A Cyro Arquitetura a fehér zaj inspirálta, visszafogott lakóteret tervezett São Paulóban
A São Pauló-i Cyro Arquitetura a Casacor 2026 kiállítására tervezett Ruído Branco, azaz „Fehér zaj” című stúdiólakásban az építészet egyik legnehezebben megfogható minőségét, a nyugalmat állította középpontba. Az 50 négyzetméteres, ideiglenes installáció egy meglévő történeti épületben, a Parque da Água Branca területén kapott helyet.
A koncepció a fehér zaj metaforáján keresztül a külső ingerek kiszűrését és a belső figyelem megteremtését fogalmazza meg. Az építészet itt nem újabb vizuális ingereket halmoz, hanem éppen ellenkezőleg: fokozatosan eltávolítja a felesleges rétegeket.
A projekt egyik legfontosabb építészeti értéke a meglévő adottságok megtartása és újraértelmezése. Az épület eredeti peroba fa parkettáját restaurálták, miközben a meglévő szerkezeti rendszer határozta meg az új térszervezést is. A nappali, étkező, konyha és hálótér egymásba kapcsolódó, mégis jól elkülönülő zónákból áll, amelyeket egyedi bourbon diófa tárolórendszer választ el. A beépített elemek egyszerre szolgálnak térelválasztóként, tárolóként és építészeti részletként, így a különböző funkciókhoz nem kellett további bútorokkal túlterhelni a mindössze 50 négyzetméteres teret.
Az anyaghasználat tudatosan korlátozott, ugyanakkor érzéki és karakteres. A restaurált fa, a diófa, a rozsdamentes acél, a fehér fal- és mennyezetfelületek, valamint a karamellszínű textilfelületek egymásra épülő, természetes palettát alkotnak. A brazil modernizmus öröksége egy egyedi kerámiacsempe-falképben is megjelenik, amelyet Rômulo Lass készített. A kortárs beavatkozás így egyszerre őrzi meg a meglévő épület értékeit és egészíti ki azokat új, kézműves részletekkel. A fenntarthatóság ebben az esetben nem látványos technológiai gesztusokban, hanem a meglévő épület megtartásában, restaurálásában, a beépített elemek multifunkcionális használatában és az anyagok tudatos redukciójában jelenik meg. Olvass tovább. Kattints ide!
A koncepció a fehér zaj metaforáján keresztül a külső ingerek kiszűrését és a belső figyelem megteremtését fogalmazza meg. Az építészet itt nem újabb vizuális ingereket halmoz, hanem éppen ellenkezőleg: fokozatosan eltávolítja a felesleges rétegeket.
A projekt egyik legfontosabb építészeti értéke a meglévő adottságok megtartása és újraértelmezése. Az épület eredeti peroba fa parkettáját restaurálták, miközben a meglévő szerkezeti rendszer határozta meg az új térszervezést is. A nappali, étkező, konyha és hálótér egymásba kapcsolódó, mégis jól elkülönülő zónákból áll, amelyeket egyedi bourbon diófa tárolórendszer választ el. A beépített elemek egyszerre szolgálnak térelválasztóként, tárolóként és építészeti részletként, így a különböző funkciókhoz nem kellett további bútorokkal túlterhelni a mindössze 50 négyzetméteres teret.
Az anyaghasználat tudatosan korlátozott, ugyanakkor érzéki és karakteres. A restaurált fa, a diófa, a rozsdamentes acél, a fehér fal- és mennyezetfelületek, valamint a karamellszínű textilfelületek egymásra épülő, természetes palettát alkotnak. A brazil modernizmus öröksége egy egyedi kerámiacsempe-falképben is megjelenik, amelyet Rômulo Lass készített. A kortárs beavatkozás így egyszerre őrzi meg a meglévő épület értékeit és egészíti ki azokat új, kézműves részletekkel. A fenntarthatóság ebben az esetben nem látványos technológiai gesztusokban, hanem a meglévő épület megtartásában, restaurálásában, a beépített elemek multifunkcionális használatában és az anyagok tudatos redukciójában jelenik meg. Olvass tovább. Kattints ide!
Hozzászólások