Az igazi Mikulás
Ki valójában a hamarosan útnak indul Mikulás, aki megajándékozza a jó gyerekeket és felnőtteket?
Csütörtök este mind kitisztítjuk a csizmánkat, és kitesszük az ablakba, hogy a télapó megtöltse azt a nekünk szánt ajándékkal, ha jók voltunk, mert ha rosszul viselkedtünk, akkor csak virgácsot fogunk kapni.
A Mikulás azonban nem csak azt jelenti, hogy van egy fehér szakállú, piros ruhás, kedves, idős férfi, aki évente egyszer körbejárja a világot a szánján, hogy ajándékokat osztogasson. Ennél sokkal tartalmasabb, és érdekesebb története van.
Szent Miklós valójában a történelem egyik leghíresebb személyisége volt. A Törökországban élő férfit, a helyi gyerekek Noel Baba-ként (Ajándékozó Apa) ismerték. Szent Miklósra azonban sokan fenték a fogukat, és mindenki magának akarta a személyét.
Az olaszok egészen odáig vetemedtek, hogy 1087-ben kalózokat bíztak meg azzal, hogy rabolják el Szent Miklós csontjait, hogy a hajózók védőszentjeként jobban vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra, hiszen abban az időben közülük nagyon sok elsüllyedt a viharokban.
1936-ban a Coca Cola vetette ki a hálóját Szent Miklósra, és teljesen kisajátították a legendáját. Az üdítőital gyártó cég volt az, aki a december 24-én érkező Télapót kreálta a történelmi személyből.
[ads1]
Eközben az igazi Szent Miklós-i szeretet, és a szent szelleme a törökországi Myrában maradt, és továbbra is erőt adott az ott élő embereknek, akik évezredek óta őrzik a hagyományát, azaz azt, hogy december 6-án ellátogat a gyerekekhez, és felnőttekhez.
Az évnek ezen a napján, a világ minden tájáról elmennek a gyerekek Demre városába, hogy találkozhassanak a Világ Mikulással, aki előző éjszaka már minden kisgyerek ablakába, cipőjébe elhelyezte az ajándékát. Ám vannak olyan kivételes emberek, akik személyesen is találkozhatnak a Világ Mikulással, aki egyenesen a kezükbe adja a meglepetést.
A világ körbejárása után, a Világ Mikulása egy évre elvonul a gyerekek élmény- és mesebirodalmába, hogy onnan segítsen a kis barátainak, akik az év minden napján fordulhatnak hozzá, hiszen Szent Miklós szelleme mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Szent Miklós már életében is úgy viselkedett, hogy mindenki szentként tisztelte. Mivel egy valós személyről van szó, aki nem érdemli meg, hogy a személyiségét, szellemi értékeit rosszul képviseljék, ezért az Antalya székhelyű Santa Claus Világtanács, amely egyben a „Mikulás Világalapítvány” és Szent Miklós földi, szellemi örökségének gondozója, megalkotta a „Santa Claus Biblia”-t, amely támpontként szolgál az egész világnak.
De ki is volt pontosan Szent Miklós, azon kívül, hogy a történelem egyik tiszteletre méltó alakja, akit a mai napig is várnak a gyerekek?
Szent Miklós időszámításunk után 245-ben, Anatóliában, Patara városának egyik gazdag családjába született. Már gyermekkorában is történtek vele csodák, de az nem ezek közé tartózott, amikor a városban járvány tört ki.
Az árván maradt fiú, a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával, az apja testvéréhez, Patara érsekéhez költözött egy kolostorba, és ott élte gyermekéveit, amelyek alatt megszerette a kolostori életet. Az iskola befejezése után, nem is volt kérdés a számára, hogy a papi hivatást választja.
További életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki is fordult hozzá segítségért, az biztos, hogy megkapta azt. A segítőkészsége hamarosan az egész világon elterjedt, ahol egyre többen foglalták imába a nevét.
270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútja után, a tengerészek védőszentje lett. Az út után betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol püspökké választották. Az 52 évig tartó püspöksége alatt a szeretete, a gyerekkel és az emberekkel való törődése miatt, vezetőnek is tartották.
Szent Miklós azonban nem csak prédikált a szeretetről, hanem annak tanúbizonyosságát is tette, hiszen a vagyonát szétosztotta a gyerekek és az emberek között, hogy ezzel is segítsen nekik. Ő maga egyszerű emberként tengette az életét az emberek között.
Amikor kitört az éhínség, akkor Szent Miklós a teljes egyházi vagyont a nép etetésére fordította. E miatt a nemes tette miatt, szembe került az egyházzal, akik az engedetlenségéért a halála után, egy időre kitagadták az egyházból.
Szent Miklós, tehát egy igazán jó ember volt, akinek a történetéhez hozzátartózik, hogy mi is volt az a jó cselekedette, ami miatt mi a csizmánkba, az ablakunkba várjuk évente egyszer az ajándékát.
Az ehhez tartozó történet szerint, a kolostor szomszédságában egy elszegényedett nemes ember élt, akinek ételre is alig jutott pénze. Ennek a férfinak volt három lánya, akik már megértek a házasságra.
Az egyik este a három nővér azon veszekedett, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy ezzel segítsen a családon, és támogassa a testvérét a férjhezmenetelben. Ekkor ért az ablakhoz Miklós püspök, aki miután meghallotta, hogy mit terveznek a lányok, visszasietett a templomba, felmarkolt némi aranyat, majd azt egy keszkenőbe kötötte. Ezután visszament a nővérek ablakához, és bedobta a csomagot nekik.
A lányok azt hitték, hogy csoda történt. Egy évvel később Miklós püspök megismételte a dolgot, de akkor a másik lány ablakán dobta be a keszkenőbe rejtett aranyat. A testvérek meghallották az ablak alatti lépéseket. Gyorsan kisiettek az utcára, és még látták eltűnni a piros ruhás öregembert, akit elnyelt az éjszaka.
A harmadik évben újra elindult a püspök, de akkor annyira hideg volt, hogy a lányok ablakait bepalánkolták. Miklós püspök azonban nem adta fel a küldetését, hanem felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat.
[ads2]
A püspöknek sikerült olyan jól időzítenie, hogy a legkisebb lány éppen a tűzhelynél tartózkodott, mert a harisnyáját akarta a kandalló szerű tűzhelyben szárítani. A pénz egyenesen a harisnyába pottyant.
Az ismeretlen jótevőről lassan kezdték azt hinni, hogy ő a Tél-Apó, hiszen mindig télen történtek a csodák. Az időmúlásával viszont kiderült, hogy kiről is van szó, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy, amit korábban a helyi aranykereskedő a püspöknek adományozott egy szerencsés üzlet után.
De nem csak ebből derült ki, hogy a csodát Miklós püspöknek köszönhetik, ugyanis ő december 5-én, a névnapja előestéjén, rendszeresen megajándékozta a gyerekeket különböző édességekkel. Ezért nevezték el „Noel Baba”-ként.
Miklós püspök élete azért nem volt fenékig tejfel. A keresztényüldözések idején foglyul ejtették, megkínozták, éheztették, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vita lezárásaként arcon ütötte Ariust. Ezért helyben elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól.
Ugyanazon az éjszakán a Zsinat több tagja is ugyanazt álmodta, amelyben Nikolas jelent meg előttük, mellette az egyik oldalán Isten állt, aki az evangéliumot fogta a kezében, a másik oldalán Szűz Mária jelent meg a kezében az érseki palásttal, hogy így nyilvánítsák ki szimpátiájukat a püspök iránt, aki korábban elvesztette a fejét.
Az ébredés után, az ámulatba esett tanácstagok, azonnal Nikolashoz siettek, hogy bocsánatot kérjenek tőle, és visszahelyezzék a pozíciójába. Innentől kezdve hatalmas tisztelet vette körül, és a korábbi incidensről mindenki azt gondolta, hogy nem dühből ütötte meg az istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Miklós püspök hosszú öregkort élt meg. A legenda szerint 324. december 6-án angyalok jöttek le a lelkéért, és vitték el a végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás csordogál. A Mikulás, tehát létezik, és addig létezni is fog, amíg emlékszünk rá, és a jótetteire, és nem csak a csoki, ajándék miatt várjuk Szent Miklós napját.
(Forrás: santaclaus.hu)
Csütörtök este mind kitisztítjuk a csizmánkat, és kitesszük az ablakba, hogy a télapó megtöltse azt a nekünk szánt ajándékkal, ha jók voltunk, mert ha rosszul viselkedtünk, akkor csak virgácsot fogunk kapni.
A Mikulás azonban nem csak azt jelenti, hogy van egy fehér szakállú, piros ruhás, kedves, idős férfi, aki évente egyszer körbejárja a világot a szánján, hogy ajándékokat osztogasson. Ennél sokkal tartalmasabb, és érdekesebb története van.
Szent Miklós valójában a történelem egyik leghíresebb személyisége volt. A Törökországban élő férfit, a helyi gyerekek Noel Baba-ként (Ajándékozó Apa) ismerték. Szent Miklósra azonban sokan fenték a fogukat, és mindenki magának akarta a személyét.
Az olaszok egészen odáig vetemedtek, hogy 1087-ben kalózokat bíztak meg azzal, hogy rabolják el Szent Miklós csontjait, hogy a hajózók védőszentjeként jobban vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra, hiszen abban az időben közülük nagyon sok elsüllyedt a viharokban.
1936-ban a Coca Cola vetette ki a hálóját Szent Miklósra, és teljesen kisajátították a legendáját. Az üdítőital gyártó cég volt az, aki a december 24-én érkező Télapót kreálta a történelmi személyből.
[ads1]
Eközben az igazi Szent Miklós-i szeretet, és a szent szelleme a törökországi Myrában maradt, és továbbra is erőt adott az ott élő embereknek, akik évezredek óta őrzik a hagyományát, azaz azt, hogy december 6-án ellátogat a gyerekekhez, és felnőttekhez.
Az évnek ezen a napján, a világ minden tájáról elmennek a gyerekek Demre városába, hogy találkozhassanak a Világ Mikulással, aki előző éjszaka már minden kisgyerek ablakába, cipőjébe elhelyezte az ajándékát. Ám vannak olyan kivételes emberek, akik személyesen is találkozhatnak a Világ Mikulással, aki egyenesen a kezükbe adja a meglepetést.
A világ körbejárása után, a Világ Mikulása egy évre elvonul a gyerekek élmény- és mesebirodalmába, hogy onnan segítsen a kis barátainak, akik az év minden napján fordulhatnak hozzá, hiszen Szent Miklós szelleme mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Szent Miklós már életében is úgy viselkedett, hogy mindenki szentként tisztelte. Mivel egy valós személyről van szó, aki nem érdemli meg, hogy a személyiségét, szellemi értékeit rosszul képviseljék, ezért az Antalya székhelyű Santa Claus Világtanács, amely egyben a „Mikulás Világalapítvány” és Szent Miklós földi, szellemi örökségének gondozója, megalkotta a „Santa Claus Biblia”-t, amely támpontként szolgál az egész világnak.
De ki is volt pontosan Szent Miklós, azon kívül, hogy a történelem egyik tiszteletre méltó alakja, akit a mai napig is várnak a gyerekek?Szent Miklós időszámításunk után 245-ben, Anatóliában, Patara városának egyik gazdag családjába született. Már gyermekkorában is történtek vele csodák, de az nem ezek közé tartózott, amikor a városban járvány tört ki.
Az árván maradt fiú, a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával, az apja testvéréhez, Patara érsekéhez költözött egy kolostorba, és ott élte gyermekéveit, amelyek alatt megszerette a kolostori életet. Az iskola befejezése után, nem is volt kérdés a számára, hogy a papi hivatást választja.
További életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki is fordult hozzá segítségért, az biztos, hogy megkapta azt. A segítőkészsége hamarosan az egész világon elterjedt, ahol egyre többen foglalták imába a nevét.
270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútja után, a tengerészek védőszentje lett. Az út után betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol püspökké választották. Az 52 évig tartó püspöksége alatt a szeretete, a gyerekkel és az emberekkel való törődése miatt, vezetőnek is tartották.
