Hívjuk elő az előző életünkből származó emlékeinket!
Nem kell szakemberhez fordulnunk, ha szeretnénk megtudni, hogy kik voltunk a korábbi életünkben.
Nincs kézzel fogható bizonyíték arra, hogy az emberek tényleg újjászületnek, ám már sok olyan történetet hallottunk, amelyben egy néhány éves gyerek a legnagyobb természetességgel mesél arról, hogy ki volt az előző életében. Ezeket az emlékeket idővel elfelejtik a gyerekek, akik idősebb korukban arra sem emlékeznek, hogy valaha arról meséltek, hogy más emberek voltak.
Sokan, akiket érdekel a reinkarnáció, felkeresnek egy-egy szakembert, hogy ő segítsen nekik visszatérni a korábbi életükbe, ám még mielőtt így tennénk, próbáljuk ki a következő technikát, amellyel előhívhatjuk az előző életünkből származó emlékeket!
Első lépésként készítsük elő a terepet, amit tegyünk a lehető legkényelmesebbé. Húzzuk el a függönyt, eresszük le a redőnyt, gyújtsunk meg egy gyertyát, vegyünk elő füstülőt, vagy kapcsoljunk be halk zenét. Mindegy, hogy melyiket tesszük, mert a lényeg az, hogy a környezet kialakításával csökkentsük a bennünk lévő feszültséget.
Ezt követően a megfelelő pózt kell megtalálnunk, hiszen hiába látjuk, hogy a legtöbben a törökülést választják, lehet, hogy az számunkra kényelmetlen. Keressünk egy pózt, amit sokáig meg tudunk tartani, mert a múltidézés nem megy egyik percről a másikra. Fontos, hogy laza puha öltözékben vegyük fel a választott testtartást!
Most lazítsuk el az elménket, kezdjünk befelé figyelni, ugyanis az kevés, ha csak a testünket lazítjuk el. Nyugtassuk le az elménket, tehát ne gondoljunk a mindennapi problémákra, bajokra, hanem koncentráljunk valami kellemesre, például a tengerre, napfényre, vagy egy helyre, ahol pozitív élményben volt részünk.
Amikor sikerült lenyugtatni az elménket, akkor kezdődhet a vizualizálás! Képzeljük el, hogy a testünk önmagunk előtt, a semmiben lebeg. Ezt a testet küldjük el a hosszú utazásra, amely során megismerjük a múltat, az előző életünket. Próbáljunk átúszni ebbe a másik énünkbe! Érezzük, hogy az ürességben lebegünk, mindenféle nyomás nélkül.
Próbáljuk magunk elé képzelni az utat úgy, mint az Ózból ismert Dorothy, aki a sárga köves úton lépkedett a mesében. Az előttünk megjelenő irány lehet vasúti sín, autóút, vagy téglákból kirakott ösvény, tehát bármi, ami valamilyen formában tükrözi a személyiségünket.
Amennyiben jól csináljuk a vizualizációt, akkor az út végén megjelenik egy ajtó, amihez el kell jutnunk. Nyissuk ki az ajtót úgy, hogy koncentráljunk arra, hogy megfogjuk a kilincset, amit lenyomva belépünk az előző életünkből származó emlékek közé.
Amikor belépünk, akkor előfordulhat, hogy erős érzelmek, tapasztalások rohannak meg, vagy meglátunk egy színt, illatot érzünk, esetleg szokatlan képpel szembesülünk. Ha először ezek közül egyik sem történik meg, akkor adjunk időt magunknak, miközben koncentráljunk arra, hogy átjutottunk az ajtón. Nagyon fontos, hogy ne siessünk!
Végül, ha eleget láttunk az előző életünkből, akkor térjünk vissza a testünkbe. Ez úgy történik, hogy koncentráljunk a légzésünkre, gondoljunk arra, hogy van kezünk és lábunk, majd lassan ébresszük fel a fizikai testünket, és hagyjuk hátra a metafizikait!
Nyújtsuk ki az ujjainkat, mozgassuk meg azokat, majd nyissuk ki a szemünket. Amikor érezzük, hogy teljesen visszatértünk a jelenbe, akkor gondoljuk végig, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk. Ha akarjuk, akkor nyugodtan leírhatjuk az utazásunkat.
(Forrás: femcafe.hu)
Nincs kézzel fogható bizonyíték arra, hogy az emberek tényleg újjászületnek, ám már sok olyan történetet hallottunk, amelyben egy néhány éves gyerek a legnagyobb természetességgel mesél arról, hogy ki volt az előző életében. Ezeket az emlékeket idővel elfelejtik a gyerekek, akik idősebb korukban arra sem emlékeznek, hogy valaha arról meséltek, hogy más emberek voltak.Sokan, akiket érdekel a reinkarnáció, felkeresnek egy-egy szakembert, hogy ő segítsen nekik visszatérni a korábbi életükbe, ám még mielőtt így tennénk, próbáljuk ki a következő technikát, amellyel előhívhatjuk az előző életünkből származó emlékeket!
Első lépésként készítsük elő a terepet, amit tegyünk a lehető legkényelmesebbé. Húzzuk el a függönyt, eresszük le a redőnyt, gyújtsunk meg egy gyertyát, vegyünk elő füstülőt, vagy kapcsoljunk be halk zenét.
Ezt követően a megfelelő pózt kell megtalálnunk, hiszen hiába látjuk, hogy a legtöbben a törökülést választják, lehet, hogy az számunkra kényelmetlen. Keressünk egy pózt, amit sokáig meg tudunk tartani, mert a múltidézés nem megy egyik percről a másikra. Fontos, hogy laza puha öltözékben vegyük fel a választott testtartást!
Most lazítsuk el az elménket, kezdjünk befelé figyelni, ugyanis az kevés, ha csak a testünket lazítjuk el. Nyugtassuk le az elménket, tehát ne gondoljunk a mindennapi problémákra, bajokra, hanem koncentráljunk valami kellemesre, például a tengerre, napfényre, vagy egy helyre, ahol pozitív élményben volt részünk.
Amikor sikerült lenyugtatni az elménket, akkor kezdődhet a vizualizálás! Képzeljük el, hogy a testünk önmagunk előtt, a semmiben lebeg. Ezt a testet küldjük el a hosszú utazásra, amely során megismerjük a múltat, az előző életünket. Próbáljunk átúszni ebbe a másik énünkbe! Érezzük, hogy az ürességben lebegünk, mindenféle nyomás nélkül.Próbáljuk magunk elé képzelni az utat úgy, mint az Ózból ismert Dorothy, aki a sárga köves úton lépkedett a mesében. Az előttünk megjelenő irány lehet vasúti sín, autóút, vagy téglákból kirakott ösvény, tehát bármi, ami valamilyen formában tükrözi a személyiségünket.
Amennyiben jól csináljuk a vizualizációt, akkor az út végén megjelenik egy ajtó, amihez el kell jutnunk. Nyissuk ki az ajtót úgy, hogy koncentráljunk arra, hogy megfogjuk a kilincset, amit lenyomva belépünk az előző életünkből származó emlékek közé.
Amikor belépünk, akkor előfordulhat, hogy erős érzelmek, tapasztalások rohannak meg, vagy meglátunk egy színt, illatot érzünk, esetleg szokatlan képpel szembesülünk. Ha először ezek közül egyik sem történik meg, akkor adjunk időt magunknak, miközben koncentráljunk arra, hogy átjutottunk az ajtón. Nagyon fontos, hogy ne siessünk!
Végül, ha eleget láttunk az előző életünkből, akkor térjünk vissza a testünkbe. Ez úgy történik, hogy koncentráljunk a légzésünkre, gondoljunk arra, hogy van kezünk és lábunk, majd lassan ébresszük fel a fizikai testünket, és hagyjuk hátra a metafizikait!Nyújtsuk ki az ujjainkat, mozgassuk meg azokat, majd nyissuk ki a szemünket. Amikor érezzük, hogy teljesen visszatértünk a jelenbe, akkor gondoljuk végig, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk. Ha akarjuk, akkor nyugodtan leírhatjuk az utazásunkat.
(Forrás: femcafe.hu)
Hozzászólások