Angyali feladatlista februárra

A fesztiválok, karneválok és megújulás időszakában öt dolog teljesítését várja el tőlünk Barchiel. Az ókori Rómában a február a Februália időszaka volt. Az emberek ilyenkor fesztiválokat, karneválokat rendeztek. Hazánkban a február a farsang időszaka, ám két fánk között ne felejtsük el, hogy még folytatódik a megújulás időszaka, ehhez pedig a Február Angyala öt dolog megtételét várja el tőlünk.

A hónap főangyala Barchiel, akinek a feladata a türelem és a könyörület. Ha elolvastuk a hónap feladatait, akkor imádkozzunk hozzá, mert ő tud a legjobban segíteni, miközben garantálja, hogy nyugalomban és békében teljen a tél vége, valamint felkészít a tavaszra és a változásra.

Áldozás: Februália idején azért áldoztak az őseink, hogy megbékítsék az isteneket, elűzzék a telet, és örömteli, gazdag, szerencsés évük legyen. Mi is áldozhatunk az égieknek úgy, hogy ételt, italt és/vagy virágot teszünk az oltárunkra. Ugyanezeket a természetben is az égiek rendelkezésére bocsáthatjuk.

Áldozásnak számít az olyan tett is, ha ételt-italt adunk a szegényeknek, kóbor állatoknak, vagy az állatmenhelyeken, hiszen így nagylelkűséget tanúsítunk a környezetünkkel szemben. Februárban minden áldozat tisztábbá és fényesebbé teheti a lelkünket, és még az égiek áldását is megkapjuk.

Tartsuk meg a Februáliat: A múltban nem véletlenül tartott hetekig az ünnep, ahogy annak is oka van, hogy Velencében egy hónapon át tart a farsang, ami télbúcsúztatást és megújulást jelent. Az ünnepi karnevál, a tüzek gyújtása mind-mind azt a célt szolgálja, hogy az emberek meghívják a tavaszt, a fényt és az örömöt.

A magunk módján mi is tartsuk meg a Februáliát! Jelöljünk ki például egy hetet, amikor többet szórakozunk, viccesebb ruhát veszünk fel. Legyen egy nap, amikor a barátainkkal összejövünk inni, mulatni, vagy menjünk el velük egy farsangi bálra.

Bár a kollektív erő mindig jobb, mint egyedül mégis, ha ha azok közé tartózunk, akik jobban szeretnek egyedül ünnepelni, akkor ennek sincs akadálya. Maradjunk otthon, együnk-igyunk, vegyünk egy forró fürdőt.

A február angyalai azt tanácsolják, hogy ünnepeljünk, ahogy szeretnénk, vegyünk fel jelmezt, táncoljuk ki magunkból a telet, a negatív energiát, mert csak így ébredhetünk fel és újulhatunk meg annyira, hogy friss energiával induljunk neki a tavasznak. Kezdjünk párt keresni vagy a házi tüzet fellobbantani: Mint tudjuk, a szerelmesek hónapja a február, hiszen nem véletlenül tartják ekkor a Valentin-napot. A Február Angyalai szeretnék, ha szingliként párt keresnénk. Ha már van párunk, akkor a házi tűz ismételt fellobbantása a dolgunk.

Szingliként fontos, hogy nem az a lényeg, hogy a szerelemesek napjára már felmutassunk egy párt, hanem csak annyit kell tennünk, hogy aktívan keressük a szerelmet. Ha már több kiszemeltünk is van, akkor közeledik a választás ideje.

Abban az esetben, ha van párunk, esetleg már házasok vagyunk, akkor tisztítsuk meg a kapcsolatunkat, ami ápolásra, frissítésre szorul, különben elszürkül, kihűl. Kezdjük el újra táplálni a szerelmünket!

Búcsúztassuk el a telet: Természetesen az angyalok is tudják, hogy milyen rémes téli idő van, ám azzal is tisztában vannak, hogy a tél kitart, ha nem szólunk rá, hogy „au revoir”! Búcsúzzunk el a téltől például úgy, hogy menjünk busójárásra, vagy otthon rendezzünk egy kis tűzfesztivált úgy, hogy meggyújtunk pár gyertyát. Persze arra ügyeljünk, hogy ne gyújtsuk fel a házat!

Gyónjunk meg: Az emberek testi és lelki megújuláson estek át Februália idején. Ennek a folyamatnak fontos része volt a gyónás, ám ebben a korban még szó sem volt kereszténységről, tehát most sem kell templomba mennünk, ha másban hiszünk.

Mindegy, hogy milyen istent, eszmét érzünk a magunkénak, mert az számít, hogy használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy megbánjuk az elmúlt év bűneit, rossz tetteit, mindent, amit mások és magunk ellen követtünk el.

Ha februárban letesszük ezeket a terheket, akkor tiszta lélekkel és karmával folytathatjuk az évet. Amennyiben úgy érezzük, hogy erre szükségünk van, akkor tartsunk szertartást, aminek során hangosan kimondjuk a tetteinket és azt, hogy mennyire megbántuk azokat. Persze ez csak akkor fog érni valamit, ha komolyan gondoljuk.

Keresztényként nyugodtan keressük fel azt a személyt, akinél gyónhatunk, ám ezt bárkinek megtehetjük, akiben megbízunk, mert mindenki ugyanannyit ér és számít. Ennél már csak az lenne jobb, ha egyenesen annak mondanánk el, hogy mennyire sajnáljuk, aki ellen vétettünk. Ezzel a kapcsolatainkat is rendbe tehetnénk.

(Forrás: noiportal.hu)