A vezetés tényleg időpazarlás?

Szakmai napon értékelték az elmúlt esztendőt az iskolarendőrök a rendőrség Teve utcai központjában. A pódiumbeszélgetések egyikén Kiss Norbert autóversenyző, hatszoros kamion-Európa-bajnok is szólt arról, mit gondol a hazai közlekedésről. Mi is erről faggattuk.– Az emberek rajonganak az autóversenyzőkért, a versenyautókért, de a kamion furcsa szerzet ebben a világban.

– Lehet, de az autóversenyek iránt érdeklődők nagyon szeretik. Az elmúlt évtizedben a Hungaroringen is többször megtöltöttük a lelátót, és a kamionversenyeknek külföldön is hatalmas rajongótáboruk van, a Nürburgringen vagy Le Mans-ban például százezer néző előtt rendezik a futamokat. A nézők általában úgy mennek haza egy-egy ilyen versenyről, hogy ez tényleg király volt.

– Nehéz a versenykamiont vezetni?

– Ezek egyedileg épített járművek, semmi közük azokhoz a kamionokhoz, amelyekkel az országutakon lehet találkozni.

– Érdekes, hogy a hazai utakon is sokan gondolják ezt a saját autójukról. És akkor ennek megfelelően használják…

– Ez elég nagy felelőtlenség, mert egyébként néhány versenypályán van lehetőség arra, hogy bárki kipróbálja azt, hogy milyen gyorsan megy az autója, és milyen érzés száguldozni. A Hungaroringen és a Pannonringen is vannak pályanapok, amikor lehet saját autóval, versenyfelszerelések nélkül ugyan, de kontrollált körülmények között száguldozni, és persze azt is meg lehet tapasztalni, hogy milyen az, ha valaki ész és kontroll nélkül nyomja a gázpedált.

– Sokan nemcsak száguldoznak az utakon, de sok az idegeskedés, a türelmetlenség.

– Szerintem mintha azért mostanában egy picit pozitívabb fordulatot lehetne érzékelni a közlekedésben. Az emberek a korábbinál egy kicsit nyugodtabbak és együttműködőbbek a közlekedésben. Persze lehet, hogy csak én lettem néhány évvel idősebb, és már kevésbé bosszantanak a közutak versenyzői.

– Szakemberek szerint az emberek egyebek mellett azért türelmetlenek autóvezetés közben, mert állandóan rohannak egyik helyről a másikra, és a kocsiban töltött időt időpazarlásnak érzik.

– Az biztos, hogy rohanó világban élünk, mindenki siet, és igyekszik minél több teendőt besűríteni egy napba. Ennek persze kapkodás és türelmetlenség lesz a vége. Márpedig a közlekedésre meg kell adni az időt, különben jön a baj.

– A jogosítvány megszerzése után mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki bátran kijelentse: már tudok vezetni?

– Ez attól függ, hogy ki mennyit vezet. Az biztos, hogy több tízezer kilométer vagy két-három év kell ahhoz, hogy valaki valóban megtanuljon biztonságosan és a közlekedés valamennyi résztvevőjére figyelve vezetni.

– Mi lenne a módja annak, hogy eljusson az az üzenet az emberekhez, hogy türelmesebben és együttműködőbben kellene közlekedniük?

– Minél többet kell erről beszélni, és valahogy tudatosítani kell az emberekben, hogy a KRESZ csak akkor működik, ha mindenki betartja a szabályokat. Gyakran veszek részt közlekedésbiztonsági akciókban, igyekszem én is felhívni a figyelmet a biztonságos közlekedés fontosságára.

– Egy autóversenyző sohasem követ el hibát?

Dehogynem. Egyszer nekitolattam a kapunak.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