Az elmúlt négy év külpolitikájának folytatása várható Obamától

Bár Barack Obama amerikai elnök megújult külpolitikai-nemzetbiztonsági csapattal vág neki következő ciklusának, "a csapattagjelöltekből kirajzolódó kép" a megelőző négy év külpolitikájának folytatását sejteti.

Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) tudományos segédmunkatársa tanulmányában írta az alábbi sorokat.

Az elemzésben - amelyet az SVKK juttatott el az MTI-hez - kifejtette: amerikai elemzők szerint kevés olyan felkészült jelölt van a külügyek irányítására, mint John Kerry. A 70 éves demokrata politikus 1984 óta tagja a szenátusnak, öt ciklusban volt a külügyi bizottság tagja, amelynek külügyminiszteri kinevezéséig elnöke is volt.

Az elmúlt évtizedekben szerteágazó kapcsolatokat épített ki a világ vezető politikusaival.
John Kerry a külpolitikában liberális nézeteket vall, és nagy hangsúlyt helyez a diplomáciai kapcsolatok erősítésére, az együttműködésre a partnerországokkal, valamint a párbeszédre az Egyesült Államok ellenfeleivel - közölte a szakértő. A katonai erő alkalmazását nem veti el, ahogy az elmúlt évtizedek amerikai katonai intervencióit is rendre támogatta, de nem feltétlenül a katonai beavatkozást pártolja.
Az államfő Chuck Hagel volt nebraskai szenátort jelölte a védelmi minisztérium élére.

A 67 esztendős republikánus politikus 1997 és 2008 között volt tagja a szenátusnak, ahol különösen a külügyi bizottságban volt aktív. Chuck Hagel az utóbbi években sok kérdésben elkülönült a republikánus párton belül hangadó neokonzervatív és keményvonalas külpolitikai irányvonaltól. Hagel ugyanis óvatos külpolitikát, a nemzetközi amerikai katonai szerepvállalás csökkentését, a katonai erő minél körültekintőbb alkalmazását szorgalmazza. Az utóbbi években síkra szállt a Pentagon költségvetésének mérsékelt csökkentése mellett - idézte fel Varga Gergely.
Emlékeztetett arra, hogy Hagel többször bírálta az Egyesült Államok kemény Irán-ellenes politikáját, az egyoldalú amerikai szankciókat, amelyek helyett nagyobb diplomáciai erőfeszítést szorgalmazott. A szenátus tagjainak nagy többségéhez képest kritikusabb Izraellel és az Izraelt támogató amerikai lobbiszervezetekkel szemben.
A következő négy évben várható külpolitikát illetően a szakértő kifejtette: nagy kihívást jelent, hogy az Afganisztán jövőjével kapcsolatos kérdések továbbra is nyitottak, a konfliktus és az instabilitás erősödésére lehet számítani a nemzetközi erők döntő részének kivonulásával. Az Egyesült Államoknak csökkenő katonai jelenléttel és erőforrásokkal kell ezt a helyzetet kezelnie, hogy a konfliktus 2014 után ne súlyosbodjon.
Kevés eredményt hozott a nukleáris viták rendezésében az, hogy Obama elnökségének kezdetén "félszívvel" nyitott Irán felé - mutatott rá.

Jelenleg a korábbiakhoz képest jóval erőteljesebb és szélesebb körű nemzetközi szankciókkal néz szembe Irán, ami a gazdaságát is súlyosan érinti, ugyanakkor nincsenek arra utaló jelek, hogy az ország vezetői a nyomásgyakorlás hatására megváltoztatnák politikájukat.
A szakértő szerint a szorosan a nukleáris programhoz kapcsolódó kérdéseken túl rendkívül sok múlik az amerikai-iráni kapcsolatok minőségén. "A bizalmatlanság áttöréséhez" mindkét félnek komoly erőfeszítéseket kellene tennie, Obama lehetőségeit azonban jelentősen korlátozza "az erőteljesen Irán-ellenes és Izrael-barát kongresszusi belpolitikai háttér".

Mindez felerősíti az iráni vezetők félelmeit, hogy az Egyesült Államok valódi célja a rezsimváltás Teheránban - közölte. A párbeszéd fenntartása nemcsak a megegyezéshez elengedhetetlen, hanem ahhoz is, hogy a fegyveres konfliktus elkerülhető legyen.
Az elemző véleménye szerint a következőkben alighanem az ázsiai-csendes-óceáni térség fejlődése és az amerikai-kínai kapcsolatok lesznek a legnagyobb hatással az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójára. Az Obama-adminisztráció által meghirdetett Ázsia felé fordulás stratégiája 2012-ben "némileg letért az ideális pályáról".

Túlságosan nagy hangsúlyt helyeztek a katonai szempontokra, az ázsiai katonai jelenlét megerősítésére. Mindez azt az érzést erősítette Pekingben, hogy az amerikai stratégia egyedüli célja Kína feltartóztatása - írta. Gazdasági és kereskedelmi kérdésekben pedig - részben az amerikai választási év miatt - kevés elmozdulás történt Washington magatartásában.
A szakértő szerint az Egyesült Államoknak azzal kell szembenéznie, hogy a Közel-Kelet a korábbiakhoz képest jóval bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb és gyorsabban változik. Az amerikai kormányzatnak ebben az új környezetben a teljesítményre, nem az ideológiára kell összpontosítania. Nyitnia kell a politikai iszlám felé, egyben fel kell ismernie annak sokszínűségét és változó jellegét.
Szíriával kapcsolatban továbbra is az ellenzék egységének segítése Washington elsődleges feladata, az izraeli-palesztin konfliktus tekintetében pedig fel kell ismernie, hogy a békemegállapodásra "vagy most kerül sor, vagy soha". A "békefolyamat" az utóbbi időben a halogatás és a kudarc szinonimájává vált - fogalmazott Varga Gergely.
Úgy látja, a külpolitikai lehetőségeket az is meghatározza, hogy az Egyesült Államok hazai kőolaj- és földgáztermelése jelentősen nőtt az elmúlt években. Különösen szembetűnő volt a fejlődés a palagáz kitermelésében, ennek eredményeként a következő évtizedre az ország előreláthatólag nem szorul gázimportra.
A növekvő hazai energiatermelés csökkenti az energiaárakat és a külkereskedelmi hiányt, egyúttal növeli az amerikai gazdaság versenyképességét és a foglalkoztatottságot. Mindez jelentős geopolitikai előnyökkel is jár: az Egyesült Államok csökkentheti függőségét a nagy olajtermelő, de gyakran politikailag instabil régióktól, így mindenekelőtt a Közel-Kelettől - olvasható Varga Gergely elemzésében.

MTI Hír