Szent Miklós azonban nem csak prédikált a szeretetről, hanem annak tanúbizonyosságát is tette, hiszen a vagyonát szétosztotta a gyerekek és az emberek között, hogy ezzel is segítsen nekik. Ő maga egyszerű emberként tengette az életét az emberek között.
Amikor kitört az éhínség, akkor Szent Miklós a teljes egyházi vagyont a nép etetésére fordította. E miatt a nemes tette miatt, szembe került az egyházzal, akik az engedetlenségéért a halála után, egy időre kitagadták az egyházból.
Szent Miklós, tehát egy igazán jó ember volt, akinek a történetéhez hozzátartózik, hogy mi is volt az a jó cselekedette, ami miatt mi a csizmánkba, az ablakunkba várjuk évente egyszer az ajándékát.
Az ehhez tartozó történet szerint, a kolostor szomszédságában egy elszegényedett nemes ember élt, akinek ételre is alig jutott pénze. Ennek a férfinak volt három lánya, akik már megértek a házasságra.Az egyik este a három nővér azon veszekedett, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy ezzel segítsen a családon, és támogassa a testvérét a férjhezmenetelben. Ekkor ért az ablakhoz Miklós püspök, aki miután meghallotta, hogy mit terveznek a lányok, visszasietett a templomba, felmarkolt némi aranyat, majd azt egy keszkenőbe kötötte. Ezután visszament a nővérek ablakához, és bedobta a csomagot nekik.
A lányok azt hitték, hogy csoda történt. Egy évvel később Miklós püspök megismételte a dolgot, de akkor a másik lány ablakán dobta be a keszkenőbe rejtett aranyat. A testvérek meghallották az ablak alatti lépéseket. Gyorsan kisiettek az utcára, és még látták eltűnni a piros ruhás öregembert, akit elnyelt az éjszaka.
A harmadik évben újra elindult a püspök, de akkor annyira hideg volt, hogy a lányok ablakait bepalánkolták. Miklós püspök azonban nem adta fel a küldetését, hanem felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat.
[ads2]
A püspöknek sikerült olyan jól időzítenie, hogy a legkisebb lány éppen a tűzhelynél tartózkodott, mert a harisnyáját akarta a kandalló szerű tűzhelyben szárítani. A pénz egyenesen a harisnyába pottyant.
Az ismeretlen jótevőről lassan kezdték azt hinni, hogy ő a Tél-Apó, hiszen mindig télen történtek a csodák. Az időmúlásával viszont kiderült, hogy kiről is van szó, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy, amit korábban a helyi aranykereskedő a püspöknek adományozott egy szerencsés üzlet után.
De nem csak ebből derült ki, hogy a csodát Miklós püspöknek köszönhetik, ugyanis ő december 5-én, a névnapja előestéjén, rendszeresen megajándékozta a gyerekeket különböző édességekkel. Ezért nevezték el „Noel Baba”-ként.
Miklós püspök élete azért nem volt fenékig tejfel. A keresztényüldözések idején foglyul ejtették, megkínozták, éheztették, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vita lezárásaként arcon ütötte Ariust. Ezért helyben elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól.
Ugyanazon az éjszakán a Zsinat több tagja is ugyanazt álmodta, amelyben Nikolas jelent meg előttük, mellette az egyik oldalán Isten állt, aki az evangéliumot fogta a kezében, a másik oldalán Szűz Mária jelent meg a kezében az érseki palásttal, hogy így nyilvánítsák ki szimpátiájukat a püspök iránt, aki korábban elvesztette a fejét.Az ébredés után, az ámulatba esett tanácstagok, azonnal Nikolashoz siettek, hogy bocsánatot kérjenek tőle, és visszahelyezzék a pozíciójába. Innentől kezdve hatalmas tisztelet vette körül, és a korábbi incidensről mindenki azt gondolta, hogy nem dühből ütötte meg az istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Miklós püspök hosszú öregkort élt meg. A legenda szerint 324. december 6-án angyalok jöttek le a lelkéért, és vitték el a végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás csordogál. A Mikulás, tehát létezik, és addig létezni is fog, amíg emlékszünk rá, és a jótetteire, és nem csak a csoki, ajándék miatt várjuk Szent Miklós napját.
(Forrás: santaclaus.hu)
Hozzászólások