A művészet és az építészet találkozása: kreatív rezidenciát tervezett a GO’C Orcas Islandre
Az amerikai Csendes-óceáni Északnyugat természeti környezetébe illeszkedő, karakteres művészeti központot hozott létre a seattle-i GO’C az Orcas Islanden. Az Iolair művészeti alapítvány számára tervezett, 149 négyzetméteres épület egyszerre galéria, műterem és rezidencia, így a művészek számára nemcsak bemutatkozási lehetőséget, hanem huzamosabb alkotói jelenlétet is biztosít.
Az épület kompakt tömegét egy L alakú alaprajz szervezi, amely egy védett belső udvart ölel körül. A külső megjelenés meghatározó eleme az ébenfeketére pácolt cédrusburkolat, amely természetes, időtálló anyagként kapcsolja az épületet a sziget erdős környezetéhez. A szoborszerű tetőforma a belső funkciók változását követi: a nyilvános galériától fokozatosan vezet át a privát művészeti rezidencia felé. Az építészek szándéka szerint az épület kívülről egyetlen, kifaragott tömegként érzékelhető, amelynek formáját belülről a használat alakítja.
A természetes fény és a helyi művészet szintén központi szerepet kap. Az épület északi oldalán elhelyezett kör alakú nyílás mélyen bevezeti a napfényt a galériába, miközben az „eagle's eye”, vagyis a sas szeme motívum az Iolair névre is utal. A belső udvar kiállítások, installációk és találkozások helyszíne, míg a helyi művészek által készített alkotásoK, köztük egy nagyméretű kőszobor és egy egyedi horganyzott acélkapu az épület szerves részévé válnak. A művészet itt nem utólagos dekoráció, hanem az építészeti tér egyik alapvető rétege.
A GO’C projektje egy új művészeti közösség építészeti keretét teremti meg egy elszigetelt, természeti adottságokkal rendelkező helyszínen. A természetes cédrus, a kompakt épülettömeg, a belső udvar és a helyi alkotók munkáinak integrálása olyan visszafogott, mégis karakteres környezetet hoz létre, amely egyszerre szolgálja az alkotást, a bemutatást és a közösségi életet. Olvass tovább! Kattints ide!
A projekt egy korábbi almaültetvény területén valósult meg, és tudatosan kapcsolja össze a helyi tájat, kézművességet és kortárs művészetet.
Az épület kompakt tömegét egy L alakú alaprajz szervezi, amely egy védett belső udvart ölel körül. A külső megjelenés meghatározó eleme az ébenfeketére pácolt cédrusburkolat, amely természetes, időtálló anyagként kapcsolja az épületet a sziget erdős környezetéhez. A szoborszerű tetőforma a belső funkciók változását követi: a nyilvános galériától fokozatosan vezet át a privát művészeti rezidencia felé. Az építészek szándéka szerint az épület kívülről egyetlen, kifaragott tömegként érzékelhető, amelynek formáját belülről a használat alakítja.
A természetes fény és a helyi művészet szintén központi szerepet kap. Az épület északi oldalán elhelyezett kör alakú nyílás mélyen bevezeti a napfényt a galériába, miközben az „eagle's eye”, vagyis a sas szeme motívum az Iolair névre is utal. A belső udvar kiállítások, installációk és találkozások helyszíne, míg a helyi művészek által készített alkotásoK, köztük egy nagyméretű kőszobor és egy egyedi horganyzott acélkapu az épület szerves részévé válnak. A művészet itt nem utólagos dekoráció, hanem az építészeti tér egyik alapvető rétege.
A GO’C projektje egy új művészeti közösség építészeti keretét teremti meg egy elszigetelt, természeti adottságokkal rendelkező helyszínen. A természetes cédrus, a kompakt épülettömeg, a belső udvar és a helyi alkotók munkáinak integrálása olyan visszafogott, mégis karakteres környezetet hoz létre, amely egyszerre szolgálja az alkotást, a bemutatást és a közösségi életet. Olvass tovább! Kattints ide!
Hozzászólások