Az óra választ ad a kétségeinkre
Gondoljunk a minket gyötrő kételyre, majd nézzük meg, hogy mennyi az idő, adjuk össze a számokat, és olvassuk el az eredményhez rendelt üzenetet!
Ha van egy álmunk, célunk, akkor mindig arra várunk, hogy a körülmények, lehetőségek, idő alkalmas legyen a megvalósításra. Sokszor ez odavezet, hogy lemaradunk a tökéletes pillanatról, ami soha többé nem adatik meg újra.
Gyakran csak egy egészen pici apróságon múlik az, hogy az elhatározásból megvalósítás legyen. Amennyiben kételkedünk abban, hogy eljött-e az időnk, akkor gondoljunk a kételyre, ami gyötör, nézzük meg az órát, adjuk össze a számjegyeket, és olvassuk el a kapott eredményhez rendelt üzenetet!
Példa:
8:39 = 8 + 3 + 9 = 20 azaz 2 + 0 = 2
1: Csak mi tudhatjuk, hogy hányszor, de hányszor fordult már elő velünk az, hogy csendben maradtunk, amikor ki kellett volna állnunk magunkért, ugyanígy rengetegszer előfordult az is, hogy segítséget kellett volna kérnünk, de inkább hallgattunk.
Ez nem azt jelenti, hogy mostantól változtassunk ezen, hanem azt, hogy bocsássuk meg magunknak a korábbi viselkedést. Engedjük el a nehéz perceket, mert akkor megérthetjük, hogy jogunk van néha gyengének, elesettnek lenni.
Ha ez sikerül, akkor rá fogunk jönni, hogy van a környezetünk olyan személy, aki hálából azért, amit mi tettünk érte, szívesen segít, átölel, biztat, vigasztal, ha erre van szükségünk.
2: Ahogy mi, úgy a kapcsolataink is folyamatosan változnak. Most eljött az ideje annak, hogy átvegyük azokat az örömteli, de terhes feladatokat, amelyeket eddig a nálunk idősebbek végeztek el.
Az idő körforgását nem lehet megállítani.
3: Nem könnyű mindig örülni, boldognak lenni. Amikor nem érezzük pozitívnak magunkat, akkor keresnünk kell valami pluszt, például egy régi álmot, kellemes kikapcsolódást, apró meglepetést, ami segít kiszakadni a szürke hétköznapokból, hogy újra magunkra találhassunk.
Használjuk ki, hogy a hosszú esték a legalkalmasabbak arra, hogy összejöjjünk a barátokkal, filmezzünk, vagy csak jót beszélgessünk, nevessünk, élvezzük egymás társaságát.
4: A saját akaratból vállalt, vagy a ránk ruházott feladatokat mindig kemény munka árán tudjuk teljesíteni, ami miatt egyre messzebb kerülünk az álmainktól. Eljött az ideje, hogy a világ tudomására hozzuk, hogy mi az, amiben örömünket lelnénk.
Jobbak lesznek az esélyeink például a párkeresésben, vagy a vágyaink megvalósításában, ha mások is tudnák, hogy mit szeretnénk valójában. Nem kell egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vennünk, ám kezdjünk el apró lépésekkel haladni, hogy a semmiből végre felépítsük a boldogságunkat.
5: Ha kimondjuk, ha nem, de akkor is korlátok között éljük az életünket. Vannak olyan íratlan szabályok, amelyeket betartunk, és elvárjuk, hogy mások is azokhoz tartsák magukat. Ideje, hogy átvizsgáljuk az életünket!
Nézzük meg, hogy hány olyan dolog van, amit nem teszünk meg, mert azt tanultuk, hogy nincs rá pénz, vagy csak időpazarlás lenne. Szeretnénk valami kreatívat csinálni? Vennénk egy házi kedvencet? Akkor gyerünk, tegyük meg! Bontsuk le a korlátainkat, mert más nem fogja megtenni helyettünk.
6: A természet változásai arra ösztönöznek, hogy kreatív lépéseket tegyünk. Ez akkor is megtörténik, ha merjük, nem merjük, akarjuk, nem akarjuk, mert látjuk, hogy például ki kellene festeni a lakást, vagy lomtalanítani kell, esetleg a madáretetőt kellene kihelyeznünk.
7: Az életben folyamatosan döntéseket kell hozni. Ezek lehetnek racionális választások, de hallgathatunk a megérzéseinkre is. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak elfogadni a spirituális világ segítségét.
Eljött az ideje, hogy tudatosan használjuk az évek alatt megszerzett bölcsességet, illetve engedjük, hogy a láthatatlan segítők irányt mutassanak. Ne foglalkozzunk azokkal, akik kételkednek, hanem inkább emlékezzünk arra, hogy hányszor voltak mellettünk, amikor vesztésre álltunk.
8: Nap, mint nap élünk át sikereket és kudarcokat. Az, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk, attól függ, hogy mennyit tanulunk a különböző helyzetekből. A sikerhez jó ragaszkodni, de tudnunk kell, hogy ez a pillanat is eltűnik.
A kudarcok esetén sokkal mélyebb és hosszabb ideig tart a keserűség, mert ezt nem ragadja el olyan gyorsan az idő, mint a boldog perceket. Hajlamosak vagyunk még akkor is a kudarcon rágódni, amikor mások már elfelejtették azt.
Legyünk nagylelkűek, tárjuk fel a múltat, majd hagyjuk elszállni azt, ahol hibáztunk. A kudarcot leckeként kell felfogni. Vonjuk le belőle a tanulságot, és lépjünk tovább, mert akkor ugyanolyan gyorsan eltünteti az idő, ahogy a sikert szokta, mi pedig új lehetőséget használhatunk ki.
9: Ott vagyunk, ahol lennünk kell. Ha ezt úgy ítéljük meg, hogy jó, vagy rossz, akkor is biztos, hogy az életünk pontosan úgy halad, ahogy kell. Változni fogunk, és ezzel az életünk is másabb lesz, mert a jövőt mi alakíthatjuk.
Az adott pillanat rendben van. Amit eddig elértünk, azt senki sem veheti el tőlünk, mert az csak a miénk. Ez jó kiindulópont ahhoz, hogy továbblépjünk, fejlődjünk, boldogabbak legyünk. Adjunk hálát az életnek a tőle kapott leckékért, és legyünk büszkék önmagunkra, amiért sikerrel oldottuk meg a feladatokat. A jövő nagyszerű lesz.
(Forrás: noiportal.hu)
Ha van egy álmunk, célunk, akkor mindig arra várunk, hogy a körülmények, lehetőségek, idő alkalmas legyen a megvalósításra. Sokszor ez odavezet, hogy lemaradunk a tökéletes pillanatról, ami soha többé nem adatik meg újra.Gyakran csak egy egészen pici apróságon múlik az, hogy az elhatározásból megvalósítás legyen. Amennyiben kételkedünk abban, hogy eljött-e az időnk, akkor gondoljunk a kételyre, ami gyötör, nézzük meg az órát, adjuk össze a számjegyeket, és olvassuk el a kapott eredményhez rendelt üzenetet!
Példa:
8:39 = 8 + 3 + 9 = 20 azaz 2 + 0 = 2
1: Csak mi tudhatjuk, hogy hányszor, de hányszor fordult már elő velünk az, hogy csendben maradtunk, amikor ki kellett volna állnunk magunkért, ugyanígy rengetegszer előfordult az is, hogy segítséget kellett volna kérnünk, de inkább hallgattunk.
Ez nem azt jelenti, hogy mostantól változtassunk ezen, hanem azt, hogy bocsássuk meg magunknak a korábbi viselkedést. Engedjük el a nehéz perceket, mert akkor megérthetjük, hogy jogunk van néha gyengének, elesettnek lenni.
Ha ez sikerül, akkor rá fogunk jönni, hogy van a környezetünk olyan személy, aki hálából azért, amit mi tettünk érte, szívesen segít, átölel, biztat, vigasztal, ha erre van szükségünk.
2: Ahogy mi, úgy a kapcsolataink is folyamatosan változnak. Most eljött az ideje annak, hogy átvegyük azokat az örömteli, de terhes feladatokat, amelyeket eddig a nálunk idősebbek végeztek el.Az idő körforgását nem lehet megállítani.
Csak annyit tehetünk, hogy felkészülünk arra, hogy örömmel éljük meg azt, hogy mindenki minket keres fel a problémájával. Ugyancsak mi leszünk azok, akinek a telefonszámát mindenkinek ismernie kell, aki minden apró fortélyt ismer. Mindezért cserébe olyan hálás mosolyokat, ölelést kapunk, amit eddig mi adtunk másoknak.
3: Nem könnyű mindig örülni, boldognak lenni. Amikor nem érezzük pozitívnak magunkat, akkor keresnünk kell valami pluszt, például egy régi álmot, kellemes kikapcsolódást, apró meglepetést, ami segít kiszakadni a szürke hétköznapokból, hogy újra magunkra találhassunk.
Használjuk ki, hogy a hosszú esték a legalkalmasabbak arra, hogy összejöjjünk a barátokkal, filmezzünk, vagy csak jót beszélgessünk, nevessünk, élvezzük egymás társaságát.
4: A saját akaratból vállalt, vagy a ránk ruházott feladatokat mindig kemény munka árán tudjuk teljesíteni, ami miatt egyre messzebb kerülünk az álmainktól. Eljött az ideje, hogy a világ tudomására hozzuk, hogy mi az, amiben örömünket lelnénk.
Jobbak lesznek az esélyeink például a párkeresésben, vagy a vágyaink megvalósításában, ha mások is tudnák, hogy mit szeretnénk valójában. Nem kell egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vennünk, ám kezdjünk el apró lépésekkel haladni, hogy a semmiből végre felépítsük a boldogságunkat.
5: Ha kimondjuk, ha nem, de akkor is korlátok között éljük az életünket. Vannak olyan íratlan szabályok, amelyeket betartunk, és elvárjuk, hogy mások is azokhoz tartsák magukat. Ideje, hogy átvizsgáljuk az életünket!
Nézzük meg, hogy hány olyan dolog van, amit nem teszünk meg, mert azt tanultuk, hogy nincs rá pénz, vagy csak időpazarlás lenne. Szeretnénk valami kreatívat csinálni? Vennénk egy házi kedvencet? Akkor gyerünk, tegyük meg! Bontsuk le a korlátainkat, mert más nem fogja megtenni helyettünk.
6: A természet változásai arra ösztönöznek, hogy kreatív lépéseket tegyünk. Ez akkor is megtörténik, ha merjük, nem merjük, akarjuk, nem akarjuk, mert látjuk, hogy például ki kellene festeni a lakást, vagy lomtalanítani kell, esetleg a madáretetőt kellene kihelyeznünk.7: Az életben folyamatosan döntéseket kell hozni. Ezek lehetnek racionális választások, de hallgathatunk a megérzéseinkre is. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk hajlandóak elfogadni a spirituális világ segítségét.
Eljött az ideje, hogy tudatosan használjuk az évek alatt megszerzett bölcsességet, illetve engedjük, hogy a láthatatlan segítők irányt mutassanak. Ne foglalkozzunk azokkal, akik kételkednek, hanem inkább emlékezzünk arra, hogy hányszor voltak mellettünk, amikor vesztésre álltunk.
8: Nap, mint nap élünk át sikereket és kudarcokat. Az, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk, attól függ, hogy mennyit tanulunk a különböző helyzetekből. A sikerhez jó ragaszkodni, de tudnunk kell, hogy ez a pillanat is eltűnik.
A kudarcok esetén sokkal mélyebb és hosszabb ideig tart a keserűség, mert ezt nem ragadja el olyan gyorsan az idő, mint a boldog perceket. Hajlamosak vagyunk még akkor is a kudarcon rágódni, amikor mások már elfelejtették azt.
Legyünk nagylelkűek, tárjuk fel a múltat, majd hagyjuk elszállni azt, ahol hibáztunk. A kudarcot leckeként kell felfogni. Vonjuk le belőle a tanulságot, és lépjünk tovább, mert akkor ugyanolyan gyorsan eltünteti az idő, ahogy a sikert szokta, mi pedig új lehetőséget használhatunk ki.
9: Ott vagyunk, ahol lennünk kell. Ha ezt úgy ítéljük meg, hogy jó, vagy rossz, akkor is biztos, hogy az életünk pontosan úgy halad, ahogy kell. Változni fogunk, és ezzel az életünk is másabb lesz, mert a jövőt mi alakíthatjuk.
Az adott pillanat rendben van. Amit eddig elértünk, azt senki sem veheti el tőlünk, mert az csak a miénk. Ez jó kiindulópont ahhoz, hogy továbblépjünk, fejlődjünk, boldogabbak legyünk. Adjunk hálát az életnek a tőle kapott leckékért, és legyünk büszkék önmagunkra, amiért sikerrel oldottuk meg a feladatokat. A jövő nagyszerű lesz.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások