Ipari stílusban épült meg a Brazil lakókomplexum
Az António Costa Lima Arquitectos háromlakásos lisszaboni épületegyüttese a terület ipari múltját egy meglévő raktárhomlokzat megőrzésével és kortárs tégla-acél szerkezeti rendszerrel értelmezi újra. A Tejo közelében álló Praia do Bom Sucesso északi oldalán a történeti homlokzat zárt, tömör karaktere marad meghatározó, miközben az új épületszerkezet délen nagyméretű üvegfelületekkel, teraszokkal és látható acélvázzal nyílik meg.
A mély telek beépítési adottságaira reagálva a stúdió két hosszanti, nyeregtetős tömegre bontotta az épületet, amelyek között három belső udvar jött létre. Mindhárom udvar egy-egy lakóegységhez tartozik, és egyszerre működik privát külső térként, közlekedési zónaként és természetes bevilágítást biztosító elemként. Az üvegezett felületekkel és perforált téglafalakkal határolt udvarok, valamint az emeleti fénykutak lehetővé teszik, hogy a jelentős épületmélység ellenére természetes fény jusson az alaprajz középső részeibe is.
A lakások funkcionális szervezése az északi és déli homlokzat eltérő karakterét követi. A földszinti hálószobák a zártabb északi oldalra kerültek, míg az emeleten a nappali, étkező és konyha az üvegezett fényudvar körül szerveződik. Délen a közösségi helyiségek teljes magasságú üvegezéssel kapcsolódnak a fém lamellákkal árnyékolt teraszokhoz. A patinázott acéllépcsők és perforált téglafalakkal kísért közlekedők tovább erősítik az épület ipari szerkezeti karakterét.
Az anyaghasználatban a szerkezetek eltakarása helyett azok közvetlen megmutatása dominál. A látszó téglafalak és barna acélváz mellett fa padlóburkolatok és fehér falsíkok jelennek meg, egyes válaszfalak pedig a mennyezet alatt véget érnek, hogy a felső bevilágítókon érkező fény továbbterjedhessen a belső terek között. Olvass tovább! Kattints ide!
A két oldal közötti különbség tudatosan teszi olvashatóvá az épület történeti és kortárs rétegeit.
A mély telek beépítési adottságaira reagálva a stúdió két hosszanti, nyeregtetős tömegre bontotta az épületet, amelyek között három belső udvar jött létre. Mindhárom udvar egy-egy lakóegységhez tartozik, és egyszerre működik privát külső térként, közlekedési zónaként és természetes bevilágítást biztosító elemként. Az üvegezett felületekkel és perforált téglafalakkal határolt udvarok, valamint az emeleti fénykutak lehetővé teszik, hogy a jelentős épületmélység ellenére természetes fény jusson az alaprajz középső részeibe is.
A lakások funkcionális szervezése az északi és déli homlokzat eltérő karakterét követi. A földszinti hálószobák a zártabb északi oldalra kerültek, míg az emeleten a nappali, étkező és konyha az üvegezett fényudvar körül szerveződik. Délen a közösségi helyiségek teljes magasságú üvegezéssel kapcsolódnak a fém lamellákkal árnyékolt teraszokhoz. A patinázott acéllépcsők és perforált téglafalakkal kísért közlekedők tovább erősítik az épület ipari szerkezeti karakterét.
Az anyaghasználatban a szerkezetek eltakarása helyett azok közvetlen megmutatása dominál. A látszó téglafalak és barna acélváz mellett fa padlóburkolatok és fehér falsíkok jelennek meg, egyes válaszfalak pedig a mennyezet alatt véget érnek, hogy a felső bevilágítókon érkező fény továbbterjedhessen a belső terek között. Olvass tovább! Kattints ide!
Hozzászólások