Advent eredete
Vasárnap elkezdődik a karácsonyi ünnepkör, amelyhez rengeteg szokás, és hagyomány fűződik.
Elő az adventi koszorúval, és a gyertyákkal, mert holnap meg kell gyújtanunk a legelső gyertyát! Hogy miért is kell ezt tennünk?
Erre mostanában elég sokan nem tudjuk, vagy rosszul tudjuk a választ, ezért nem árt kicsit felfrissíteni az emlékezetünket, hogy mi is az az adventi készülődés, koszorú, és milyen hagyományok, szokások tartoznak ehhez az időszakhoz!
Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. A keresztények azóta advent első vasárnapját tartják a karácsonyi ünnepkör kezdetének, ami vízkeresztig tart. Az adventi időszak négy héttel karácsony (december 25.) előtt kezdődik, avagy Szent András apostol napjához, november 30-hoz, legközelebbi vasárnap. Ez általában november 27. és december 03. közé esik. Idén december 1-jére.
[ads1]
A latin eredetű advent szó eljövetelt, megérkezést jelent, és az „adventus Domini” (az Úr eljövetel) kifejezésből ered. A keresztény egyház számára az advent kezdete jelöli az egyházi év első napját. Sokan ilyenkor kisböjtöt tartanak.
Az V.-VI. században még negyven napig tartott az ünnep, ami egyben szigorú böjtöt is jelentett a hívők számára, de ez a szokás a XX. század közepén eltűnt. A negyven napos időszakban a hívők lakodalmakat, és rengeteg más, zajos eseményt tartottak. Ennek véget vetett, amikor VII. Gergely úgy határozott, hogy négy adventi vasárnap legyen.
Az ortodox keresztények még ma is január 6-án ünneplik Jézus Krisztus születését. Az adventnek külső-belső örömteli várakozással teli időszaknak kell lennie. Ilyenkor feldíszítjük az otthonunkat, megvesszük, vagy mi magunk elkészítjük, az ajándékokat, és felkeressük a rég nem látott szerettet barátainkat, rokonainkat.
Az adventi időszak azonban nem csak azt jelenti, hogy külsőségekben hogyan nyilvánul meg, hanem azt is, hogy ebben a reményteli időszakban, a lelkünkben is felkészüljünk!
Az adventhez elengedhetetlen az adventi koszorú. Ennek a hagyománya a XIX-XX század környékén terjedt el. Az első koszorút egy német evangélikus lelkész, Johann H. Wichern, állította 1839-ben.
Ez még nem a mostani négy gyertyás verzió volt, hanem egy szekérkerék, amit 23 gyertyával díszítettek. Ahogy közeledett karácsony napja, a lelkész úgy mindennap meggyújtott egy gyertyát, hogy ezzel szimbolizálja a fény növekedését.
Napjainkban már kör alakú adventi koszorút készítünk, amihez fenyőmagot használunk fel, és négy gyertyát helyezünk rá, hogy ezzel jelöljük az adventi vasárnapokat.
Értelemszerűen minden vasárnap meggyújtjuk az egyik gyertyát, majd a negyedik vasárnap az összes gyertya egyszerre világít, ezzel melegséggel, és szeretettel megtöltve a szívünket. A keresztény egyház szokásai szerint a gyertyák közül háromnak lila színűnek kell lennie, a negyediknek pedig rózsaszínnek.
A gyertyák nem csak a négy vasárnapot szimbolizálhatják. Egyes hagyományok szerint a hitet, reményt, szeretetet, örömöt jelképezik, míg a katolikus hitvilág szerint Ádámot és Évát, a zsidó népet, Keresztelő Szent Jánost, és Szűz Máriát.
Az adventi koszorú körüli hagyományok egyre többet változtak az időfolyamán. Akik nem igazán hisznek az eredeti jelentésben, azok a gyertyák színét is megváltoztatják. A koszorúk is különbözőek, hiszen készülhetnek egyszerű szalmából, vagy mohából, valamint megvásárolhatjuk a boltban, de mi magunk is elkészíthetjük.
Az adventi naptár is elengedhetetlen része a karácsonyi készülődésnek. Ezt egy német édesanya találta ki, aki meg akarta könnyíteni a gyermeke számára a karácsonyi várakozást. Az anya egy kemény papírlapra feltűzött 24 darab csokoládét, és megengedte a kisfiának, hogy minden este megegyen egyet, egészen karácsonyig.
Az 1900-as években, amikor a kisfiúból felnőtt férfi lett, akkor üzleti vállalkozást indított, és hagyományos, házikó alakú adventi naptárakat készített, amiknek a 24 ablakába egy-egy édességet rejtett.
Természetesen az adventi naptárnak ma már rengeteg különböző változata létezik, ezek között találkozhatunk olyannal is, amiben nem csokoládé és cukorka van, hanem valamilyen apró ajándék.
[ads2]
Az adventi időszakhoz nem csak ezek a szimbólumok tartóznak, hanem például a színek is. A karácsonyi ünnepkör domináns színei a piros, a zöld, és az arany, valamint a már említett lila és rózsaszín.
Katolikus körökben elterjedt szokás, hogy az adventi hétköznapokon, minden hajnalban meg kell jelenniük a hívőknek a miséken, amit aranymiséknek nevezünk, valamint a XX. század eleje óta a szentcsalád-járáson is részt kell venniük a hívőknek.
A szentcsalád-járás azt jelenti, hogy a hívek minden nap más-más ház ajtaján kopognak be, és egy Jézus betlehemi születését ábrázoló kép mellett mondanak imát, valamit különböző szertartásokat mutatnak be.
Természetesen az angyalok se maradhatnak ki az adventi időszakból, és a karácsony ünnepköréből! A kék, piros, fehér, és lila palástban érkező adventi angyalok, a lelki felkészülésben nyújtanak segítséget, és szeretetet hoznak az otthonokba, és az emberek lelkébe.
(Forrás: Csaladivilag )
Elő az adventi koszorúval, és a gyertyákkal, mert holnap meg kell gyújtanunk a legelső gyertyát! Hogy miért is kell ezt tennünk?
Erre mostanában elég sokan nem tudjuk, vagy rosszul tudjuk a választ, ezért nem árt kicsit felfrissíteni az emlékezetünket, hogy mi is az az adventi készülődés, koszorú, és milyen hagyományok, szokások tartoznak ehhez az időszakhoz!
Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. A keresztények azóta advent első vasárnapját tartják a karácsonyi ünnepkör kezdetének, ami vízkeresztig tart. Az adventi időszak négy héttel karácsony (december 25.) előtt kezdődik, avagy Szent András apostol napjához, november 30-hoz, legközelebbi vasárnap. Ez általában november 27. és december 03. közé esik. Idén december 1-jére.
[ads1]
A latin eredetű advent szó eljövetelt, megérkezést jelent, és az „adventus Domini” (az Úr eljövetel) kifejezésből ered. A keresztény egyház számára az advent kezdete jelöli az egyházi év első napját. Sokan ilyenkor kisböjtöt tartanak.
Az V.-VI. században még negyven napig tartott az ünnep, ami egyben szigorú böjtöt is jelentett a hívők számára, de ez a szokás a XX. század közepén eltűnt. A negyven napos időszakban a hívők lakodalmakat, és rengeteg más, zajos eseményt tartottak. Ennek véget vetett, amikor VII. Gergely úgy határozott, hogy négy adventi vasárnap legyen.
Az ortodox keresztények még ma is január 6-án ünneplik Jézus Krisztus születését. Az adventnek külső-belső örömteli várakozással teli időszaknak kell lennie. Ilyenkor feldíszítjük az otthonunkat, megvesszük, vagy mi magunk elkészítjük, az ajándékokat, és felkeressük a rég nem látott szerettet barátainkat, rokonainkat.
