A reinkarnáció megcáfolhatatlan jelei
Nem először járunk a Földön, ha például szívesen elszigeteljük magunkat másoktól.
A spirituális hit úgy tartja, hogy az ember halálának pillanatában a lélek kiszáll a testből, hogy egy újban újjászülessen. Egyes lelkek azért térnek vissza, hogy javítsanak a karmájukon, míg másoknak fejlődniük kell.
Az emberek jellemzően nem emlékeznek az előző életükre, de előfordul, hogy olyan jeleket tapasztalnak, amelyek arra utalnak, hogy nem először járnak a Földre. Ilyen bizonyíték lehet egy dé javu érzés, vagy egy sebhely, fóbia, esetleg az, hogy egy ismeretlen emberről úgy érezzük, hogy jól ismerjük.
A reinkarnáció gyakran felsorolt jelei azonban nem megcáfolhatatlan bizonyítékok, ám a következő négy jel már olyasmi, ami egyértelműen alátámasztja, hogy nem a mostani az első életünk.
Szeretjük elszigetelni magunkat másoktól: Nem azért élvezzük az önmagunkkal töltött időt, mert magányra vágyunk, hanem azért, mert olykor szeretünk elvonulni a világ zaja és az emberek elől.
Szeretünk csendben, egyedül ülni, nézni a csillagos égboltot, míg mások hangos buliban, nagy társasággal táncolnak. Ha kikapcsolódásról van szó, akkor inkább egy kellemes erdei sétára indulunk, és nem a bevásárlóközpontba vásárolgatni.
Ennek oka nem az, hogy remeték vagyunk, hanem az, hogy nincs szükségünk társaságra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A kapcsolataink az önmagunk és a spiritualitás közötti kapcsolatból ered.
Amikor először jöttünk a világra, akkor alaposan megtanultuk, hogy mik a játékszabályok, amelyekkel kellemesebbé tehetjük az életünket. Mivel ez a sokadik életünk, ezért már elfogadjuk, hogy ez csak egy játék, amiben szívesen töltjük be a játékos szerepét. Lehet, hogy nagy társaságban is jól éreznénk magunkat, de esetünkben a társaság fogalma nem ugyanaz, mint mások szótárában.
Érett lelkünk van: Sokszor előfordul, hogy a gyerekek tőlünk kérnek tanácsot, még akkor is, ha fiatalabbak vagyunk náluk, mert értékelik, hogy mindig megértően állunk hozzájuk, valamint tisztában vannak azzal, hogy milyen hatalmas bölcsességgel vagyunk megáldva.
Nekünk sokkal nagyobb a rálátásunk az élet nagy dolgaira, sokkal több tapasztalattal rendelkezünk, mint mások, ezért lehet, hogy azért jöttünk vissza a Földre, hogy segítsük mások fejlődését.
Jó néhány életen túl lehetünk, ha tudjuk, hogy milyen fontos a türelem, az őszinteség és az önvizsgálat. Míg másoknak évekig tart megtanulni valamit, addig mi 12 hónap alatt elsajátítjuk az új ismeretet, hiszen a múltban már átéltük a leckét, aminek a jeleit képesek vagyunk felismerni.
Diákként gyorsan kijárjuk az élet iskoláját, mert könnyen tanulunk és jó hallgatóságként figyelünk, ha az élet mutatni akar valamit. Mi nem foglalkozunk a társadalmi rangokkal, hírnévvel, mert a célunk az, hogy spirituálisan fejlődjünk, jobb emberré váljunk, valamint másoknak segítünk annak az útnak a bejárásában, amelyen már végigmentünk.
Nagyszerűen olvasunk az emberekben: Mindegy, hogy hány évesek vagyunk, mert nagyon jól olvasunk az emberekben, akikre néhány perc alatt „rácsatlakozunk”. Az is előfordulhat, hogy képesek vagyunk felismerni valakinek az életstílusát, személyiségét anélkül, hogy régóta ismernénk.
Ez olyasmi, mint egy szoftver, amivel a másik ember lelkéről töltünk le információkat. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi életünkben találkoztunk olyan típusú emberrel, mint az, aki éppen szembeáll velünk, tehát már ismerjük a jellemét, pszichológiáját.
Lelki szinten emberek ezreivel állunk kapcsolatban, tehát nincs olyan őstípus, amellyel ne találkoztunk volna legalább egyszer a múltban. Ez nem jelenti azonban azt, hogy egyből ítéletet mondunk valakiről, ahogy meglátjuk, hanem arról van szó, hogy jó megfigyelők vagyunk.
Amikor megfigyelünk valakit, akkor energiát cserélünk beszélgetés közben az illetővel, emiatt sokkal jobban szeretjük, ha nem veszünk részt egy társalgásban, hanem csak távolról figyelhetünk meg valakit. Számunkra ez természetes dolog.
Emellett képesek vagyunk belelátni mások rejtett gondolataiba, tehát a hazugságot is azonnal észrevesszük, ahogy azt is, ha valaki ellentmondásba keveredik. Gyakran már akkor tudjuk, hogy a másik nem mond igazat, amikor még meg sem szólalt.
Mivel már jártunk a Földön, ezért minket akkor sem lehet naivnak nevezni, ha még a fiatalabb korosztályhoz tartózunk. Nem könnyű minket manipulálni, mert azonnal átlátunk a próbálkozó szándékaink, és ráérzünk mindenre, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dologról van-e szó.
Illik, nem illik: Túlságosan erőltetettnek tartjuk a megfelelő és helyesnek vélt viselkedését, ezért nem szívesen pazaroljuk az időnket a felületes, értelmetlen párbeszédekre csak azért, mert így illik. Egyébként sem értjük, hogy ez másoknak miért jó.
Részünkről ez olyan, mintha egy oroszlán egész életében azt hinné magáról, hogy birka, ezért úgy viselkedne, gondolkodna, majd néhányszor újjászületik, és többé nem képes birkaként viselkedni, mert tudja, hogy ő több annál, tehát felfedezi önmagát.
Esetünkben ez úgy néz ki, hogy míg más szívesen beszélget az időjárásról, addig mi inkább a tudatos álmodásról, állatok jogairól, spiritualitásról csevegnénk. Ebből következik, hogy gyakran nem tudjuk összeegyeztetni az érdeklődésünket másokéval.
Előfordulhat, hogy korábban még próbálkoztunk, de kényelmetlenül éreztük magunkat, mert kudarcot vallottunk. Az esetek többségében olyasmit csinálunk, mondunk, amit mások kicsit furának találnak.
Ilyesmi lehet, hogy egy parkban ülünk le meditálni, esetleg leparkolunk, hogy élvezzük a napsütést. Mindezt nem azért tesszük, mert mindenáron különbözni akarunk a többiektől, hanem azért, mert számunkra ez a normális viselkedés.
(Forrás: noiportal.hu)
A spirituális hit úgy tartja, hogy az ember halálának pillanatában a lélek kiszáll a testből, hogy egy újban újjászülessen. Egyes lelkek azért térnek vissza, hogy javítsanak a karmájukon, míg másoknak fejlődniük kell.Az emberek jellemzően nem emlékeznek az előző életükre, de előfordul, hogy olyan jeleket tapasztalnak, amelyek arra utalnak, hogy nem először járnak a Földre. Ilyen bizonyíték lehet egy dé javu érzés, vagy egy sebhely, fóbia, esetleg az, hogy egy ismeretlen emberről úgy érezzük, hogy jól ismerjük.
A reinkarnáció gyakran felsorolt jelei azonban nem megcáfolhatatlan bizonyítékok, ám a következő négy jel már olyasmi, ami egyértelműen alátámasztja, hogy nem a mostani az első életünk.
Szeretjük elszigetelni magunkat másoktól: Nem azért élvezzük az önmagunkkal töltött időt, mert magányra vágyunk, hanem azért, mert olykor szeretünk elvonulni a világ zaja és az emberek elől.
Szeretünk csendben, egyedül ülni, nézni a csillagos égboltot, míg mások hangos buliban, nagy társasággal táncolnak. Ha kikapcsolódásról van szó, akkor inkább egy kellemes erdei sétára indulunk, és nem a bevásárlóközpontba vásárolgatni.
Ennek oka nem az, hogy remeték vagyunk, hanem az, hogy nincs szükségünk társaságra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A kapcsolataink az önmagunk és a spiritualitás közötti kapcsolatból ered.
Amikor először jöttünk a világra, akkor alaposan megtanultuk, hogy mik a játékszabályok, amelyekkel kellemesebbé tehetjük az életünket. Mivel ez a sokadik életünk, ezért már elfogadjuk, hogy ez csak egy játék, amiben szívesen töltjük be a játékos szerepét. Lehet, hogy nagy társaságban is jól éreznénk magunkat, de esetünkben a társaság fogalma nem ugyanaz, mint mások szótárában.
Érett lelkünk van: Sokszor előfordul, hogy a gyerekek tőlünk kérnek tanácsot, még akkor is, ha fiatalabbak vagyunk náluk, mert értékelik, hogy mindig megértően állunk hozzájuk, valamint tisztában vannak azzal, hogy milyen hatalmas bölcsességgel vagyunk megáldva.Nekünk sokkal nagyobb a rálátásunk az élet nagy dolgaira, sokkal több tapasztalattal rendelkezünk, mint mások, ezért lehet, hogy azért jöttünk vissza a Földre, hogy segítsük mások fejlődését.
Jó néhány életen túl lehetünk, ha tudjuk, hogy milyen fontos a türelem, az őszinteség és az önvizsgálat. Míg másoknak évekig tart megtanulni valamit, addig mi 12 hónap alatt elsajátítjuk az új ismeretet, hiszen a múltban már átéltük a leckét, aminek a jeleit képesek vagyunk felismerni.
Diákként gyorsan kijárjuk az élet iskoláját, mert könnyen tanulunk és jó hallgatóságként figyelünk, ha az élet mutatni akar valamit. Mi nem foglalkozunk a társadalmi rangokkal, hírnévvel, mert a célunk az, hogy spirituálisan fejlődjünk, jobb emberré váljunk, valamint másoknak segítünk annak az útnak a bejárásában, amelyen már végigmentünk.
Nagyszerűen olvasunk az emberekben: Mindegy, hogy hány évesek vagyunk, mert nagyon jól olvasunk az emberekben, akikre néhány perc alatt „rácsatlakozunk”. Az is előfordulhat, hogy képesek vagyunk felismerni valakinek az életstílusát, személyiségét anélkül, hogy régóta ismernénk.
Ez olyasmi, mint egy szoftver, amivel a másik ember lelkéről töltünk le információkat. Ennek oka az lehet, hogy a korábbi életünkben találkoztunk olyan típusú emberrel, mint az, aki éppen szembeáll velünk, tehát már ismerjük a jellemét, pszichológiáját.
Lelki szinten emberek ezreivel állunk kapcsolatban, tehát nincs olyan őstípus, amellyel ne találkoztunk volna legalább egyszer a múltban. Ez nem jelenti azonban azt, hogy egyből ítéletet mondunk valakiről, ahogy meglátjuk, hanem arról van szó, hogy jó megfigyelők vagyunk.
Amikor megfigyelünk valakit, akkor energiát cserélünk beszélgetés közben az illetővel, emiatt sokkal jobban szeretjük, ha nem veszünk részt egy társalgásban, hanem csak távolról figyelhetünk meg valakit. Számunkra ez természetes dolog.
Emellett képesek vagyunk belelátni mások rejtett gondolataiba, tehát a hazugságot is azonnal észrevesszük, ahogy azt is, ha valaki ellentmondásba keveredik. Gyakran már akkor tudjuk, hogy a másik nem mond igazat, amikor még meg sem szólalt.
Mivel már jártunk a Földön, ezért minket akkor sem lehet naivnak nevezni, ha még a fiatalabb korosztályhoz tartózunk. Nem könnyű minket manipulálni, mert azonnal átlátunk a próbálkozó szándékaink, és ráérzünk mindenre, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dologról van-e szó.
Illik, nem illik: Túlságosan erőltetettnek tartjuk a megfelelő és helyesnek vélt viselkedését, ezért nem szívesen pazaroljuk az időnket a felületes, értelmetlen párbeszédekre csak azért, mert így illik. Egyébként sem értjük, hogy ez másoknak miért jó.Részünkről ez olyan, mintha egy oroszlán egész életében azt hinné magáról, hogy birka, ezért úgy viselkedne, gondolkodna, majd néhányszor újjászületik, és többé nem képes birkaként viselkedni, mert tudja, hogy ő több annál, tehát felfedezi önmagát.
Esetünkben ez úgy néz ki, hogy míg más szívesen beszélget az időjárásról, addig mi inkább a tudatos álmodásról, állatok jogairól, spiritualitásról csevegnénk. Ebből következik, hogy gyakran nem tudjuk összeegyeztetni az érdeklődésünket másokéval.
Előfordulhat, hogy korábban még próbálkoztunk, de kényelmetlenül éreztük magunkat, mert kudarcot vallottunk. Az esetek többségében olyasmit csinálunk, mondunk, amit mások kicsit furának találnak.
Ilyesmi lehet, hogy egy parkban ülünk le meditálni, esetleg leparkolunk, hogy élvezzük a napsütést. Mindezt nem azért tesszük, mert mindenáron különbözni akarunk a többiektől, hanem azért, mert számunkra ez a normális viselkedés.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások