulást!
A Kis-Ázsiai származású Szent Miklós, Patarában látta meg a napvilágot, Krisztus után 270-ben.
A hatalmas szívű jótevőnek igen hányatott gyermekkora volt. Bár egy tehetős család egyetlen gyermeke volt, sajnos igen hamar árván maradt, ugyanis az akkor pusztító járványnak szülei áldozatul estek. Szent Miklós maga maradt egymagában, szüleitől örökölt hatalmas vagyonával. Ekkor vette magához nagybátyja, akihez odaköltözött a helyi kolostorba. Miklós hamarosan a rend tagjává vált és eldöntötte, hogy életét annak szenteli, hogy másoknak segítsen, különösen a gyermekek és a rászorulók támogatását érezte küldetésének. Vagyonát hamarosan el is osztotta közöttük.
Szent Miklós iskolás évei után a papi lét mellett döntött. Jósága, segítőkészsége az évek során kontinenseket lengett át, imák, fohászok jelentek meg, melyben az ő neve csengett vissza. Püspökké avatása után 52 éven át teljesítette feladatát. Azonban egy ideig kikerült a hivatal bűvköréből, amikor is nagy éhínség idején az egyház vagyonát, értékeit, tartalékait osztotta a szegény emberek között.
A piros ruha és a téli adakozás közötti párhuzamot akkor húzták az emberek, mikor egy szegény család lányait évről évre mentette meg attól, hogy csupán a jólét érdekében házasodjanak olyan helyre, ahol méltatlanul bántak volna velük. Egy esti sétája során lett figyelmes a szomorú eszmecserére, mely az ablakon szűrődött ki. Ekkor lámpa oltás után egy nagy zsák aranyat dobott be az ablakon. Következő évben a második lánynál is megismételte ezt, ekkor már várták és látták is, hogy egy piros ruhás alak tette velük a csodád, mely Szent Miklós püspöki ruhája volt. Harmadik évben zárt ablakok fogadták a hideg miatt, így a kéményen át juttatta be a zsák aranyat, így mentve meg a harmadik lányt is a szörnyű sorstól.
Később egyre több háznál tapasztalták, hogy december elején adománnyal lepi meg őket a kedves, jószívű piros ruhás alak, kinek a jöttét már hónapokkal előtt várták. Hatására a gyerekek jól viselkedtek, kedvesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Leveleket írtak neki. Ekkor született az a hagyomány is, hogy a kandallóba dobják a levelet, úgy vélték így jut el az üzenetük a Mikulás számára, akinek a címét, kilétét senki sem ismerte igazán, talán csak sejtették.
Szent Miklós Krisztus után 343-ban tért végleg nyugovóra, csodálatos életútja során, ám a mai napig létezik, hiszen megszámlálhatatlan hány ember sorsát tette könnyebbé, szebbé és teszi is ezt a mai napig, egészen addig, amíg tovább visszük, tovább viszik hírét és hagyományát a csodatévő, pirospozsgás arcú, nagy szakállú, szeretetteljes Mikulásnak.
(forrás: történelmicikkek)
Hozzászólások