Monolitikus épületsorozatként lépcsőzik végig az északír villa a meredek telken
A McGonigle McGrath hat önálló épülettömegre bontotta az észak-írországi County Down meredek folyóparti telkére tervezett Tollymore családi házat. Ahelyett, hogy egyetlen nagy épülettel egyenlítette volna ki a jelentős szintkülönbséget, az iroda téglalap alaprajzú blokkok sorozatával követi a lejtőt. Az egyes egységek lépcsőzetes, deszkazsaluzatú beton lábazatokra kerültek, miközben tetősíkjaik azonos magasságban maradnak.
A ház tagolása a megrendelők azon igényéből indult ki, hogy az otthon kisebb, önálló egységekből álljon, és a mindennapi használat során folyamatos kapcsolatot teremtsen a környező természettel. A hat blokkból kettő a közösségi tereket, három a hálófunkciókat fogadja be, a hatodik pedig rugalmasan használható. Az egységeket udvarok, nyitott járdák és fedett átjárók választják el egymástól, így a hálószobák és a nappali terek közötti mozgás rövid időre a szabadba vezeti a lakókat. A koncepció a közeli folyóban álló sziklák és a közöttük áramló víz viszonyát fordítja át építészeti rendszerré.
A sziklaszerű karaktert az anyaghasználat is erősíti. A monolitikus blokkokat szürke tégla, a tetőket gránitkavics fedi, alattuk pedig nyers, deszkazsaluzatú beton jelenik meg. Ezzel szemben a belső terekben keményfa nyílászárók és beépített elemek, látható fagerendák, terrazzo és meszelt vakolat teremtenek melegebb atmoszférát. A nagy nyílások nemcsak a folyóra és a hegyvidéki tájra irányítják a tekintetet, hanem az egymástól elválasztott épületrészek között is vizuális kapcsolatokat hoznak létre. Olvass tovább! Kattints ide!
Emiatt a terep lefelé haladva a tömegek magassága és léptéke is változik.
A ház tagolása a megrendelők azon igényéből indult ki, hogy az otthon kisebb, önálló egységekből álljon, és a mindennapi használat során folyamatos kapcsolatot teremtsen a környező természettel. A hat blokkból kettő a közösségi tereket, három a hálófunkciókat fogadja be, a hatodik pedig rugalmasan használható. Az egységeket udvarok, nyitott járdák és fedett átjárók választják el egymástól, így a hálószobák és a nappali terek közötti mozgás rövid időre a szabadba vezeti a lakókat. A koncepció a közeli folyóban álló sziklák és a közöttük áramló víz viszonyát fordítja át építészeti rendszerré.
A sziklaszerű karaktert az anyaghasználat is erősíti. A monolitikus blokkokat szürke tégla, a tetőket gránitkavics fedi, alattuk pedig nyers, deszkazsaluzatú beton jelenik meg. Ezzel szemben a belső terekben keményfa nyílászárók és beépített elemek, látható fagerendák, terrazzo és meszelt vakolat teremtenek melegebb atmoszférát. A nagy nyílások nemcsak a folyóra és a hegyvidéki tájra irányítják a tekintetet, hanem az egymástól elválasztott épületrészek között is vizuális kapcsolatokat hoznak létre. Olvass tovább! Kattints ide!
Hozzászólások