Bizonyíték a tengeri szörnyek létezésére
Történetek, amelyekben rejtélyes lényekkel találkoztak az emberek.
Az űrt kutatjuk, pedig alig tudunk valamit arról, hogy milyen teremtények élnek a tengerek, óceánok mélyén. A halakon, cápákon, bálnákon, delfineken, korallokon, és kagylókon kívül sokkal több minden, akár tengeri szörnyek is élhetnek a vizekben.
Különös beszámoló egy levélben: Erik Pontoppidan püspök 1752-ben kapta meg azt a levelet, amelyet Lorenz von Ferry kapitány a berbeni bíróságnak írt. Ebből kiderült, hogy a kapitány 1746-ban a partra evezett a legénységével, amikor megpillantottak egy tengeri kígyót.
A lényt úgy írta le Lorenz von Ferry, hogy a kígyónak lóhoz hasonló szürke feje, hatalmas fekete szeme és hosszú fehér sörénye volt.
A gőzt eregető kígyó: George Sanford hadnagy a Lady Combermere teherhajó kapitánya volt, amikor 1820-ban arról beszélt, hogy látott egy 20-30 méter hosszú vízi kígyót az Atlanti-óceánban. A kígyó állítólag ugyanúgy gőzt eregetett, ahogy a bálnák.
Egy norvég misszionárius feljegyzései: Hans Egede 1734. július 06-án, Grönlandnál látott egy tengeri szörnyet. 1741-ben Hans elmondta, hogy a lény 3-4-szer olyan széles volt, mint egy hajó. A teremtmény kiemelkedett a vízből, majd eltűnt a láthatáron.
Az újra és újra felbukkanó szörny: A tengeri szörnyek létezésére a legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy egyes területeken időnként újra és újra megjelenik egy ismeretlen lény akár évente, de akár évszázadonként.
A Vancouver Island és British Columbia között fekvő Georgia-szorosban, Kanada nyugati partjainál például a bennszülött indiánok már jóval a fehér telepesek előtt megfigyelték a helyi tengeri szörnyet.
A helyiek Cadborosaurus-ként, vagy röviden Caddy-ként emlegetik a szörnyet, amire F. W. Kemp, helyi kormánytisztviselő figyelt fel a XX. század elején, egészen pontosan 1932. augusztus 10-én, amikor a feleségével és fiával látták, hogy milyen sebesen úszik a lény.
Caddyt többször lehetett látni a harmincas években. A szemtanúk nagy része gazdag ember volt, és híres horgászklubokhoz tartóztak, tehát a társadalomnak az a rétege, amelyik biztos, hogy nem tenné magát nevetség tárgyává azzal, hogy tengeri szörnyeket emleget.
Egy gőzös tisztjeinek emléke: Grangense gőzös az Atlanti-óceán nyugati részén járt, amikor 1901 májusában a hídon tartózkodó tisztek megláttak egy krokodilszerű szörnyet. A vízfelszínen úszó lény fogai legalább 15 centiméteresek voltak. A kapitány nem akarta leírni a hajónaplóba, hogy mit láttak, mert attól tartott, hogy mások azt fogják gondolni, hogy részeg volt a legénység.
(Forrás: noiportal.hu)
Az űrt kutatjuk, pedig alig tudunk valamit arról, hogy milyen teremtények élnek a tengerek, óceánok mélyén. A halakon, cápákon, bálnákon, delfineken, korallokon, és kagylókon kívül sokkal több minden, akár tengeri szörnyek is élhetnek a vizekben.Különös beszámoló egy levélben: Erik Pontoppidan püspök 1752-ben kapta meg azt a levelet, amelyet Lorenz von Ferry kapitány a berbeni bíróságnak írt. Ebből kiderült, hogy a kapitány 1746-ban a partra evezett a legénységével, amikor megpillantottak egy tengeri kígyót.
A lényt úgy írta le Lorenz von Ferry, hogy a kígyónak lóhoz hasonló szürke feje, hatalmas fekete szeme és hosszú fehér sörénye volt.
A lény hét-nyolcrét csavarodott teste teljesen kilátszott a vízből, majd nyomtalanul eltűnt a víz alatt, amikor a kapitány rálőtt. A legénység két tagja eskü alatt erősítette meg a Lorenz állítását.
A gőzt eregető kígyó: George Sanford hadnagy a Lady Combermere teherhajó kapitánya volt, amikor 1820-ban arról beszélt, hogy látott egy 20-30 méter hosszú vízi kígyót az Atlanti-óceánban. A kígyó állítólag ugyanúgy gőzt eregetett, ahogy a bálnák.
Egy norvég misszionárius feljegyzései: Hans Egede 1734. július 06-án, Grönlandnál látott egy tengeri szörnyet. 1741-ben Hans elmondta, hogy a lény 3-4-szer olyan széles volt, mint egy hajó. A teremtmény kiemelkedett a vízből, majd eltűnt a láthatáron.
Az újra és újra felbukkanó szörny: A tengeri szörnyek létezésére a legmeggyőzőbb bizonyíték az, hogy egyes területeken időnként újra és újra megjelenik egy ismeretlen lény akár évente, de akár évszázadonként.A Vancouver Island és British Columbia között fekvő Georgia-szorosban, Kanada nyugati partjainál például a bennszülött indiánok már jóval a fehér telepesek előtt megfigyelték a helyi tengeri szörnyet.
A helyiek Cadborosaurus-ként, vagy röviden Caddy-ként emlegetik a szörnyet, amire F. W. Kemp, helyi kormánytisztviselő figyelt fel a XX. század elején, egészen pontosan 1932. augusztus 10-én, amikor a feleségével és fiával látták, hogy milyen sebesen úszik a lény.
Caddyt többször lehetett látni a harmincas években. A szemtanúk nagy része gazdag ember volt, és híres horgászklubokhoz tartóztak, tehát a társadalomnak az a rétege, amelyik biztos, hogy nem tenné magát nevetség tárgyává azzal, hogy tengeri szörnyeket emleget.
Egy gőzös tisztjeinek emléke: Grangense gőzös az Atlanti-óceán nyugati részén járt, amikor 1901 májusában a hídon tartózkodó tisztek megláttak egy krokodilszerű szörnyet. A vízfelszínen úszó lény fogai legalább 15 centiméteresek voltak. A kapitány nem akarta leírni a hajónaplóba, hogy mit láttak, mert attól tartott, hogy mások azt fogják gondolni, hogy részeg volt a legénység.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások