Kortárs bővítéssel született újjá egy viktoriánus sorház Melbourne-ben
Melbourne történelmi Carlton városrészében alakította át egy viktoriánus kori sorházat az ausztrál MRTN Architects. A Laneway House névre keresztelt projekt során az eredeti épületet vörös téglából, fémből és fából kialakított új épülettömegekkel bővítették, amelyek a környék jellegzetes sikátorainak eklektikus építészeti világára reflektálnak.
Az új épületegyüttes anyaghasználata és tömegformálása tudatosan kapcsolódik a környezethez. A vörös téglaburkolatú alsó szintet lekerekített sarkok, sötétvörös állókorcos fémhomlokzat és függőleges faburkolatok egészítik ki. A magasabb utcafronti tömeg fokozatosan alacsonyabbá válik az eredeti ház felé haladva, amelyet egy keskeny, galériakonyhaként kialakított összekötő szárny kapcsol össze.
A belső terek központi eleme a kertre nyíló egyszintes nappali és konyha. A téglaburkolatú konyhát két markáns betonpillér keretezi, míg az épületrész két szárnya körülöleli a zöld belső udvart. A teljes magasságú toló üvegajtók szoros kapcsolatot teremtenek a kerttel, amelyet egy hosszú, ülőhelyként is használható fa ablakpárkány kísér végig. Az emeleti szinten saját fürdőszobás hálószoba és dolgozószoba kapott helyet, amelyek bőséges természetes fényt és kilátást biztosítanak a környező sikátorokra. Míg a földszinten a látszóbeton, a tégla, a fa és a kőburkolatok robusztus, időtálló karaktert teremtenek, addig a felső szintet fehér falak és világos fa bútorok teszik könnyedebbé és világosabbá. Olvass tovább! Kattints ide!
A tervezés fontos szempontja volt a jövőbeni rugalmasság is: a kert végében kialakított kétszintes épületrész önálló bejáratot és garázst kapott, így később külön lakóegységként is használható.
Az új épületegyüttes anyaghasználata és tömegformálása tudatosan kapcsolódik a környezethez. A vörös téglaburkolatú alsó szintet lekerekített sarkok, sötétvörös állókorcos fémhomlokzat és függőleges faburkolatok egészítik ki. A magasabb utcafronti tömeg fokozatosan alacsonyabbá válik az eredeti ház felé haladva, amelyet egy keskeny, galériakonyhaként kialakított összekötő szárny kapcsol össze.
A belső terek központi eleme a kertre nyíló egyszintes nappali és konyha. A téglaburkolatú konyhát két markáns betonpillér keretezi, míg az épületrész két szárnya körülöleli a zöld belső udvart. A teljes magasságú toló üvegajtók szoros kapcsolatot teremtenek a kerttel, amelyet egy hosszú, ülőhelyként is használható fa ablakpárkány kísér végig. Az emeleti szinten saját fürdőszobás hálószoba és dolgozószoba kapott helyet, amelyek bőséges természetes fényt és kilátást biztosítanak a környező sikátorokra. Míg a földszinten a látszóbeton, a tégla, a fa és a kőburkolatok robusztus, időtálló karaktert teremtenek, addig a felső szintet fehér falak és világos fa bútorok teszik könnyedebbé és világosabbá. Olvass tovább! Kattints ide!
Hozzászólások