A nagybátyja reinkarnációjának tartotta magát Charles Porter

Megdöbbentő reinkarnációs esetek.Élnek köztünk emberek, akik megdöbbentő részletességgel mesélnek az előző életükről, ami már önmagában is különös, ám az még furcsább, amikor az elmondottakat sikerül bizonyítékokkal alátámasztani. Íme néhány a legsokkolóbb reinkarnációs esetek közül!

Charles Porter: Kiskorában állt elő azzal a kijelentéssel Charles Porter, hogy ő az anyja fivérének reinkarnációja. A nagybácsival egy lándzsaszúrás végzett a tlingit indiánok egyik törzsi összecsapásában. Az 1907-ben született Porter pontosan meghatározta, hogy melyik indián férfi oltotta ki a nagybácsi életét. Porter állításának ellenőrizésekor megtalálták a férfi nevét a törzs feljegyzéseiben.

Emellett a kisfiú tisztában volt a nagybátyja életének minden apró részletévelt, ráadásul a teste jobboldalán, a mája környékén volt egy 3 centi hosszú, 1 centi széles anyajegy, ami azért érdekes, mert az anyajegy pontosan megfelelt a tlinglit lándzsa által okozott szúrás méreteinek.

Gnanatilleka: 1956. február 14-én, Közép-Ceylonban, Hedunawewa közelében jött a világra Gnanatilleka, aki 2 évesen arról kezdett beszélni, hogy a szülei, a két fivére és a nővére máshol élnek, de azt egy ideig nem mondta meg, hogy pontosan hol.

Ez akkor változott meg, amikor meghallotta, hogy a náluk tartózkodó vendégek jártak a 24 kilométerre található Talawakeke városban. A település nevét hallva Gnanatilleka kijelentette, hogy ott laknak a szülei és a testvérei.

Amikor Gnanatilleka történetéről két buddhista szerzetes is tudomást szerzett, akkor ők elmentek a városba, ahol megtalálták azt a családot, amelyről a kislány pontos leírást adott. Kiderült, hogy a család 1954. november 9-én elvesztette az akkor 13 éves és 9 hónapos, Tillekeratne nevű gyermeküket.

Nem sokkal később Gnanatilleka is ellátogatott a városba, ahol több házat és utcát is felismert, majd a kísérőit elvezette pontosan ahhoz a telekhez, ahol Tillekeratne családjának korábbi háza állt. Gnanatilleka felismerte a családtagokat, valamint olyan történeteket mesélt, amelyeket kizárólag Tillekeratne tudhatott.

Mesélt például arról, hogy 1954-ben látta Erzsébet királynő vonatát áthaladni a városon. Gnanatilleka csak 7-8 éves koráig emlékezett a Tillekeratne életére, amit aztán apránként teljesen elfelejtett.

Marta Lorenz: 1890-ben, egy földbirtokos apa gyermekeként jött a világra Maria de Oliveiro, aki a családi farmon nőtt fel. A nő imádta a vidéki életet, de akkor depresszióba esett, amikor az apja két udvarlóját is elkergette.

Az összetört szívű Maria gyakran felkereste a 20 kilométerre fekvő Dom Feliciano faluban élő barátnőjét, Ida Lorenzt, akinek arról beszélt, hogy annyira szomorú, hogy a legszívesebben megbetegedne és meghalna.

Lorenz próbálta lebeszélni a barátnőjét az őrült tervről, de az nem hallgatott rá, és még a legnagyobb hidegben is vékony öltözékben járt, valamint felhevült testtel jeges vizet ivott, hátha sikerül megbetegednie.

A próbálkozása végül sikerrel zárult, ugyanis 1917-ben, 28 évesen tuberkulózisban meghalt. A haldokló Maria megígérte a barátnőjének, hogy vissza fog térni hozzá, amire úgy fog rájönni, hogy mesélni fog neki a korábbi életéről.

1918. augusztus 14-én Lorenz világra hozta a második kislányát, Martát, aki 3 éves korában egy nap megkérte a nővérét, Lolát, hogy vigye a hátán, mert elfáradt. Lola azonban közölte, hogy nem cipeli, mivel a húgának van saját lába, amint tud járni.

Marta ekkor hangosan a nővére fejére olvasta, hogy: „Bezzeg, amikor én voltam nagy, és te kicsi, akkor sokat vittelek az ölemben!”

Erre Lola döbbenten visszakérdezett, hogy mégis mikor lett volna nagyobb nála, mire Marta azt válaszolta, hogy: „Amikor még messze éltem apával, sok állat – ökrök, tehenek voltak ott!”.

Miután Lola elmondta az édesapjának, hogy mit hallott a húgától, akkor a férfi közölte Martával, hogy soha nem éltek azon a farmon, amiről beszél. Marta azonban kijelentette, hogy ez még akkor történt, amikor mások voltak a szülei és Mariának hívták.Imad Elawar: Az 1958. december 21-én született, libanoni Korayelben Imad, 2 éves korában kijelentette, hogy Mahmoud Bouhamzy reinkarnációja. A kisgyerek elmondta, hogy Bouhamzy a Khirby faluban élt, és halálra gázolták. Az is gyakran előfordult, hogy Imad futás közben azt kiabálta, hogy nagyon boldog, amiért tud járni.

Imad állításainak vizsgálata során kiderült, hogy azon nem Mahmoudra vonatkoznak, hanem az ugyanabban a házban élő Ibrahim Bouhamzyra. Imad 6 éves korában eljutott az általa említett faluba, ahol felismerte az 1949-ben meghalt Bouhamzyra összes rokonát, valamint a házban található tárgyakat, és sokat mesélt a férfi életéről.

Mivel kiderült, hogy a tuberkulózisban meghalt férfi hónapokat töltött kórházban, ezért valószínű, hogy Imad ezért mondta rendszeresen, hogy boldog, amiért újra tud járni. Imad 10-12 éves korától egyre kevesebbet beszélt az előző életéről és átlagos libanoni életet élt.

Henry Elkin: Két nagy anyajeggyel a testén született 1899-ben, Angoonban Henry Elkin. Az egyik anyagjegyet a jobb mellén, a másik a bal lapockáján fedezték fel. Mindkettő úgy nézett ki, mint egy puskalövés be- és kimeneti nyílása.

Amikor Elkin a községházán járt a szüleivel, akkor ott kijelentette, hogy látta a nagymamáját az egyik padon ülni, aztán megnevezte a nagybácsiját, akit a testének pontosan azon a részein lőttek le egy harcban, ahogy Henry testén elhelyezkedtek az anyajegyek. A kisfiú mindent elmondott a nagybátyáról, a harc helyszínéről és a sebesülés apró részleteiről.

(Forrás: noiportal.hu)