A Bermuda-háromszög nyelte el Atlantiszt?

Elképesztő teóriák az utópisztikus helyről, amellyel kapcsolatban az sem biztos, hogy valaha létezett. Az ősi tudás fenséges hazájának tartották Atlantiszt, azt az utópisztikus helyet, amely a mai napig izgatja a tudósok és az ezoterikus fantáziáját. Az eltűnt kolóniáról csak azt tudjuk biztosan, hogy először Platón tett róla említést, ám az már rejtély, hogy az ókori filozófus csak kitalálta Atlantiszt, vagy az tényleg létezett.

Az ókori világ állítólagos legnagyobb tengeri hatalmáról számtalan elmélet látott már napvilágot, de a következő hat teória annyira elvadult, hogy attól még a hajunk is az égnek áll.

Elnyelte a Bermuda-háromszög: Charles Berlitz, a híres nyelvész és paranormális jelenség kutató az 1970-es években állt elő azzal, hogy Atlantisz létezett, méghozzá a Bahamák környékén, ám valahogy a Bermuda-háromszög eltüntette ugyanúgy, ahogy a hajókat és a repülőket szokta.

Akik elhiszik Berlitz elméletét, azok számára bizonyítékként szolgál az, hogy a Miamitól 80 kilométerre található Bimini-szigetek, és Észak-Bimini közelében, a víz alatt hatalmas falmaradványokra, márványoszlopokra és kőlépcsőkre hasonlító sziklaformációkat találtak.

Néhány természettudós szerint ezek csak természetes part közeli kövek, de a hívőket nem érdekli a tudományos magyarázat, mert ők kitartanak amellett, hogy a terület több, mint 10 ezer évvel ezelőtt a vízfelszín felett volt.

Egy görög sziget: Ha már Platón említette meg először, akkor elég kézenfekvő, hogy Atlantisz egy görög sziget lehetett a minószi kultúra idejéből. Az elmélet szerint nagyjából a mai Szantorini és Kréta között terülhetett el, de egy természeti katasztrófa elpusztította.

Ezt igazolhatja az időszámításunk előtt 1630 és 1550 között bekövetkezett thérai (Szantorini) vulkánkitörés, aminek következményeként 10 millió tonna kő, gáz és hamu került a levegőbe. A Földközi-tengeren ekkor olyan szökőár keletkezett, ami még a Théra szigettől ezer kilométerre fekvő partokat is elárasztotta.

A vulkánkitörés és a cunami érinthette a minószi civilizációt, és nem kizárt, hogy valójában ez a katasztrófa keltette életre Atlantisz legendáját. K. T. Frost ír kutató egyébként 1909-ben azt találta ki, hogy a mai Kréta valójában Atlantisz megmenekült része.

Csak Platón kitalációja: Képzeljük el, hogy több ezer év múlva valaki megtalálja az egyik mai regényt, amiben egy írói fantázia által született helyszín szerepel, majd ennek nyomán milliók kezdik keresni azt a helyet, ami soha nem létezett.

Akár erről is lehet szó Atlantisz esetében, hiszen Platón először a Timaiosz és Kritiász című írásaiban említette az utópisztikus civilizációt, aminek az elnevezése az ott uralkodó Atlasz királyra utal. Platón szerint Atlantisz egy földrésznyi nagyságú ország, ami körülbelül kilencezer évvel Platón születése előtt létezett.

Az elképzelés szerint Atlantisz rendkívül gazdag, békés és háborítatlan terület volt, amiről Platón először a nagyapjától hallott, aki Szolón elbeszéléseiből ismerte. A legenda szerint Poszeidón, a tenger ókori görög istene birtokolta az országot, ahol azokat a gyerekeit helyezte el, akiket egy halandó nő, Kleitho szült neki. Az öt félisten egy-egy részt kapott a szigetből. Atlasz, az elsőszülött szerezte a legnagyobbat és a legfontosabbat.

Sok kutató, régész és történész arra jutott, hogy Atlantisz csak Platón képzeletének a szüleménye, és azt a célt szolgálta, hogy egyfajta erkölcsi lecke legyen arról, hogy az istenek milyen komolyan büntetik az önhittséget.

Ezt az elképzelést erősíti az, hogy Platónon kívül senki se írt, vagy tett értékes utalást Atlantiszról, annak ellenére, hogy egyáltalán nem lehet kevésnek nevezni azt a rengeteg dokumentumot, ami az ókori Hellászból fennmaradt. Sziget az Atlanti-óceán közepén: Atlantisz létezése először a XIX. században épült be a köztudatba, ugyanis az emberek ekkor kezdtek el hinni abban, hogy Platón meseországa nem csak kitaláció. Ignatius L. Donnelly az 1882-ben megjelent Atlantisz, az özönvíz előtti világ című könyvében fejtette ki azt a véleményét, hogy nem lehet, hogy Platón fejéből csak úgy kipattant Atlantisz ókor fejlettsége, mezőgazdasága és kohászata.

Az amerikai író szerint léteznie kellett egy Platónt megelőző civilizációnak, amelynek ismeretéből ihletet merített. Donnelly szerint Atlantisz volt a világ első civilizációja, amelynek lakói elmenekültek vagy elköltöztek, és így hozták létre a többi ókori kultúrát. Ez alapján az egyiptomi volt Atlantisz első gyarmata.

Az író még azt is állította, hogy a sziget az Atlanti-óceánon volt, ám csak addig, amíg a vándorló óceáni víztömeg el nem árasztotta. Donnelly szerint Platón pontosan leírta, hogy hol található Atlantisz: Herkules oszlopain túl (ez a Gibraltári-szoros lehet) nagyjából hatezer stadionnyi távolságra Egyiptomtól (körülbelül 1500 kilométerre). Az ókori filozófus persze tévedhetett, mert Gibraltár és Kairó légvonalbeli távolsága eleve eléri a 3500 kilométert.

A Fekete-tenger titka: Ez a teória arról szól, hogy Atlantisz soha nem létezett, de legalább a legendát egy tényleges történelmi esemény ihlette, ugyanis időszámításunk előtt 5600-ban a Földközi-tenger vízszintje megemelkedett.

A víz áttörte Dardanellákat, majd a Boszporuszt, és egy óriási árhullámot okozott a mai Fekete-tenger medencéjében. Ebben az időben a Fekete-tenger még édesvizű tó volt, a területe pedig jóval kisebb volt a mainál.

A sós vizű árhullám végigsepert a tó partján kiépült és virágzó városokon. Az egykori mesés tópartokat több tíz méter mély tenger árasztotta el. A ma ismert Fekete-tenger valószínűleg kevesebb, mint egy év alatt érte el a most ismert méretét.

A szerencsétlenül járt tóparti városok lakói elmenekültek, és szétszóródtak a világon, ahol elmesélték az özönvíz történetét. Néhány kutató szerint ebből táplálkozott Platón története, de a francia George Cuvier szerint Atlantisz eleve a mai Fekete-tenger északi részén terülhetett el. Nem más, mint maga az Antarktisz: Charles Hapgood az 1958-ban megjelent könyvében rukkolt elő azzal az elmélettel, amely szerint Atlantisz valójában az Antarktisz. Hapgood egészen pontosan úgy gondolta, hogy 12 ezer évvel ezelőtt a Föld kérge nagy mértékben elmozdult, aminek következményeként a kontinens, ami addig nagyjából a mai Brazília környékén lehetett, annyira elvándorolt, hogy az Antarktiszon kötött ki, tehát a mai jégvilágon.

Ezt követően a Föld kontinentális lemezei szétcsúsztak, ami miatt az egykori fejlett civilizáció egyik pillanatról a másikra, a jégbirodalmává változott. A csattanó az, hogy Hapgood elképzelése akkor született, amikor a geológusok még ki sem dolgozták a lemeztektonika teóriáját.

A slusszpoén az, hogy az Antarktiszon különösen magas vastartalmú alakzatokat találtak a kutatók, ez pedig Platón állítását bizonyítja, hiszen ő úgy gondolta, hogy Atlantisz falaiban fém is volt.

(Forrás: noiportal.hu)