Progressziós hipnózis - a jövőbeli életeinkbe való bepillantás
Bonyolult filozófiai kérdéseket vet fel, hogy megismerhetjük-e a következő életeinket, ha már a múltbelieket igen.
Szeretünk azon fantáziálni, hogy vajon kik lehettünk, és mit csinálhattunk az előző életünkben. Annak érdekében, hogy ezt valóban kiderítsük, olykor hagyjuk magunkat hipnotizálni, amiből nagyon érdekes dolgok szoktak kiderülni.
A regressziós kísérletek először a csecsemőkorig tudták visszavinni az alanyokat, ám hamarosan kiderült, hogy a hipnózis során az anyaméhbe, és még korábbra, egyenesen a korábbi életükbe is vissza lehet vezetni az embereket.
Ahogy lenni szokott, néhányan tovább gondolták a regressziót, és felvetették, hogy miért ne lehetne megismerni a jövőt is? A progresszió igazi filozófiai vitához vezetett, hiszen ez egy rettenetesen bonyolult hipotézis, ám már léteznek olyan kísérletek, amelyek ezzel a hipnózissal foglalkoznak.
A progresszió első igazi úttörője Albert de Rochas ezredes volt, aki a XX. század elején, tíz nőt vitt előre a jövőbe. Az alanyok között volt, aki a jelenlegi élete későbbi szakaszában találta magát, míg más a következő életéről mesélt. Az ezredes technikája az volt, hogy a kezét fel-le mozgatta a nők előtt, hogy ezzel visszaküldje őket a múltba, majd vízszintes kézmozdulatokkal visszahozta őket a jelenbe. A jövő kifürkészése ezután következett.
Az egyik hipnózis alkalmával, amikor de Rochas egy 18 éves szolgálólányt, Josephine-t vizsgálta, úgy döntött, hogy nem csak addig mozgatja vízszintesen a kezét, amíg a múltból visszatér a jelenbe a lány, hanem még tovább, mert kíváncsi volt, hogy mi fog történni.
Az ezredes egy szót se szólt, mert nem akarta befolyásolni a szolgálólányt, akit egy idő után arra kért, hogy nézzen az egyik tükörbe, és mondja el, hogy mit lát benne. Az akkor fekete hajú lány, elmondta, hogy fehérnek látja a haját.
De Rochas tovább folytatta a kézmozdulatokat, amely közben a lány úgy érezte, hogy egyre jobban veszít az erejéből. Látta önmagát középkorú asszonyként, és azt, hogy egy vidéki házban van, ahol egy öregembert gondoz. Josephine nagyon fárasztónak találta ezt a munkát.
Az ezredes ezt követően tovább kísérletezett a lánnyal, akiről később kiderült, hogy de Rochas szolgálója lesz. Ez később meg is történt, mert néhány hétig tényleg szolgálta a férfit. A következő progressziós kísérletekben Josephine már 25 éves volt, és még mindig a szüleivel élt, hiszen három éve senkit se szolgált.
Az ezredes tovább vitte a lányt, aki egyszer csak zokni kezdett és hatalmas szenvedést élt át. A szolgálólány ekkor elmondta, hogy 32 éves, és két évvel korábban egy fiatal farmer azzal áltatta, hogy feleségül veszi, hogy így csábítsa el. Később kiderült, hogy ennek a férfinak a neve Eugene F. de Rochas volt. A titkos viszony során Josephine teherbe esett. A lány úgy érezte, hogy a baba a büntetése minden rosszért, amit az előző, vagyis a mostani, életében elkövetett.
A következő kísérletnél az alany már 35 éves korában találta magát. Elmondta, hogy az apja már nem él, az édesanyja, és a gyermeke viszont igen. Az ezredes még tovább vitte a lányt, aki már 41 évesnek vallotta magát, és még mindig a falujában, Manziatban élt, ám már a gyermeke nélkül, mert ő meghalt.
A progresszió során Josephine élete hátralévő részét szabászmunkával töltötte, és sokat nélkülözött. A halálakor majdnem 70 éves volt. De Rochas nem állt itt meg, hanem folytatta a hipnózist.
Az ezredes arról faggatta az alanyát, hogy milyen az élete a halála után. Josephine beszámolt róla, hogy látja a saját temetését, és hallja, ahogy a temetésen jelenlévők azt mondják: „Megváltás volt számára a halál”. Ekkor érezte úgy, hogy újjá kell születnie.
Az alany magzati pózt vett fel, majd egy kétéves hangján kezdett beszélni. Nem tudta megmondani a nevét, és azt sem, hogy hol él, de az kiderült, hogy ez a kislány három-négy éves korábban meghalt.
A halála után már nem született újjá, hanem boldogan vándorolt az űrben, ahonnan már nem látta a Földet, csak azokat a fényes szellemeket, akik nem szóltak hozzá, és akik között nem ismerte fel egyik rokonát sem.
1981-ben egy másik hipnoterapeuta, Dr. Bruce Goldberg hozott nyilvánosságra olyan bizonyítékot, ami alátámasztja, hogy létezik a progresszió. Goldberg egy baltimore-i hírolvasót hipnotizált, majd kért meg, hogy olvassa fel a jövő heti híreket.
Egy héttel később Goldberg összehasonlította a valódi híreket a hírolvasó által elmondottakkal. Kiderült, hogy a legtöbb egyezik, és főleg egy országúti baleset részletei voltak ugyanazok.
Goldberg tovább vitte az alanyát a jövőbe. A hírolvasó már a XXII. században találta magát. Elmondása szerint egy napenergiával ellátott üvegpiramisban, háromszáz emberrel kutatta a gondolatátvitelt.
Ezeket az állításokat csak a jövő igazolhatja, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy vajon tényleg láthatjuk-e a következő életünket, és, ha igen, akkor biztos, hogy előre tudni akarjuk-e, hogy mi vár ránk?
(Forrás: noiportal.hu)
Szeretünk azon fantáziálni, hogy vajon kik lehettünk, és mit csinálhattunk az előző életünkben. Annak érdekében, hogy ezt valóban kiderítsük, olykor hagyjuk magunkat hipnotizálni, amiből nagyon érdekes dolgok szoktak kiderülni.
A regressziós kísérletek először a csecsemőkorig tudták visszavinni az alanyokat, ám hamarosan kiderült, hogy a hipnózis során az anyaméhbe, és még korábbra, egyenesen a korábbi életükbe is vissza lehet vezetni az embereket.
Ahogy lenni szokott, néhányan tovább gondolták a regressziót, és felvetették, hogy miért ne lehetne megismerni a jövőt is? A progresszió igazi filozófiai vitához vezetett, hiszen ez egy rettenetesen bonyolult hipotézis, ám már léteznek olyan kísérletek, amelyek ezzel a hipnózissal foglalkoznak.
A progresszió első igazi úttörője Albert de Rochas ezredes volt, aki a XX. század elején, tíz nőt vitt előre a jövőbe. Az alanyok között volt, aki a jelenlegi élete későbbi szakaszában találta magát, míg más a következő életéről mesélt. Az ezredes technikája az volt, hogy a kezét fel-le mozgatta a nők előtt, hogy ezzel visszaküldje őket a múltba, majd vízszintes kézmozdulatokkal visszahozta őket a jelenbe. A jövő kifürkészése ezután következett.
Az egyik hipnózis alkalmával, amikor de Rochas egy 18 éves szolgálólányt, Josephine-t vizsgálta, úgy döntött, hogy nem csak addig mozgatja vízszintesen a kezét, amíg a múltból visszatér a jelenbe a lány, hanem még tovább, mert kíváncsi volt, hogy mi fog történni.
Az ezredes egy szót se szólt, mert nem akarta befolyásolni a szolgálólányt, akit egy idő után arra kért, hogy nézzen az egyik tükörbe, és mondja el, hogy mit lát benne. Az akkor fekete hajú lány, elmondta, hogy fehérnek látja a haját.De Rochas tovább folytatta a kézmozdulatokat, amely közben a lány úgy érezte, hogy egyre jobban veszít az erejéből. Látta önmagát középkorú asszonyként, és azt, hogy egy vidéki házban van, ahol egy öregembert gondoz. Josephine nagyon fárasztónak találta ezt a munkát.
Az ezredes ezt követően tovább kísérletezett a lánnyal, akiről később kiderült, hogy de Rochas szolgálója lesz. Ez később meg is történt, mert néhány hétig tényleg szolgálta a férfit. A következő progressziós kísérletekben Josephine már 25 éves volt, és még mindig a szüleivel élt, hiszen három éve senkit se szolgált.
Az ezredes tovább vitte a lányt, aki egyszer csak zokni kezdett és hatalmas szenvedést élt át. A szolgálólány ekkor elmondta, hogy 32 éves, és két évvel korábban egy fiatal farmer azzal áltatta, hogy feleségül veszi, hogy így csábítsa el. Később kiderült, hogy ennek a férfinak a neve Eugene F. de Rochas volt. A titkos viszony során Josephine teherbe esett. A lány úgy érezte, hogy a baba a büntetése minden rosszért, amit az előző, vagyis a mostani, életében elkövetett.
A következő kísérletnél az alany már 35 éves korában találta magát. Elmondta, hogy az apja már nem él, az édesanyja, és a gyermeke viszont igen. Az ezredes még tovább vitte a lányt, aki már 41 évesnek vallotta magát, és még mindig a falujában, Manziatban élt, ám már a gyermeke nélkül, mert ő meghalt.
A progresszió során Josephine élete hátralévő részét szabászmunkával töltötte, és sokat nélkülözött. A halálakor majdnem 70 éves volt. De Rochas nem állt itt meg, hanem folytatta a hipnózist.
Az ezredes arról faggatta az alanyát, hogy milyen az élete a halála után. Josephine beszámolt róla, hogy látja a saját temetését, és hallja, ahogy a temetésen jelenlévők azt mondják: „Megváltás volt számára a halál”. Ekkor érezte úgy, hogy újjá kell születnie.
Az alany magzati pózt vett fel, majd egy kétéves hangján kezdett beszélni. Nem tudta megmondani a nevét, és azt sem, hogy hol él, de az kiderült, hogy ez a kislány három-négy éves korábban meghalt.
A halála után már nem született újjá, hanem boldogan vándorolt az űrben, ahonnan már nem látta a Földet, csak azokat a fényes szellemeket, akik nem szóltak hozzá, és akik között nem ismerte fel egyik rokonát sem.1981-ben egy másik hipnoterapeuta, Dr. Bruce Goldberg hozott nyilvánosságra olyan bizonyítékot, ami alátámasztja, hogy létezik a progresszió. Goldberg egy baltimore-i hírolvasót hipnotizált, majd kért meg, hogy olvassa fel a jövő heti híreket.
Egy héttel később Goldberg összehasonlította a valódi híreket a hírolvasó által elmondottakkal. Kiderült, hogy a legtöbb egyezik, és főleg egy országúti baleset részletei voltak ugyanazok.
Goldberg tovább vitte az alanyát a jövőbe. A hírolvasó már a XXII. században találta magát. Elmondása szerint egy napenergiával ellátott üvegpiramisban, háromszáz emberrel kutatta a gondolatátvitelt.
Ezeket az állításokat csak a jövő igazolhatja, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy vajon tényleg láthatjuk-e a következő életünket, és, ha igen, akkor biztos, hogy előre tudni akarjuk-e, hogy mi vár ránk?
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások