Hősök a bostoni maratonon

A bostoni tragédia kapcsán az emberi összefogásnak, önzetlen segítségnyújtásnak és együttérzésnek megrázó és szívmelengető példáitól hangos az amerikai média. A hírek egyre inkább az átlagember hősies helytállásáról szólnak: a tragédiáról készült fényképeken látható arcok mögött lassan kirajzolódnak az emberi sorsok is. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat.

Segítség

Egy ex-focista a karjában vitt egy sérültet, egy gyászoló apa (egyik fiát Irakban ölték meg, a másik öngyilkos lett) azonnal rohant segíteni, egy sebész lefutotta a távot, aztán elkezdte eltávolítani a repeszeket a sebesültekből.

Önzetlenség

Az ex-focista Joe Andruzzi, aki azért volt jelen a maratonon, hogy rákos gyerekek kezelésének támogatására létrehozott alapítványát képviselje, egy ismeretlen nőt segített el a mentőautóig. Drukkerek azonosították a sajtóban megjelent fényképeken; ő maga a háttérben szeretett volna maradni. Nyilatkozatában a nézők, a futók és a szakszolgálatok embereinek hősiességét emelte ki. Márpedig neki tudnia kell, miről beszél: a bátyjai tűzoltóként vettek részt a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő mentésben.

Erő

Carlos Arredondo egyik fia Irakban halt meg. Az apa azért jött Bostonba, hogy megnézze azt a futót, aki az ő fia tiszteletére vállalkozott a távra. A robbanást követően először a rendőröknek segített egy kerítést lebontani, hogy a mentők hozzáférhessenek a sebesültekhez. Aztán rátalált egy vérző sérültre, akinek saját ruháival kötözte be a sebét, majd a mentőautóhoz kísérte.

Elszántság

Chris Rupe harminc másodperccel élete első maratonja befejezése után futóból sebésszé változott vissza, hogy a többi sportolóból repeszeket távolítson el. Az orvosi sátorba kísérték kollégái közé, ahol megállás nélkül dolgozott tovább, amíg szükség volt segítségére.

Szaktudás

Az ABC összeállítást is készített a tragédia hőseiről. Ezek az amerikaiak azt tették, amit kellett. Te mit tennél?

[video width="600" ][/video]