Brit archív dokumentumok: London meg akarta hívni Oroszországot a NATO-ba
A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományszerűen betekintést enged 25-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba. A kedden nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy Malcolm Rifkind, a Major-kormány védelmi minisztere 1995-ben javaslatot tett Oroszország meghívására a NATO-ba. A brit kormány erről titkos tárgyalásokat is tartott, és az elképzelés az volt, hogy Oroszországnak társult tagságot ajánlanának fel az észak-atlanti védelmi szövetségben.
A brit külügyminisztérium egyik korabeli bizalmas átirata szerint Oroszország erőteljesen ellenezte a Varsói Szerződés egykori tagjai, köztük Magyarország csatlakozását a NATO-hoz, de Moszkvában belátták azt is, hogy ezt nem tudják megakadályozni. Rifkind egyik belső írott tájékoztatójában erre reagálva kifejtette: a legnehezebben megoldható probléma az, hogy Oroszországot miként lehetne integrálni a nyugati országok közösségébe. Az akkori brit védelmi miniszter szerint a teljes jogú orosz NATO-tagság nem járható út, de alternatív megoldásként kínálkozik egy új tagsági kategória, a társult NATO-tagság létrehozása Oroszország számára.
Ez az elképzelés azonban később "csendben elhalt" a korabeli iratok tanúsága szerint. Az archív dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy London az ötletet nem terjesztette az amerikai kormány és a többi NATO-szövetséges elé. John Major egyik korabeli belső átirata szerint mindenképpen bizalmasan kell kezelni, hogy a brit kormány foglalkozik az orosz NATO-tagság gondolatával.
Sir Malcolm Rifkind a The Times című konzervatív brit napilap keddi kiadásának nyilatkozva azt mondta: Mihail Gorbacsov - az utolsó szovjet vezető - és Borisz Jelcin nagyon együttműködőnek bizonyult ebben a kérdésben, és mindketten őszintén törekedtek arra, hogy Oroszország közelebb kerüljön a Nyugathoz.
Az orosz államfő egészségi problémái feletti brit aggályokat tükrözi az egyik frissen nyilvánosságra került, 1995-ben kelt bizalmas feljegyzés. A dokumentum, amelyet egy meg nem nevezett brit kormánytisztviselő terjesztett a kabinet elé, hangsúlyozta, hogy Borisz Jelcin akkor már hat évvel idősebb volt az orosz férfiak akkoriban várható átlagos élettartamánál - amely annak idején 58 év volt -, és az előző három és fél hónapban két szívrohamon esett át.
A feljegyzés szerint Jelcin nem tartotta be az első infarktus után tett ígéretét, hogy csökkenti az alkoholfogyasztást, és "nemigen indokolt abban bízni", hogy ezúttal jobb belátásra tér. A brit kormány annyira tartott Jelcin halálától, hogy elő is készítettek John Major számára egy parlamenti nyilatkozatot erre az esetre. A brit kormányfő ebben leszögezte volna, hogy Jelcin személyében az orosz nép bátor, képzelőerővel megáldott vezetőt veszített el, akinek az a sors adatott meg, hogy Oroszországot elvezesse a Szovjetunió drámai utolsó hónapjaitól egy új, szuverén állam megteremtéséig.
Jelcin 2007-ben, 76 esztendős korában hunyt el, és moszkvai temetésén jelen volt John Major is, aki akkor már tíz éve nem volt brit miniszterelnök. A frissen nyilvánosságra került iratok tanúsága szerint a Major-kormány komolyan foglalkozott annak a gondolatával is, hogy a londoni Heathrow repülőteret Sir Winston Churchill, a II. világháborúban Nagy-Britanniát győzelemre vezető egykori brit miniszterelnökről nevezzék el.
Az ötlet Major egyik közeli barátjától, Harvey Spack üzletembertől eredt, aki 1996-ban levélben fordult a kormányfőhöz, kifejtve: New York fő repülőtere John F. Kennedy, a legnagyobb párizsi repülőtér Charles de Gaulle nevét viseli, "csak a miénknek van ez az ostoba Heathrow neve". A legnagyobb londoni repülőtér egy közeli, ősi, ma már nem létező kis falu, Heath Row után kapta a nevét. Major meg is bízta közlekedési miniszterét, hogy foglalkozzon az átnevezés kérdésével, de aztán az ügy nyom nélkül elhalt a kormányzati útvesztőkben.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások