Emlékművet kapnak a Szudétavidékről elűzött csehek
Emlékművet kapnak a nyugat-csehországi Pilsenben (Plzen) azok az egykori csehszlovák állampolgárok, akiket a Müncheni Egyezmény aláírása után a náci Németország által elfoglalt Szudéta-vidékről űztek el - közölte hétfőn Stanislav Bukovsky, a Cseh Szabadságharcosok Szövetségének (CSBS) képviselője.
A Müncheni Egyezményt 1938. szeptember 29-én kötötte meg Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország. Később Emil Hácha cseh államfővel is elfogadtatták. A megállapodás alapján Csehszlovákiának két héten belül át kellett adnia a náci Németországnak a határ menti szudétanémet vidékeket, mert ellenkező esetben Berlin katonai beavatkozásának tette volna ki magát.
"Ilyen emlékmű még egy sincs a Cseh Köztársaságban, holott nemzeti történelmünk nagyon fontos eseményéről van szó" - mondta Bukovsky újságíróknak.
Az emlékmű, amelynek felállítását a határvidékről egykoron kitelepített cseh állampolgárok szervezete kezdeményezte, Pilsen mellett az egykori hírhedt Bory börtön szomszédságában lesz felállítva 2015 szeptemberében.
A három egymásra helyezett, nagy méretű kőből álló emlékmű elkészítésének várható költsége egymillió korona lesz. A legfelső kövön cseh, német, orosz és angol nyelvű feliratok, valamint a megcsonkított Csehszlovákia térképe lesz látható.
A tervek már évek óta készek, de egészen a közelmúltig egyetlen hivatalos szerv sem támogatta, s a kezdeményezők megfelelő telket sem tudtak találni. Nemrégiben azonban a pilseni régió önkormányzata bejelentette, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva támogatja az emlékmű felállítását.
Történészek szerint nehéz pontosan megállapítani, hogy a Müncheni Egyezmény után hány csehszlovák állampolgárnak kellett elhagynia a Szudéta-vidéket. Bukovsky azt állítja, hogy azokban a hetekben mintegy 122 ezer cseh, 15 ezer zsidó és mintegy 18 ezer német antifasiszta hagyta el a Szudétákat.
A szudétanémet elűzöttek németországi szövetsége azonnal élesen bírálta az elképzelést, s azt állítja, hogy meghamisítja a történelmet. Azt állítják: az úgynevezett elüldözöttek között legalább 120 ezer ember állami alkalmazott volt, akik az új német államban már egyszerűen nem kaptak munkát, elveszítették állásukat, ezért elhagyták a döntően németek lakta régiót.
A Tyden című társadalompolitikai hetilap legújabb száma is felhívja a figyelmet arra, hogy a "cseh elűzöttek" alapvetően állami alkalmazottak voltak, akik döntően Csehszlovákia 1918-as megalakulása után költöztek a Szudétákra.
A második világháború után az akkori csehszlovák állam kollektív bűnösnek minősítette a német és a magyar kisebbséget, s mintegy hárommillió németet kitelepített az országból. A magyarok kitelepítését az 1945. augusztusi potsdami nagyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá, Prága és Pozsony ezért később más eszközökkel - lakosságcsere, belső áttelepítések, reszlovakizáció - próbálta meg felszámolni a szlovákiai magyarságot.
MTI
A Müncheni Egyezményt 1938. szeptember 29-én kötötte meg Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország. Később Emil Hácha cseh államfővel is elfogadtatták. A megállapodás alapján Csehszlovákiának két héten belül át kellett adnia a náci Németországnak a határ menti szudétanémet vidékeket, mert ellenkező esetben Berlin katonai beavatkozásának tette volna ki magát.
"Ilyen emlékmű még egy sincs a Cseh Köztársaságban, holott nemzeti történelmünk nagyon fontos eseményéről van szó" - mondta Bukovsky újságíróknak.
Az emlékmű, amelynek felállítását a határvidékről egykoron kitelepített cseh állampolgárok szervezete kezdeményezte, Pilsen mellett az egykori hírhedt Bory börtön szomszédságában lesz felállítva 2015 szeptemberében.
1938 októberétől itt húzódott a megcsonkított Csehszlovákia és Németország közötti államhatár.
A három egymásra helyezett, nagy méretű kőből álló emlékmű elkészítésének várható költsége egymillió korona lesz. A legfelső kövön cseh, német, orosz és angol nyelvű feliratok, valamint a megcsonkított Csehszlovákia térképe lesz látható.
A tervek már évek óta készek, de egészen a közelmúltig egyetlen hivatalos szerv sem támogatta, s a kezdeményezők megfelelő telket sem tudtak találni. Nemrégiben azonban a pilseni régió önkormányzata bejelentette, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva támogatja az emlékmű felállítását.
Történészek szerint nehéz pontosan megállapítani, hogy a Müncheni Egyezmény után hány csehszlovák állampolgárnak kellett elhagynia a Szudéta-vidéket. Bukovsky azt állítja, hogy azokban a hetekben mintegy 122 ezer cseh, 15 ezer zsidó és mintegy 18 ezer német antifasiszta hagyta el a Szudétákat.
A szudétanémet elűzöttek németországi szövetsége azonnal élesen bírálta az elképzelést, s azt állítja, hogy meghamisítja a történelmet. Azt állítják: az úgynevezett elüldözöttek között legalább 120 ezer ember állami alkalmazott volt, akik az új német államban már egyszerűen nem kaptak munkát, elveszítették állásukat, ezért elhagyták a döntően németek lakta régiót.
A Tyden című társadalompolitikai hetilap legújabb száma is felhívja a figyelmet arra, hogy a "cseh elűzöttek" alapvetően állami alkalmazottak voltak, akik döntően Csehszlovákia 1918-as megalakulása után költöztek a Szudétákra.
A második világháború után az akkori csehszlovák állam kollektív bűnösnek minősítette a német és a magyar kisebbséget, s mintegy hárommillió németet kitelepített az országból. A magyarok kitelepítését az 1945. augusztusi potsdami nagyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá, Prága és Pozsony ezért később más eszközökkel - lakosságcsere, belső áttelepítések, reszlovakizáció - próbálta meg felszámolni a szlovákiai magyarságot.
MTI
Hozzászólások