Történetek a kannibalizmusról
A törzsek tagjai között nem egyszer előfordult az egyik legfélelmetesebb dolog, amit az egyik ember elkövethet a másikkal szemben.
Amikor a hírekben arról hallunk, hogy valaki megevett egy másik embert, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy hogyan képes valaki ilyesmire. A kannibalizmus nagyon régóta létezik, az írott történelem pedig több olyan törzsről is megemlékezik, ahol a tagok megették egymást.
Maori: A XVII. századi új-zélandi törzs rendelkezik talán a legvéresebb kannibáltörténettel, ugyanis legalább 70 európai utazót fogyasztottak el a törzsfőnök vérengzésének következtében. A történetből film is készült.
Fore: A Pápua-Új-Guinea területén található törzsnél az volt a szokás, hogy egy családtag halála után az édesanyának kellett feldarabolnia a holttestet, majd ebből fogyasztható ételt kellett készítenie. Először a karokat és a lábakat vágták le, majd ezekről leszelték a húst. Ez után jött a belezés, aminek során eltávolították a belső szerveket.
A kannibalizmus következményeként alakult ki a kuru, ami egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. A kuru első tünetei a fejfájás, végtagfájdalom és reszketés. A betegség lappangási ideje 5-20 év lehet, de a megjelenés után egy éven belül súlyos tüneteket okoz.
Tupí: A XVI. századi törzs Brazíliában élt. Ebben az időszakban nagy törzsi háborúk dúltak. Ennek a része volt, hogy a törzsek megették az ellenséges törzsből elfogott embereket. A Tupí törzs azért ette meg az ellenséget, mert abban hittek, hogy így övék lesz az illető ereje. A Tupík a saját halott rokonaikat is elfogyasztották. Ez a tisztelet jele volt.
Wari’: A Brazília területén élő törzs arról vált híressé, hogy a saját tagjai közül evett meg néhányat. Náluk nem a csata, hanem a temetés része volt a kannibalizmus. Ha az elhunyt közeli családtag volt, akkor 3 napig kint hagyták a holttestet, ami a hatalmas amazoni melegben bomlásnak indult.
Amikor minden rokon megérkezett, akkor eltávolították a holttest belső szerveit, megsütötték a húst, és megették. A közeli rokonok nem falatoztak, de megkérték a többi jelenlévőt, hogy egyenek. Ezzel fejezték ki, hogy gyászolnak.
Dél-karibi indián törzsek: Elsősorban a XV. században volt aktív a törzs, ahonnan a kannibál szó is ered. A törzsekkel Kolumbusz és társai vették fel a kapcsolatot, majd az európaiak megfigyelték, ahogy a törzsek megeszik azokat, akik csatában haltak meg.
Korowai: Nagyjából 3000 tagja volt az Új-Guineában élő törzsnek, amely az utolsó olyan, amelyről tudjuk, hogy kannibálok voltak. A Korowai tagjai azonban csak akkor ettek meg egy másik embert, ha azt hitték, hogy az illető testét egy démon szállta meg.
Ez nagyon ritkán fordult elő, de amikor igen, akkor csak a nemi szerveket, a csontokat, a fogakat és a körmöket hagyták meg az áldozat testéből.
(Forrás: bizzarium.com)
Amikor a hírekben arról hallunk, hogy valaki megevett egy másik embert, akkor elgondolkodhatunk rajta, hogy hogyan képes valaki ilyesmire. A kannibalizmus nagyon régóta létezik, az írott történelem pedig több olyan törzsről is megemlékezik, ahol a tagok megették egymást.Maori: A XVII. századi új-zélandi törzs rendelkezik talán a legvéresebb kannibáltörténettel, ugyanis legalább 70 európai utazót fogyasztottak el a törzsfőnök vérengzésének következtében. A történetből film is készült.
Ennek a címe a Green Inferno.
Fore: A Pápua-Új-Guinea területén található törzsnél az volt a szokás, hogy egy családtag halála után az édesanyának kellett feldarabolnia a holttestet, majd ebből fogyasztható ételt kellett készítenie. Először a karokat és a lábakat vágták le, majd ezekről leszelték a húst. Ez után jött a belezés, aminek során eltávolították a belső szerveket.
A kannibalizmus következményeként alakult ki a kuru, ami egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. A kuru első tünetei a fejfájás, végtagfájdalom és reszketés. A betegség lappangási ideje 5-20 év lehet, de a megjelenés után egy éven belül súlyos tüneteket okoz.
Tupí: A XVI. századi törzs Brazíliában élt. Ebben az időszakban nagy törzsi háborúk dúltak. Ennek a része volt, hogy a törzsek megették az ellenséges törzsből elfogott embereket. A Tupí törzs azért ette meg az ellenséget, mert abban hittek, hogy így övék lesz az illető ereje. A Tupík a saját halott rokonaikat is elfogyasztották. Ez a tisztelet jele volt.
Wari’: A Brazília területén élő törzs arról vált híressé, hogy a saját tagjai közül evett meg néhányat. Náluk nem a csata, hanem a temetés része volt a kannibalizmus. Ha az elhunyt közeli családtag volt, akkor 3 napig kint hagyták a holttestet, ami a hatalmas amazoni melegben bomlásnak indult.Amikor minden rokon megérkezett, akkor eltávolították a holttest belső szerveit, megsütötték a húst, és megették. A közeli rokonok nem falatoztak, de megkérték a többi jelenlévőt, hogy egyenek. Ezzel fejezték ki, hogy gyászolnak.
Dél-karibi indián törzsek: Elsősorban a XV. században volt aktív a törzs, ahonnan a kannibál szó is ered. A törzsekkel Kolumbusz és társai vették fel a kapcsolatot, majd az európaiak megfigyelték, ahogy a törzsek megeszik azokat, akik csatában haltak meg.
Korowai: Nagyjából 3000 tagja volt az Új-Guineában élő törzsnek, amely az utolsó olyan, amelyről tudjuk, hogy kannibálok voltak. A Korowai tagjai azonban csak akkor ettek meg egy másik embert, ha azt hitték, hogy az illető testét egy démon szállta meg.
Ez nagyon ritkán fordult elő, de amikor igen, akkor csak a nemi szerveket, a csontokat, a fogakat és a körmöket hagyták meg az áldozat testéből.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások