A brazil őslakos népek anyagai és építési technikái mint az építészet jövője
“El kell ismernünk a természetet, mint a formák mérhetetlen sokaságát, beleértve minden egyes részünket, akik mindennek a részei vagyunk” – Ailton Krenak, a neves őslakos vezető szavaival élve, az Ideas to Postpone the End of the World (Az ötletek a világvége késleltetésére) című könyvéből.
Az őslakos kultúra egy egészként értelmezi az emberiséget és a környezetet, nem pedig egymástól elkülönülő vagy egymás fölött álló elemekként, mint a mai modern nézetek nagy része. A világegyetem e jellegzetes felfogása révén ezek a népek a terület érzékeny kisajátításához vezetnek, olyan strukturáló hiedelmekkel, amelyek az építészetükben is tükröződnek. Ezzel magát a fenntarthatóság fogalmát is egy magasabb szintre emelik, mivel a természetet nem egy felhasználandó erőforrásnak tekintik, hanem a közösség részeként gondolnak rá.
Az általános kontextust elemezve, az őslakos kultúrát és annak konstruktív modelljeit nem lehet egynemű, általános módon bemutatni, mivel a módszerek aszerint változnak, hogy milyen régióban alkalmazzák (vagy alkalmazták) őket. A területtel való kapcsolat, amelyet maga a hely megértése és tisztelete fűz össze, áthatja az Amerikából származó különböző bennszülött kultúrákat, és ez az egyik nagy őslakos episztemológia, amely alkalmas a kortárs építészeti termelés újragondolására. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások