Elkészült Richard Rogers tervező utolsó munkája
Az elismert Rogers Stirk Harbour + Partners (RSHP) építészeti cég átadta Richard Rogers utolsó munkáját, amely már azelőtt megkezdődött, hogy a tervező bejelentette nyugdíjba vonulását 2020 júniusában. A projekt Franciaországban, a Château La Coste 500 hektáros területén épült, amely egy kiemelkedő természeti szépségű terület és nemzetközileg is híres művészeti és építészeti célpont.
2011-ben Richard Rogers meghívást kapott a Château La Coste vezetőségétől, hogy válasszon egy olyan helyet a területen, amely közvetlenül “szól hozzá”, és megadja az ihletet egy galériaépület megalkotásához. A terület több építészeti és művészeti létesítménynek ad otthont, olyan neves építészektől, mint Renzo Piano, Tadao Ando és Jean Nouvel. A Richard Rogers által kiválasztott terület meglehetősen távoli és szokatlan, ahol egyedi tervezésre és gyártásra volt szükség. A Château La Coste egy szőlőskertjének végében található völgy fölé épült lenyűgöző szerkezet egy rajzgalériának ad otthont. A 120 négyzetméter alapterületű szerkezet egy domboldalról a nyúlik a történelmileg jelentős táj fölé, kilátással a La Quille ősi romjára és a Luberon Nemzeti Parkra.
Az épületet úgy tervezték, hogy a a lehető legkisebb behatással legyen a természetre és annak ökológiájára, így az épületet 27 méter hosszan nyúlik a fákkal benőtt völgy felett, 18 méter magasan, végében egy terasszal. A könnyűszerkezetes galéria szatén acélba van burkolva, ami lágyan tükrözi a környező tájat. Az épület fizikai kialakítása és a régió szeizmikus mozgása miatt az épületnek kialakításának és anyagainak rugalmasnak kellett lenniük. A levegőben "lebegő" épület csak a bejáratánál érinti a talajt. Ezen a részen a szerkezet föld alatti, robusztus mérnöki elemekkel van rögzítve. Ipari jellegű, de elegáns részletekkel az épület maga is egy szobor a tájban. Kattints ide a folytatásért!
2011-ben Richard Rogers meghívást kapott a Château La Coste vezetőségétől, hogy válasszon egy olyan helyet a területen, amely közvetlenül “szól hozzá”, és megadja az ihletet egy galériaépület megalkotásához.
Az épületet úgy tervezték, hogy a a lehető legkisebb behatással legyen a természetre és annak ökológiájára, így az épületet 27 méter hosszan nyúlik a fákkal benőtt völgy felett, 18 méter magasan, végében egy terasszal. A könnyűszerkezetes galéria szatén acélba van burkolva, ami lágyan tükrözi a környező tájat. Az épület fizikai kialakítása és a régió szeizmikus mozgása miatt az épületnek kialakításának és anyagainak rugalmasnak kellett lenniük. A levegőben "lebegő" épület csak a bejáratánál érinti a talajt. Ezen a részen a szerkezet föld alatti, robusztus mérnöki elemekkel van rögzítve. Ipari jellegű, de elegáns részletekkel az épület maga is egy szobor a tájban. Kattints ide a folytatásért!
Hozzászólások