Genetikai rendellenesség állhat az elcserélt gyerekek legendájának hátterében

Meglepő, kevésbé ismert érdekességek a tündérekről.Legendák, filmek és könyvek népszerű szereplői a tündérek, akiket ahány történet, annyiféleképpen mutatnak be. Egyes verziók szerint a tündérek kedves, jószándékú, varázserejű lények, míg más mesék kimondottan rosszindulatú, ártó lényekként állítják be a tündéreket.

A tündérvilág azonban ennél sokkal színesebb és izgalmasabb, ahogy azt a következő, kevésbé ismert érdekességekből is kiderül!

Elcserélt gyermekek: Egészen a XIX. századig előfordult, hogy a szülők azt hitték, hogy a tündérek elvitték a gyereküket a világukba, és a sajátjukat hagyták ott helyette. Sajnos, sokan annyira hittek ebben, hogy megszabadulnak a gyermeküktől, vagy valamilyen morbid, veszélyes módon próbálták „visszaváltoztatni”.

Az Eberly tudós, Susan Schoon Eberly rájött, hogy a gyanúsnak vélt csecsemők közül több is valamiféle betegségben szenvedett. Ilyesmi volt például a fenilketonuria (PKU) genetikai rendellenesség, ami az anyagcserét és a fejlődést befolyásolja, de nem jelentkezik rögtön a szülés után, hanem csak idővel alakulnak ki a tünetei.

Amikor tehát a csecsemő világra jött, akkor normális, egészséges babának tűnt, de később a szülők arra figyeltek fel, hogy a gyermekük furcsán öregnek, ráncosnak tűnik, nem eszik, folyton sikoltozik, nem beszél és teljesen különbözik a többi gyerektől.

Egy másik magyarázat szerint a gyerektől való megszabadulás iránti tudatalatti vágyuk miatt beszélték be maguknak a szülők azt, hogy a tündérek kicserélték a kicsit.

Tündérzene: W.W. Gill számolt be arról, hogy amikor a Man-szigeten járt, akkor felkeresett egy tündérháromszöget a folyó völgyében, ahol tündérzenét hallott.

1922-ben a barátaival Dartmoorban nyaraló zeneszerző, Dr. Thomas Wood teljesen biztos volt abban, hogy az a zene, amit 20 percen keresztül hallott, tündérektől származott, ezért lekottázta azt.

Tündérállatok: Egy gazda szerint tündérrókák ölték le a csirkéit Cavan megyében. Velük szemben a tündérkutyák jóindulatúak lehetnek, de a megjelenésük különböző, ugyanis a walesi tündérkutyákat fehérnek írták le, míg a Man-szigeteken állítólag vörös fülű, fehér színűek.

A selkie-k legendája alapján a tündérek eredetileg fókák, akik gyönyörű nővé változva kötöttek házasságot az emberekkel. A mítosz miatt 1839-ben beszüntették a fókavadászatot Mayo megyében Downpatrick Headtől Kilcumminig.

A tündérek a bukott angyaloktól származtak: A XIX. századi Skóciában, Walesben, Írországban vagy a Man-szigeten találtak az emberek egy bibliai részletet, amelyben az állt, hogy az Isten által a mennyekből kiűzött bukott angyalok, akiknek a pokolban sem jutott hely, „a föld lyukaiba repültek”. Így váltak ők tündérekké, akik se nem jók, se nem rosszak, de ha úgy tartja kedvük, akkor pokollá tehetik az emberek életét.Biddy Early: Az 1798-ban született Biddy Early Írország leghíresebb népi gyógyítója és tündérdoktora volt. A számon tartott sikereiről azt gondolták, hogy azokat a tündérekkel való kapcsolatának köszönheti.

Early csak ajándékokat (húst és whiskyt) fogadott el fizetségül a szolgáltatásaiért, és elismerte, ha valamit nem tudott meggyógyítani. Emellett tisztánlátó is volt, aminek köszönhetően egyszer úgy győzött le egy ellenséges papot, hogy titkos részleteket árult el annak magánéletéről.

Early több ezer látogatója között az a pletyka kelt szárnyra, hogy egyikőjük az angol királyi család tagja, aki csak azért utazott el Clare megyébe, hogy a tündérdoktorral találkozzon. Annak ellenére, hogy Early évtizedeken keresztül ellenséges viszonyban állt az egyházzal, a temetésén huszonhét pap tette tiszteletét 1874-ben.

Tündértájak: Leginkább Írországban „léteznek” a tündérek, akikkel kapcsoltban tündérvárakat és tündérdombokat tartanak számon. Ezek ugyanolyan tilos helyeknek számítottak, mint a tündérutak, elsősorban azért, mert az esetek többségében láthatatlanok voltak, és főleg azért nem tanácsolták az ilyen területek közelébe való építkezést vagy közlekedést, mert a legendák szerint az emberek akaratlanul is áttévedhettek a tündérek világába.

Valamikor 1959 előtt Paddy Baine és menyasszonya erőszakos kalapálást hallott az új házukban, és már-már azt hitték, hogy leomlik a fal. Egy helyi bölcs asszony, Mairead ni Heine segítségét kérték, akitől megtudták, hogy az otthonuk egyik sarka zavarja a tündéreket, mert belelóg az ösvényükbe. A béke akkor állt helyre, amikor egy kőfaragó levágta a ház sarkát.

Bridget Cleary esete: 1895 márciusának elején Michael Cleary azt gyanította, hogy a felesége, Bridget tündér, ám valójában valamiféle mentális betegségben szenvedett. A férj és a tündérhívő Jack Dunne erőszakos és megalázó „tündérpróbáknak” vetette alá a nőt, akit tulajdonképpen bántalmaztak.

Amikor március 15-én Cleary forró bottal fenyegette a feleségét, akkor annak ruhája lángra kapott, mire a férj lámpaolajat öntött rá. Bridget halálra égett. Mivel a férj továbbra is makacsul hitte, hogy a nő tündér volt, ezért a halála utáni éjszaka elvitte a holttestét a közeli Tündérdombra, hogy visszakapja a „valódi” feleségét.

Az eset után gyorsan megtalálták az elrejtett holttestet. Cleary-t 20 év börtönre ítélték a felesége haláláért, majd a férfi Kanadába emigrált.

Tündérek megfigyelése: A világon szinte már minden országból, minden típusú emberek számoltak be tündérekről. Az egyik esetben egy kisfiú, Victor Purcell beszélt arról az 1900-1901 közötti búr háború idején, hogy esténként apró katonák sorai masíroznak az ágya fölött, miközben csodás harci zene szó. Később Purcell történelem tanárként dolgozott Cambridge-ben.

Egy másik beszámoló a XX. századi Walesből származik, és arról szól, hogy a magányosan halászó T.A. Powell parancsnok legnagyobb döbbenetére, hirtelen egy kis idős férfi bukkant fel a patakban és így szólt:

„Hallgass Tommy, szeretek pisztrángot enni!”

A kis idős férfi ezután ugyanolya gyorsan eltűnt, mint ahogy megjelent, Powell elképedve kérdezte, hogy: „Honnan tudta a nevemet?”

Tündér-poltergeist: Általában a házban rekedt, erőszakos, zajos, zavaró szellemeket nevezik poltergeisteknek, de egyes tündéreket is így ábrázolnak. A tündérkutató Katharine Briggs egyik barátja gyakran ellátogatott a Newcastle melletti Denton Hall idős hölgyeihez az 1890-es években.

Ezek az idős hölgyek egy tündérről beszéltek, akit ugyan soha nem láttak, viszont sokszor hallották, amikor Denton Hallban dolgoztak, ahol általában megnehezítette a mindennapjaikat. Állítólag napjainkban is előfordulnak ott különös jelenségek.

(Forrás: noiportal.hu)