Az adventi időszak azonban nem csak azt jelenti, hogy külsőségekben hogyan nyilvánul meg, hanem azt is, hogy ebben a reményteli időszakban, a lelkünkben is felkészüljünk!
Az adventhez elengedhetetlen az adventi koszorú. Ennek a hagyománya a XIX-XX század környékén terjedt el. Az első koszorút egy német evangélikus lelkész, Johann H. Wichern, állította 1839-ben.Ez még nem a mostani négy gyertyás verzió volt, hanem egy szekérkerék, amit 23 gyertyával díszítettek. Ahogy közeledett karácsony napja, a lelkész úgy mindennap meggyújtott egy gyertyát, hogy ezzel szimbolizálja a fény növekedését.
Napjainkban már kör alakú adventi koszorút készítünk, amihez fenyőmagot használunk fel, és négy gyertyát helyezünk rá, hogy ezzel jelöljük az adventi vasárnapokat.
Értelemszerűen minden vasárnap meggyújtjuk az egyik gyertyát, majd a negyedik vasárnap az összes gyertya egyszerre világít, ezzel melegséggel, és szeretettel megtöltve a szívünket. A keresztény egyház szokásai szerint a gyertyák közül háromnak lila színűnek kell lennie, a negyediknek pedig rózsaszínnek.
A gyertyák nem csak a négy vasárnapot szimbolizálhatják. Egyes hagyományok szerint a hitet, reményt, szeretetet, örömöt jelképezik, míg a katolikus hitvilág szerint Ádámot és Évát, a zsidó népet, Keresztelő Szent Jánost, és Szűz Máriát.
Az adventi koszorú körüli hagyományok egyre többet változtak az időfolyamán. Akik nem igazán hisznek az eredeti jelentésben, azok a gyertyák színét is megváltoztatják. A koszorúk is különbözőek, hiszen készülhetnek egyszerű szalmából, vagy mohából, valamint megvásárolhatjuk a boltban, de mi magunk is elkészíthetjük.
Az adventi naptár is elengedhetetlen része a karácsonyi készülődésnek. Ezt egy német édesanya találta ki, aki meg akarta könnyíteni a gyermeke számára a karácsonyi várakozást. Az anya egy kemény papírlapra feltűzött 24 darab csokoládét, és megengedte a kisfiának, hogy minden este megegyen egyet, egészen karácsonyig.Az 1900-as években, amikor a kisfiúból felnőtt férfi lett, akkor üzleti vállalkozást indított, és hagyományos, házikó alakú adventi naptárakat készített, amiknek a 24 ablakába egy-egy édességet rejtett.
Természetesen az adventi naptárnak ma már rengeteg különböző változata létezik, ezek között találkozhatunk olyannal is, amiben nem csokoládé és cukorka van, hanem valamilyen apró ajándék.
[ads2]
Az adventi időszakhoz nem csak ezek a szimbólumok tartóznak, hanem például a színek is. A karácsonyi ünnepkör domináns színei a piros, a zöld, és az arany, valamint a már említett lila és rózsaszín.
Katolikus körökben elterjedt szokás, hogy az adventi hétköznapokon, minden hajnalban meg kell jelenniük a hívőknek a miséken, amit aranymiséknek nevezünk, valamint a XX. század eleje óta a szentcsalád-járáson is részt kell venniük a hívőknek.
A szentcsalád-járás azt jelenti, hogy a hívek minden nap más-más ház ajtaján kopognak be, és egy Jézus betlehemi születését ábrázoló kép mellett mondanak imát, valamit különböző szertartásokat mutatnak be.
Természetesen az angyalok se maradhatnak ki az adventi időszakból, és a karácsony ünnepköréből! A kék, piros, fehér, és lila palástban érkező adventi angyalok, a lelki felkészülésben nyújtanak segítséget, és szeretetet hoznak az otthonokba, és az emberek lelkébe.
(Forrás: Csaladivilag )
Hozzászólások