Elképesztő beszámolók azoktól, akik állítólag megtapasztalták az angyalok közelségét

Internetes történetek a különleges találkozásokról.Bár az interneten bárki bármit írhat, mégis azok, akik hisznek az angyalokban, talán már éltek át ahhoz hasonló különleges élményeket, amilyeneket az alábbi történetek főszereplői, akik hisznek abban, hogy megtapasztalták az angyalok közelségét.

Testbe bújt őrangyal: „Valódi testben mutatta meg magát nekem az őrangyalom. Hetedikbe jártam, amikor meghalt az első barátom. A veszteségtől mély depresszióba zuhantam, és alig bírtam kijönni belőle.

Kilencedikes koromban szexuálisan bántalmazott egy srác, akit a barátomnak hittem. Ettől még szomorúbb lettem, ami ahhoz vezetett, hogy öngyilkosságot akartam elkövetni aznap este. A másodikos korom óta legjobb barátnőm azonban megérezte, hogy segítségre van szükségem.

Egyszer megesküdött nekem, hogy örökre mellettem lesz, és élve vagy holtan, de vigyázni fog rám. Ekkor megkérdeztem tőlem, hogy ő-e az őrangyalom, mire egy percig furcsa tekintettel nézett rám, majd igennel felelt. Tanácsokkal látott el és nagyon sokat segített nekem. Nemrég megtudtam, hogy szívbetegségben meghalt. Remélem, hogy visszakerült oda, ahonnan jött.” – Névtelen

Segítő kezek: „1997 nyarán történt, amikor megérkezett Sarah lányunk új matraca az ágyához. Egyedül próbáltam meg felvinni, hogy kicseréljen a régit az újra. Mivel a lépcsőnk elég veszélyes volt, ezért végig azt mondogattam magamban, hogy legyek óvatos, hiszen a férjem rokkant, így évek óta nem dolgozik, és ha én is kiesek, akkor a jövedelmem nélkül utcára kerülnénk.

Amikor felértem az emeletre, akkor kinéztem az ablakon a három gyermekemre, akik a Sadie nevű németjuhász kutyánkkal játszottak, miközben az apjuk figyelt rájuk. Ezután leindultam a régi matraccal, amit mozgatni kezdtem a lépcsőn. Ekkor csúsztam meg és vesztettel el az egyensúlyomat.

Miközben zuhantam, milliónyi gondolatom támadt a másodperc törtrésze alatt. Eszembe jutott, hogy mi lesz, ha eltöröm a lábam, vagy még rosszabb történik velem? Azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem, küldjön egy angyalt! Küldött is, de nem egyet, hanem kettőt. Úgy éreztem, hogy két erős férfikéz megragad, a karjaim alá nyúl és felhúz, két másik pedig a lábamat tartja. Megálltam, majd megnéztem, hogy mi lett a matraccal. Az a lépcső alján volt, méghozzá egyenesen a falhoz támasztva.

Kimentem az udvarra, hogy megkérdezzem a férjemet, ő járt-e a házba, de nemmel felelt, és az is biztos, hogy nincs plusz két karja. Később az angyalokkal kommunikálni képes bátyám azt mondta, hogy a karjaimat Michael, a bokáimat Uriel fogta meg.” – Kristy

Tökéletesen passzol: „Aznap, amikor a középiskolát kezdtem, rettenetesen rossz volt a kedvem, ugyanis szerettem volna egy új ruhát felvenni az iskola első napjára, de nem volt pénzük arra, hogy vegyünk egyet. Az anyukám azzal próbált vigasztalni, hogy nem a ruha teszi az embert.

Néhány perccel később hallottam, hogy megáll előttünk egy autó, és anyukám egy hölggyel beszélget, majd a kocsi elhajtott. Ezután az anyukám lehívott a földszintre, ahol elmondta, hogy az előbb nálunk járt asszonynak volt egy zsák ruhája, amiket a lányának vásárolt, de mivel neki nem tetszettek, ezért kidobta azokat.

A hölgy azonban úgy érezte, hogy ide kell hoznia a ruhákat, amiken még az árcédulák is rajta voltak, és tökéletesen passzoltak rám! A méretük megegyezett az enyémmel, a színűk pedig illett az arcszínemhez. Soha többé nem láttuk az asszonyt.” – Névtelen

Mennyei kíséret: „Ápolónak tanultam az 1980-as évek elején, amikor az én felelősségem volt egy középkorú, leukémiában haldokló, magányos hölgy gondozása. A lányai és a férje alig törődtek vele és ritkán látogatták meg.

Az egyik este, miután bent jártam nála, kinéztem az ablakon, és megláttam, hogy egy alak van a kertben. Igyekeztem jobban megnézni, de úgy tűnt, mintha az alak egyre jobban halványodna. Arra gondoltam, hogy biztos csak a fáradtság miatt láttam.

Később azonban, ahogy telt az idő, úgy romlott a betegem állapota, az alak pedig rendszeresen visszajárt. Ezt elmeséltem néhány kollégámnak, de ők kinevettek, és azt mondták, hogy csak túl élénk a fantáziám.

Én viszont minden nap kinéztem az ablakon, és ha ott állt az alak, akkor intettem neki. Az egyik nap aztán üresen találtam a hölgy ágyát, ugyanis az éjszaka elhunyt. Elszomorított, hogy egyedül volt, amikor meghalt. Az ezt követő napokban hiába néztem ki az ablakon, nem láttam az alakot.

