Kik azok a fényevők?
Komoly lelki felkészülés, tanulás és meditáció során jutnak el oda az emberek, hogy csak fénnyel táplálkozzanak. 
Felhördült az ország a tragikus agárdi haláleset kapcsán. Mint ismeretes egy kisgyermek halt meg, mert - a gyanú szerint - csak fénnyel táplálták a szülei.
A híradásokból nem először hallani, hogy valaki azért hunyt el, mert nem volt hajlandó ételt venni magához, de arról kevés szó esik, hogy mit is jelent valójában a fénnyel való táplálkozás, ami keleti kultúrákból származik.
A világ hat és félmilliárd embere közül, mindösszesen csak nyolcezren élnek fényen, de ők sem egyik napról a másikra kezdtek el így táplálkozni. Aki azt megpróbálná, biztos, hogy hamarosan éhen halna, ugyanis a fénnyel való táplálkozást komoly tanulási, meditációs, és lelki felkészülés előzi meg.
Angliában már tanfolyamot is létrehoztak arra, hogy átvezessék a jelentkezőket az evésről a fénnyel való táplálkozásra mindössze három hét alatt. Ők megtanulnak uralkodni a testük fölött, az éhségérzetükön, és a biológiai vágyaikon.
Ebből is látszik, hogy azoknak a személyeknek, akik szeretnének áttérni a fényevésre, először egy magasabb lelki- és tudatállapotra kell felérniük, ezért nekik fontos a jóga, meditáció, hit, és az elszántság. Hamarosan békés emberré válnak, akiknek nincsenek alantas megnyilatkozásaik.
A fénnyel táplálkozók először a vegetáriánus étrendre térnek át, majd fokozatosan arról is leszoknak, és már csak a szabadban, a napsütéssel táplálkoznak. Vannak, akik még folyadékot sem vesznek magukhoz.
Mivel biológiából mindenki megtanulta, hogy az életben maradáshoz nélkülözhetetlen az evés és ivás, jogosan merül föl a kérdés, hogy mégis, hogy maradhat valaki életben úgy, hogy csak fényt „fogyaszt”.
A hívők erre azzal válaszolnak, hogy még a mai világunkban is rengeteg olyan dolog van, amiről jelenleg a tudomány semmit sem tud.
A tudomány embereinek ez kevés magyarázat. Ők kiállnak a véleményük mellett, amely szerint képtelenség, hogy valaki csak fényen éljen, mert a szervezetnek szüksége van a táplálékra, energiára, különben az emésztőszervek, gyomor, máj nem fog tovább működni, pedig azok kellenek az életben maradáshoz.
A folyadék bevitelről is ugyanez a szakemberek véleménye, hiszen, ha a fényevők még vizet sem isznak, akkor a veseműködésük is leáll, ami a biztos halálhoz vezet. A fényevőket mindez azonban nem érdekli.
Ők örömmel hirdetik, hogy megszabadultak az elfogadott táplálkozás kínjaitól, és sokkal jobb a lelkiállapotuk, mint annak előtte.
Érdekesség, hogy a várandós fényevők, a terhesség idejére felhagynak új étrendjükkel, és visszatérnek a régihez, mert a magzatnak szüksége van az abból nyert energiára, majd a szülés után újra visszatérnek a fényhez.
A fényevő emberek nagyon vallásosak is, éppen ezért rendszeresen imádkoznak a természetben, ahol a napsugarakat szívják magukba.
Sokan azt hiszik, hogy a fényevők csak túlélik az életüket, és valójában szenvednek, de ők ezt megint csak cáfolják, és állítják, hogy teljes életét élnek ugyanannyi évig, mint bárki más.
Habár mostanában sokat hallani Magyarországon is fényevőkről, mégsem lehet azt mondani, hogy egy globális étrendváltoztatásról lenne szó, hiszen manapság az evés nem csak azt jelenti, hogy megreggelizik, ebédel, és vacsorázik az ember, hanem különböző cselekmények párosodnak hozzá.
Ilyen például a mozizás közbeni falatozás, egy jó kerti grillezés hétvégén a barátokkal, vagy a bánatból fakadó nassolás. Ezekről pedig nagyon kevesen mondanának le, ahogy azt a statisztika is mutatja, hiszen a hatmilliárd emberhez képest, csak egy maréknyi fényevő él közöttünk.
Felhördült az ország a tragikus agárdi haláleset kapcsán. Mint ismeretes egy kisgyermek halt meg, mert - a gyanú szerint - csak fénnyel táplálták a szülei.
A híradásokból nem először hallani, hogy valaki azért hunyt el, mert nem volt hajlandó ételt venni magához, de arról kevés szó esik, hogy mit is jelent valójában a fénnyel való táplálkozás, ami keleti kultúrákból származik.
A világ hat és félmilliárd embere közül, mindösszesen csak nyolcezren élnek fényen, de ők sem egyik napról a másikra kezdtek el így táplálkozni. Aki azt megpróbálná, biztos, hogy hamarosan éhen halna, ugyanis a fénnyel való táplálkozást komoly tanulási, meditációs, és lelki felkészülés előzi meg.
Angliában már tanfolyamot is létrehoztak arra, hogy átvezessék a jelentkezőket az evésről a fénnyel való táplálkozásra mindössze három hét alatt. Ők megtanulnak uralkodni a testük fölött, az éhségérzetükön, és a biológiai vágyaikon.
Ebből is látszik, hogy azoknak a személyeknek, akik szeretnének áttérni a fényevésre, először egy magasabb lelki- és tudatállapotra kell felérniük, ezért nekik fontos a jóga, meditáció, hit, és az elszántság. Hamarosan békés emberré válnak, akiknek nincsenek alantas megnyilatkozásaik.A fénnyel táplálkozók először a vegetáriánus étrendre térnek át, majd fokozatosan arról is leszoknak, és már csak a szabadban, a napsütéssel táplálkoznak. Vannak, akik még folyadékot sem vesznek magukhoz.
Mivel biológiából mindenki megtanulta, hogy az életben maradáshoz nélkülözhetetlen az evés és ivás, jogosan merül föl a kérdés, hogy mégis, hogy maradhat valaki életben úgy, hogy csak fényt „fogyaszt”.
A hívők erre azzal válaszolnak, hogy még a mai világunkban is rengeteg olyan dolog van, amiről jelenleg a tudomány semmit sem tud.
A tudomány embereinek ez kevés magyarázat. Ők kiállnak a véleményük mellett, amely szerint képtelenség, hogy valaki csak fényen éljen, mert a szervezetnek szüksége van a táplálékra, energiára, különben az emésztőszervek, gyomor, máj nem fog tovább működni, pedig azok kellenek az életben maradáshoz.
A folyadék bevitelről is ugyanez a szakemberek véleménye, hiszen, ha a fényevők még vizet sem isznak, akkor a veseműködésük is leáll, ami a biztos halálhoz vezet. A fényevőket mindez azonban nem érdekli.Ők örömmel hirdetik, hogy megszabadultak az elfogadott táplálkozás kínjaitól, és sokkal jobb a lelkiállapotuk, mint annak előtte.
Érdekesség, hogy a várandós fényevők, a terhesség idejére felhagynak új étrendjükkel, és visszatérnek a régihez, mert a magzatnak szüksége van az abból nyert energiára, majd a szülés után újra visszatérnek a fényhez.
A fényevő emberek nagyon vallásosak is, éppen ezért rendszeresen imádkoznak a természetben, ahol a napsugarakat szívják magukba.
Sokan azt hiszik, hogy a fényevők csak túlélik az életüket, és valójában szenvednek, de ők ezt megint csak cáfolják, és állítják, hogy teljes életét élnek ugyanannyi évig, mint bárki más.
Habár mostanában sokat hallani Magyarországon is fényevőkről, mégsem lehet azt mondani, hogy egy globális étrendváltoztatásról lenne szó, hiszen manapság az evés nem csak azt jelenti, hogy megreggelizik, ebédel, és vacsorázik az ember, hanem különböző cselekmények párosodnak hozzá.
Ilyen például a mozizás közbeni falatozás, egy jó kerti grillezés hétvégén a barátokkal, vagy a bánatból fakadó nassolás. Ezekről pedig nagyon kevesen mondanának le, ahogy azt a statisztika is mutatja, hiszen a hatmilliárd emberhez képest, csak egy maréknyi fényevő él közöttünk.
Hozzászólások