A csendes terek építészete: a Davidov Architects otthona a Mornington-félszigeten
A Melbourne közelében található Mornington-félszigeten álló LPS Residence, amelyet a Davidov Architects tervezett, egy olyan építészeti alapelvre épül, amely az egész projekt léptékét, formáját és működését meghatározza: a hiányra, vagyis a tudatosan kialakított üres terek szerepére. Ezek a köztes zónák első pillantásra szinte láthatatlanok, mégis alapvetően formálják a ház térélményét és használatát.
A családi ház három különálló épülettömegből áll: a hálószobákat tartalmazó szárnyból, a nappali és az étkező egységéből, valamint az ezeket összekötő bejárati udvarból. Ez a központi kültéri tér nem csupán átmeneti zóna, hanem a ház működésének szervező eleme is: irányítja a mozgást, kapcsolatot teremt az egyes funkciók között, miközben kiegyensúlyozott távolságot tart az épületrészek között.
A pavilonszerű elrendezés a hagyományos vidéki építészet logikáját idézi, ahol az egyes funkciók elkülönülnek, mégis szoros kapcsolatban maradnak egymással. A tervezésben fontos szerepet kapott az éghajlathoz való alkalmazkodás és a köztes terek használata. Az épületegyüttest egységes formai elemként kötik össze az egyirányba lejtő félnyeregtetők, amelyek változó belmagasságú, karakteres belső tereket hoznak létre.
A ház belső atmoszféráját elsősorban a tetők vonalvezetése, a fények és az anyagok kapcsolata határozza meg. A kevés számú, mélyen visszahúzott nyílászáró nem teljesen nyitja meg a tereket a külvilág felé, hanem gondosan komponált keretként működik, szelektív kapcsolatot teremtve a környező tájjal. Olvass tovább. Kattints ide!
A családi ház három különálló épülettömegből áll: a hálószobákat tartalmazó szárnyból, a nappali és az étkező egységéből, valamint az ezeket összekötő bejárati udvarból. Ez a központi kültéri tér nem csupán átmeneti zóna, hanem a ház működésének szervező eleme is: irányítja a mozgást, kapcsolatot teremt az egyes funkciók között, miközben kiegyensúlyozott távolságot tart az épületrészek között.
A pavilonszerű elrendezés a hagyományos vidéki építészet logikáját idézi, ahol az egyes funkciók elkülönülnek, mégis szoros kapcsolatban maradnak egymással. A tervezésben fontos szerepet kapott az éghajlathoz való alkalmazkodás és a köztes terek használata. Az épületegyüttest egységes formai elemként kötik össze az egyirányba lejtő félnyeregtetők, amelyek változó belmagasságú, karakteres belső tereket hoznak létre.
A ház belső atmoszféráját elsősorban a tetők vonalvezetése, a fények és az anyagok kapcsolata határozza meg. A kevés számú, mélyen visszahúzott nyílászáró nem teljesen nyitja meg a tereket a külvilág felé, hanem gondosan komponált keretként működik, szelektív kapcsolatot teremtve a környező tájjal. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások