Halott pilóta jelent meg a repülőgépen

Felhasználták a mérnökök a repülőgépek fejlesztésében, azokat a tanácsokat, amelyeket a lezuhant 401-es járat tisztjei adtak a haláluk után. 1972. december 29-ét írtak, amikor az Eastern Légitársaság 401-es járata végzetes útjára indult. Az L-1011 Tri-Star Jumbo New Yorkból szállt fel, hogy Miaimiba szállítsa az utasait.

A 229 utas szállítására alkalmas, hatalmas gépet, az 55 éves Robert Loft kapitány vezette, aki 32 éve dolgozott pilótaként. Az első tiszt a korábbi légierő pilóta Albert Stockstil volt. A 39 éves Stockstil, több repülési órán volt túl az új repülővel, mint Loft. A fedélzeti mérnők az 51 éves Donadeo Repo volt, aki már 25 éve dolgozott az Eastern Légitársaságnál.

Az indulás zökkenőmentesen zajlott le, és a 401-es járat simán felszállt este 9.20 perckor, 179 utasával és 19 fős személyzetével.

A katasztrófa éjjel 11.32-kor kezdődött, amikor az északi térséget figyelő légiirányító kiadta a megfelelő paramétereket, és a pilóta megkezdte a leszállási manővert megelőző rutinfeladatokat.

Donadeo látta, hogy nyugat-kelet irányból közelítik meg a leszállópályát, keresztezve a forgalmas Palmetto gyorsforgalmi utat, s ekkor rossz előérzete támadt.

Strockstill abban a pillanatban szólt, hogy az orrfutó nincs kint, ugyanis nem kapcsolt be a megfelelő ellenőrzőfény. Ezt követően Pillanatokon belül különböző riasztó hangok töltötték be a pilótafülkét, és kitört az utasítások kavalkádja.

A leszállási manővert meg kellett szakítani, és a repülőgép újra a magasba emelkedett, hogy megtegyen hatszáz méter magasan egy kört, amíg kiderítik a hiba okát.

Az automatát kikapcsolták a tisztek, akik a jelzőfény meghibásodására gondoltak. A jelzőfény Stockstill oldalán volt, de azt csak a pilóta oldalán lehetett kicserélni.
Don Repo leereszkedett az kabinból nyíló ördöglyukba, hogy a saját szemével lássa az orrfutó helyzetét.

Miközben a jelzőfény 12 dolláros lámpácskáját kicserélték, Loft kapitánynak át kellett hajolnia Stockstill panelja fölött, s ekkor történt meg a végzetes esemény, ugyanis a pilóta véletlenül meglökte a gázadagoló-kart, aminek következményeként süllyedni kezdett a repülőgép.

A robotpilóta, ennek ellenére, továbbra is 660 méteres magasságot mutatott, a radar hangja azonban jelezte, hogy csökken a magasság, de azt senki sem vette észre. Amikor végre felfigyeltek a bajra, már nem volt mit tenni. A 401-es járat becsapódott az Everglades fekete mocsaraiba.

Szerencsére a repülőgép nem robbant fel, és a közelben volt egy békavadász, aki azonnal segítséget hívott, majd a helyszínre rohanva megkezdte a mentést, s neki hála százan túlélték a katasztrófát.

A tragédia után, a 401-es járat egyes alkatrészeit, beszerelték más Eastern gépekbe, s ezután húsz esetben rejtélyes jelenségeket tapasztaltak azokon a repülőkön, amelyekben volt valami a 401-esből.

A járatokon Loft kapitány és Repo másodtiszt szelleme bukkant fel teljesen hétköznapi módon. Egyszer egy női utas kapott hisztériás rohamot, amire odament hozzá egy utaskísérőt. A nő elmondta, hogy az előbb még egy repülőtiszt ült mellette, aki hirtelen eltűnt.

Az eset miatt csak késve tudott felszállni a gép. Amikor leszálltak, akkor fényképeket mutattak az utasnak, aki kiválasztotta Repo képét, hogy ő ült mellette.

Egy másik alkalom az egyik L-1011 utasszállító fedélzetén történt, amikor a fedélzeti mérnök a felszállás előtti ellenőrzést végezte. Akkor is Repo jelent meg, aki azt mondta a mérnöknek, hogy nem kell ellenőriznie semmit, mert ő már megtette azt.

Egyszer egy légiutas-kísérő rémült halálra, amikor meglátta Repot. Ő a mikrohullámú-sütőben fedezte fel a szellemet. Az ijedt nő szólt két kollégájának, hogy mit látott, úgyhogy mind a hárman hallották a figyelmeztetést, hogy vigyázzanak a tűzre a gépen.

Nem sokkal később, a felszállás során, a repülő egyik motorja meghibásodott, és a kényszerleszállás közben a másik is motor is odalett. A pilóta az utolsó hajtóművel tudott csak leszállni.

Repo egy kapitánynak is megjelent a pilótafülkében. Akkor azt mondta, hogy nem lesz több baleset, mert ők nem fogják megengedni.

Bob Loft kapitány is tiszteletét tette az egyik járaton. Őt az egyik légiutas-kísérő látta meg az első osztályon. A halott pilóta, kapitányi egyenruhában ült a székben.

Mivel az utaskísérő nem tudott arról, hogy a légitársaság egyik alkalmazottja is a gépen lesz, ezért értesítette a repülőgép kapitányát, aki felismerte Bob Loftot. A szellem a következő pillanatban eltűnt.

Ezeken az eseteken kívül, még rengetegszer látták az elhunytakat, akik rutinfeladatokat láttak el a repülőgépek fedélzetén, vagy tanácsokat osztogattak a személyzetnek. Nem egyszer többen is láttak egy-egy jelenést.

A rejtélyes történet legnagyobb érdekessége az, hogy a jelenések miatti, spiritiszta szeánszokon, az elhunyt tisztek olyan információkat adtak, amelyeket a tragédiát vizsgáló bizottságok nem vettek észre, ráadásul a szellemek olyan technikai tökéletesítési tanácsokat adtak, amelyeket később a mérnökök és tervezők megvalósítottak, hogy korszerűbbek és biztonságosabbak legyenek a repülőgépek.