Azzal vigasztaltam magam, hogy a rejtélyes alak a páciensem őrangyala lehetett, aki arra várt, hogy átkísérje a hölgyet ebből a világból egy békés, boldog helyre.” – M. Seddon 

Nyugtató és gyönyörű jelenlét: „14 éves koromban találkoztam az angyalokkal. A szingli anyukám elhanyagolt. Mivel megvoltak a saját gondjai, ezért képtelen volt megadni nekem azt a szeretetet és gondozást, amire gyerekként szükségem lett volna.

Az egyik nap úgy alakult, hogy este 11 óra körül egyedül, rettegve sétálok a sötét utcán. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és attól tartottam, hogy megerőszakolnak vagy valahogy másképp fognak bántani. Mérföldre voltam az otthonomtól, pénz nélkül.

Nálam volt a tíz sebességes kerékpárom, de mivel ittas állapotban voltam, nem tudtam azzal közlekedni. Általában elég önellátó voltam, és segítséget soha senkitől nem kértem, akkor este mégis rettenetesen kiszolgáltatottnak éreztem magam, ezért imádkozni kezdtem.

Kicsit később egy fényesen megvilágított, mosolygós fiatalember lépett ki az üres utcára egy elsötétült házból. Köszönt és azt mondta, hogy a neve Paul. Megnyugtatónak és gyönyörűnek éreztem a jelenlétét.

Nem tudom, hogy végül hogyan kerültem haza, de a következő dolog, amire emlékszem, hogy otthon ébredtem az ágyamban. Csak annyit tudok, hogy meleg, izzó érzés önt el, ha Paulra gondolok, az angyalomra.” – NévtelenAz angyal, aki segített beindítani az autót: „1980-ban egyedülálló anyaként éltem a kaliforniai San Bernardino megyében. Mivel a szüleim csak körülbelül 30 mérföldre laktak tőlem Alta Lomában, ezért néha elvittem hozzájuk a gyerekeket, hogy vigyázzanak rájuk, amíg elintézem a dolgaimat, aztán este értük mentem.

Az egyik ilyen napon elég későn, 23:30 körül mentem haza a régi autómmal, amiben tönkrement az üzemanyag jelző. Az autó félúton lerobbant. Fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek. A gyerekek aludtak a benzinkút egy mérföldnyi sétára volt, és akkoriban még nem volt mobiltelefonom, amin segítséget hívhattam volna.

A fejemet a kormánykerékre hajtva, pánikba esve imádkoztam, amit be sem tudtam fejezni, mert valami az ablaknak csapódott. Felnéztem, és egy 21 év körüli fiatalembert láttam meg. Nagyon meglepődtem, viszont kicsit sem ijedtem meg, pedig általában félek.

A férfi segített beindítani az autót, majd hirtelen eltűnt. A kocsival sikerült legurulni a dombról a következő benzinkútig. Amikor később elmeséltem a gyerekeimnek, hogy mi történt, akkor ők biztosak voltak abban, hogy egy angyal segített nekünk.” – Deb

Csoda a reptéren: „Egy kis csoda mentette meg a válságba került házasságomat. Abban az időszakban sokat dolgoztam azon, hogy javítsam a kapcsolatomat a férjemmel, ezért kitaláltam, hogy elmegyünk egy romantikus hosszú hétvégére a Bermuda-szigetekre. A férjemnek nem volt hozzá sok kedve.

Philadelphiába érve kiderült, hogy az időjárás miatt több járat késik vagy törölték, ezért csak további átszállásokkal és plusz 10 órás úttal érhettünk volna oda a Bermudákra. A férjem mindenképpen haza akart menni, én pedig teljesen összetörtem, és úgy éreztem, hogy ezzel vége a házasságunknak.

Végül mégis sikerült felszállnunk az utolsó közvetlen járatra. Lehetetlennek tűnt, ám egy utaskísérő mégis el tudta intézni nekünk. A hétvége mesésen alakult, és a problémákat is sikerült megoldanunk a férjemmel, akivel együtt maradtunk.

Akkor úgy éreztem, hogy a világ összeomlott, de egy csodának hála sikerült megmentenem a házasságomat és egyben tartanom a családomat.” – Smigenk

A balesetre vonatkozó figyelmeztetések: „Egy nap hajnali 4 óra körül felhívott a nővérem, aki remegő hangon, sírva elmondta, hogy látomása volt arról, hogy autóbalesetet szenvedtem. Azt nem nem mondta, hogy meghaltam-e a balesetben, de a hangjából kiéreztem, hogy ezt nem meri közölni. Azt mondta, hogy imádkozni fog értem és tegyek én is így, valamint legyek óvatos, ne a szokott útvonalon menjek munkába.

Kórházban dolgoztam, ahol aznap megkaptam a második figyelmeztetést, ugyanis egy kerekesszékes úriember azt mondta, hogy Isten megüzente neki, hogy autóbalesetet fogok szenvedni, aztán ő is megígérte, hogy imádkozni fog értem, és Isten szeret.

Remegő térdekkel indultam haza a munkahelyemről. Az úton átkísértem egy idős hölgyet az úttesten, és erősen figyeltem minden kereszteződést, jelzőlámpát és táblát. Miután hazaértem, felhívtam a nővéremet és anyukámat, hogy megnyugtassam őket, hogy jól vagyok, nem ért baleset.” – Hfen

(Forrás: noiportal.hu)